doves_1.jpg

A manchesteri Doves több mint tíz évig váratott minket új lemezével, és az a jó hír, hogy nem járt el felettük az idő: pontosabban, jó együtt öregedni egy ilyen zenekarral. Lemezkritika a Recorder magazin 82. lapszámából.

doves_cover.jpegElőadó: Doves

Cím: The Universal Want

Kiadó: Heavenly Recordings/Virgin/EMI

Megjelenés: 2020. szeptember 11.

Stílus: indie rock, britpop, elektronika

Kulcsdal: Prisoners

Bár a Doves legjobb időszaka egybeesett a brit indie rock-színtér millenium utáni felfutásával, a trió igazából már akkor sem hasonlított az olyan kortársaikra, mint a The Libertines vagy a Kaiser Chiefs. Valószínűleg azért, mert a tagok a Doves előtt Sub Sub néven még diszkós house-ban utaztak, ezért a végeredmény is “egykori raverek által játszott gitárzene” lett, hol fennkölt, hol pedig szorongató melankóliába bújtatva. A Kingdom Of Rust után bő egy évtizeddel érkező folytatás pedig nem is változtat ezen a recepten: az italódiszkós zongorával megbolondított Mother Silver Lake, vagy az autotune-os I Will Not Hide még az első két lemezre is felfért volna, a harmincévesek mindennapi problémáira reflektáló szövegek pedig emlékeztetnek rá, hogy milyen jó együtt öregedni egy zenekarral.

7.5/10

Kollár Bálint

https://recorder.blog.hu/2020/11/09/doves_the_universal_want_lemezkritika
Gitárzene az egykori raverektől. Doves: The Universal Want (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr6916278866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása