ma_am_portrait_1.jpg

Kelly Lee Owens 2017-es cím nélküli első lemezén sikerrel ötvözte az éteri dallamokat hipnotikus ambient technóval és dubbal, az újságírók pedig hamar kikiáltották őt az új Björknek/Holly Herndonnak. A folytatás (Inner Song) kritikájára ezért mi is egy hozzá(juk) hasonló előadót, a dekonstruált hangköltészet és az absztrakt elektronika határmezsgyéjén alkotó, nemrég pedig egy kiváló lemezzel (EGMÁ) jelentkező Makay Annát, művésznevén MA'AM-ot kértük fel. Zenész kritizál zenészt Profül rovatunkban: az írás a Recorder magazin 82. lapszámában is olvasható.

Lassan már egy éve nem hallgatok zenét. Azt hiszem, kimaxoltam a zenehallgatást és -gyűjtést, ráadásul eléggé elveszi a figyelmem a saját zenék keveréséről és producereléséről. Ezért nagyon izgultam, mielőtt meghallgattam Kelly Lee Owens Inner Song című albumát. Kevertem egy italt és hősiesen nekimentem. Az első benyomás valami ilyesmi volt: Ki ez a nő? Rohadt menő. John Cale, yeah! Nyolcperces szám egy poplemezen? Azt hiszem, szeretni fogom.

Az első percben beszippant a mély, nagyon fincsi basszus. A képviselt zsáner alapján azt hittem, hogy tiszta elektronikus hangok lesznek, de pont annyira koszos, amennyire kell és közben a posh hangulat is megmarad. Miközben fut az első szám, elkezd leesni, hogy miért az Arpeggi cím. Ez az albumindítás integet, hogy „Hahó! Szintik és kedves dobok!”

OLYAN, AMILYENNEK 2020-AT REMÉLTÜK - CZ. K. SEBŐ AJÁNLJA HÓ MÁRTON ÚJ LEMEZÉT.

A Onnál beindul és halántékon lendít a vokál. Ugyan teljesen elismerem és értem, hogy mi miért történik egy adott stílusban, de személy szerint sosem állt hozzám közel ez a hangszín és ez a fajta énektechnika. Szóval ahogy haladt tovább az album, igazából elkezdtem fintorogni és végigfutott egy olyan dolog is bennem, hogy talán az első perceket azért élveztem, mert elöntött a neophilia, az újdonság mindig kényelmes. Befeszültem azon, hogy egy tőlem teljesen idegen popéneket kezdjek hallgatni és elemezni. (A szentimentalizmus gyakori vendég nálam, mégis másképp szokott megjelenni.) Hát erőltettem és eskü, belejöttem! Nagyon ajánlom az idegen vizekre evezést! Azóta  már többször is pörgettem az albumot. Kicsit olyan ez, mint amikor rákapsz a köptetőre, először nem ízlik, meg nem akarod, de aztán beérzed a jó öreg Hustensaft kraftot.

Az énekhangszín és a dallamvezetés is teljesen jogos és indokolt. Ráadásul vitathatatlanul éteriek a terek, amitől egy tengeralatti templomban érezhetem magam. Na, és persze az acid-univerzum és a fantáziadús égi techno mindent megment.

Gyönyörűen építkezik az album. Hatalmas ívekkel dolgozik, de abszolút megteremti azt a bizonyos belső világot, amihez igen könnyű kapcsolódni. Kelly kézen fog és végigvezet az Inner-kastély játszószobáin. Az On játék a lufiteremben, a Melt beletesz a szádba egy Maoamot és megengedi, hogy ugrálj a trambulinon, a Jeanette a klisés átvezető folyosó, a Corner Of My Sky az én kis zugom, a Night meg egy szobabiciklitúra a szexrobotommal.

A negyedik, ötödik és hatodik daloknál engem elveszít a lemez, de lényegtelen, mert nagyon egyben van, adom ezt a flow-t. Összegezve, ami kicsit hiányzik, az az expresszionista énekstílus, de ha több ilyen popzene lenne (vagy többször erőltetném meg magam), biztosan többet is hallgatnék. A John Cale-es treki az egyik kedvencem lett, teljesen olyan, amit AIWA-val szoktunk csinálni a MAIWA duónkban. Bámulatos ez a dal. Énekszerű verselés, future avantgarde, közben simiznek a pitchelt hangok, a szintik és a dobocskák. Nagyszerű produceri munka, bár néha kissé polírozott, de ettől válik felismerhetővé. Ez aztán a zajba vésett meszes tisztaság!

A hétköznapi modor az elejére szorul, de könnyen meglehet, hogy csak elérzékenyültem a végére. Szóval bevallom, hogy elkezdtem kötődni hozzá. Egy estére romantikus hangulatba tett. Édesség, bájos csáberő, pitch shift dzsungel és persze a modernkori keygen-hangzás sok-sok érzelmet generált bennem.

Kelly Lee Owens: Inner Song (Smalltown Supersound, 2020).

https://recorder.blog.hu/2020/10/30/zajba_vesett_meszes_tisztasag_makay_anna_ma_am_ajanlja_kelly_lee_owens_uj_lemezet
Zajba vésett meszes tisztaság - Makay Anna (MA'AM) ajánlja Kelly Lee Owens új lemezét.

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr8616262994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása