A coming-of-age filmek és a tinisorozatok töretlen népszerűsége bizonyítja, hogy imádunk elmerülni a felnőtté válás kulcsfontosságú időszakában, ám a képernyőn látottak ritkán egyeznek meg a valós élményekkel. Aligha állhatna távolabb a hollywoodias ábrázolástól a PEN15 című tévésorozat, Maya Erskine és Anna Konkle formabontó időutazása, akik harmincasként ültek vissza az iskolapadba, hogy emlékeztessenek minket, milyen is volt valójában 13 évesnek lenni. Ez a cikk először a Recorder magazin 82. számában jelent meg.
A péniszcsattanójú régi iskolai ugratásról elnevezett PEN15 tavalyi első évada tavaly rákerült az év végi sorozatos toplistánkra, az idén szeptemberben bemutatott második évad pedig remek apropót kínál a bizarr alapötletre épülő széria méltatására. Már megszokhattuk, hogy Hollywoodban többnyire a tinédzseréveiket régen elhagyó színészek alakítanak középiskolásokat, de általában az a cél, hogy ez ne tűnjön fel a nézőknek.
A Hulu csatornán futó PEN15 két főszereplőjét alakító Erskine és Konkle – akik Sam Zviblemannal együtt alkotóként is jegyzik a sorozatot – meg sem próbálják titkolni, hogy bőven túlkorosak a szerephez, sőt, az ellentét hangsúlyozása érdekében az iskolatársaikat tényleges gyerekek játsszák. Az ötletnél már csak az a meglepőbb, hogy teljesen jól működik: körülbelül másfél epizód elég ahhoz, hogy túltegyük magunkat a felállás abszurditásán és teljes gőzzel belevessük magunkat a legkényesebb életkor szépségeibe és szörnyűségeibe.
Mindennek elsősorban az az oka, hogy Erskine és Konkle kiváló színészek, akik az őszinteség és paródia közti kényes egyensúlyt megtalálva egyszerre iszonyú viccesek és a tragikusabb pillanatokban szívszaggatóak a két legjobb barátnő szerepében, akik pont abba a korba lépnek, amikor az öröknek hitt gyerekkori barátságok véget szoktak érni. A rendhagyó castingot a színészi tehetség mellett elsősorban az indokolja, hogy a PEN15 nem mostani tinédzserekről szól, hanem az ezredforduló környékén serdülőkről. Az alkotók valószínűleg belátták, hogy a mai generációt úgyse tudnák hitelesen ábrázolni, azt viszont a legtöbb felnőttel ellentétben nem felejtették el, ők milyenek voltak a kamaszlét kezdetén.
A kétezres éveket lenyűgöző részletgazdagsággal felidéző sorozat egy kritikus, ellentmondásokkal teli életfázist vizsgál, amikor az emberben egyszerre lakozik egy játszani kívánó kisgyerek és egy folyamatosan smárolni akaró hormoncsomag. Egy korszak tele fájó elválásokkal, csalódást keltő elsőkkel, egyszerre ijesztő és izgalmas önfelfedezésekkel. Erskine és Konkle a kegyetlenül kínos humort használják fel arra, hogy ők és a nézők is szembenézzenek a gyerekkor végét övező kisebb-nagyobb traumákkal – mindez pedig olyan lelki és testi kitárulkozással jár, hogy nem is lehetne tényleges 13 évesekkel megcsinálni.
Bámulatos hitelességgel hozzák vissza az erre az életkorra jellemző viselkedést, beszédmódot, szituációkat és érzelmeket, melyek egy része univerzális élmény a kiközösítéstől kezdve a szülők válásáig; ugyanakkor szorosan kötődnek az ezredfordulóhoz a chatszobákkal, Spice Girls-őrülettel és cikk-cakkos hajválasztékkal. Akárcsak a kamaszok lelkivilága, a PEN15 is ellentétes érzelmek együttese: egyszerre túlzó komédia és érzékeny dráma egy olyan életkorról, amihez vissza ugyan nem vágyunk, de nem tagadhatjuk le, hogy mennyire meghatározó volt.
szerző: Rácz Viktória
