Albumpremier! Decolonize Your Mind Society: A Courteous Invitation To An Uninhabited Anabatic Prism

A hatfős Decolonize Your Mind Society a nem európai kultúrák zenéiből, nem-temperált hangolásokból, az amerikai minimalizmusból és a pszichedelikus, rituális zenékből inspirációt merítve készítette el első, közösségi finanszírozási kampány segítségével vinylen is kiadott albumát, amely a Recorderen hallható először. Premier!

A Szabó Bálint, Hock Ernő, Halmos András, Ávéd János, Pozsár Máté és Váczi Dániel alkotta csapat debütlemezéről már több beharangozót hallhattunk, a Stupid Fucking White Man kapcsán például kiemelték, hogy milyen szocio-politikai tanulságokkal járt a zenei hangolások kutatása. A zenekar részéről Szabó Bálint most az album megszületésének körülményeiről is mesélt: "A koronavírusnak köszönhetően mindenkinek lett annyi szabadideje, hogy végre el tudtuk készíteni az első Decolonize lemezt. A zenekar másfél éves fennállása óta összegyűlt annyi szám, hogy néhány újjal kiegészülve volt elegendő anyagunk. Az egész hihetetlenül gyorsan zajlott, május elsején egyeztünk meg abban, hogy menjünk neki a dolognak, és június elején már a stúdióban találtuk magunkat, ahol lelkes segítőinknek - Fejér Dánielnek és Halász Gábornak - valamint Hunka Róbert támogatásának köszönhetően július végére el is készült a végleges anyag. Már akkor is tetszett nekünk annyira a végeredmény, hogy úgy döntöttünk, nekifutunk egy vinyl crowdfunding kampánynak, hogy ne csak az éterben lebegjen ez a színes és masszív földszerű anyag, hanem adjuk meg a módját. Körülbelül száz lelkes támogatónak köszönhetően ez össze is jött, és egy-két hét múlva várhatóan meg is érkeznek a lemezek. Természetesen a Trafós lemezbemutatóra is viszünk párat, úgyhogy ott is le lehet csapni rájuk. A lemez szándékoltan színorgiában tobzódó pszichedelikus ceruzarajzos borítóját Csató Csenge tervezte, csodaszép lett, amúgy említsük azért meg, hogy a Seraphinianus-kódex volt az ugródeszka hozzá. Videoklipek is készültek, pont a héten jelent meg egy új, amit ugyancsak a Supersize stúdióban vettünk fel, a mozgókép Ofner Gergő egysnittes felvétele, a zene editálás nélküli, teljesen élő felvétel eredménye, amit két MOME-s textiltervező, Fülöp Tünde és Kecskés Kriszti csodálatos maszkjai tettek még elvarázsolóbbá.

A lemezbemutató koncert tehát november 7-én lesz, a Trafóban, a Dorotával együtt, Facebook-esemény

Szabó Bálint egyesével is kommentálta nekünk a lemezen szereplő dalokat, először hallgassuk is meg rögtön:

Mike The Headless Chicken

A lemezindító szám a legviccesebb számunk, feszes ritmusáról Werner Herzog táncoló tyúkja ugrik be, és a csirke inspiráción továbbhaladva jutottunk végül Mike-ig, az amerikai fej nélküli csirkéig, aki szerencsétlen élete utolsó pár hónapját fej nélkül, Amerika-szerte turnézva töltötte.

Exorcize The Exorcizer

Sokak kedvenc száma ez a lemezről, eredetileg egy korai thai hangolású témámat csempésztük bele és tettük át arab zenére hajazó tiszta hangolásba. Elég jól húz a trekk és nagyon reméljük, hogy általa végleg sikerül kiűzni az ördögöt az ördögűzőből.

In A Septimental Mood

A hetedik felhangra épülő hangolások fájdalmasnak és sokszor melankolikusnak hatnak, mégis talán megfogtunk egy derűsebb és nagyon bensőséges hangulatot ebben a számban, a vicces cím Halmos András fejéből pattant ki, szerintünk telitalálat!

Stupid Fucking White Man

Egyik közönségkedvenc dalunk, többször is játszottuk már koncerten, úgyhogy emiatt különösen nagy kihívás volt lemezre venni, szerencsére a kellően nagy emelés megtörténik a refrénekben, főleg amikor mind a hatan ráéneklünk a legvégén, ott mintha történne valami hátborzongatóan felemelő.

Unaccordance

A Supersize stúdióban két egyhúros zongoraszerű hangszer van - az ún. una corda, ami David Klavins és Nils Frahm közös munkájának gyümölcse -, mi a kisebbet áthangoltuk szeptimális tiszta hangolásra és Pozsár Máté improvizációjából választottuk ki ezt az egyet nem értő részt.

A Smooth Walk Upon The Creek

Egyik első számunk, elég régóta játsszuk, ezért több szempontból is a legérettebb szám a lemezen, árad belőle a végtelen derű, ami megszállja az embert, amikor egy könnyű sétát tesz a patakon.

Through The Prism

A boldogságmaximum ennek a számnak a refrénjében ér tetőfokára az egész lemezen, egyszerre zenélünk és énekelünk közben, ami a legjobb dolog, amit ezen a világon csinálni lehet, főleg manapság...

Saw Her Dancing On Bitter Land

Ebben a számban megszólal a tizenegyedik felhangból származtatható tritónusz, ami az egész dal kesernyésségét adja, viszont a 7/8-ados lüktetés mindvégig magában hordozza a táncra perdítő lendületet, és pontosan e kettő feszül egymásnak ebben a balladaszerű számban.

All The Trees Came To Bid Adieu

Ez a szerzemény is régebbi, de az eredeti verziójában nagyon tempós és letaglózó erejű volt, csakhogy mi lelassítottuk, és így egy szívfacsaróan fájdalmas sirató lett belőle.

We Are All Cannibals

A szám címe Claude Lévi-Strauss antropológus azonos című könyvéből lett kölcsönözve, és ha végighallgatjuk a dalt, eléggé magáért beszél a gondolat, hogy mind kannibálok vagyunk.

Bonus - I Have A Horse Named Gosheven

Ezt a számot is sokszor játszottuk koncerteken, de a jammelős hangulata miatt csak bónuszként fért rá a lemezre, ami ezúttal azt is jelenti, hogy a vinyl-en nincs rajta, de ettől függetlenül nagyon szeretjük, a statikus zakatolása és hangulata megigéző.

a zenekar Facebook-oldala

és a honlapja

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.