A Pitchfork egyik újságírója, Philip Sherburne nemrég a Smog 1997-es Red Apple Falls című lemezét nevezte a legjobb és legmegnyugtatóbb aláfestő zenének az önkéntes karantén idejére. Az együttes frontembere, Bill Callahan pedig szólóban is továbbvitte a rájuk jellemző pasztoriális-szemlélődő, végtelen nyugalmat árasztó folk-rockot. Így a második hullám idejére keresve sem találnánk jobb nyugtatót a friss albumánál. Lemezkritika a Recorder magazin 82. lapszámából.
Cím: Gold Record
Kiadó: Drag City
Megjelenés: 2020. szeptember 4.
Stílus: énekes-dalszerző, folk
Kulcsdal: Pigeons
Raymond Carver szerint "írhatunk köznapi dolgokról és tárgyakról közhelyes, de pontos nyelven, úgy, hogy jelentőséggel, vagy éppen félelmetes erővel ruházzuk fel azokat – egy széket, egy függönyt, egy villát, egy követ, egy női fülbevalót.” Ezt az analógiát fojtatva pedig Bill Callahan az énekes-dalszerzők Raymond Carvere, aki mindössze akusztikus gitárjára és baritonjára hangszerelt dalokban mesél arról, hogy egy elvileg átlagos élet minden, csak az nem. A tavalyi Shepherd in a Sheepskin Vesthez hasonlóan a Gold Record is személyesebb, mint bármi, amit Callahan még Smog néven adott ki, de részben ebben rejlik az ereje: senki sem tud úgy írni a házaséletről, öregedésről vagy Ry Cooderről, mint ő. A pályafutása nagy részében híresen visszahúzódó, a sajátja helyett inkább más karakterek bőrébe bújó zenész szemlátomást egyre közelebb engedi magához a hallgatót, szemlátomást elfogadva, hogy ott van a helye a legnagyobb amerikai énekes-dalszerzők között, ennek pedig egyfajta betetőzése a lemez. Sőt: talán az eddigi legjobbja is.
9.0/10
Kollár Bálint