Senkit ne tévesszen meg a magyar cím: a Bridget naplója kevés rokonságot ápol a Renée Zellwegert sztárstátuszba emelő romantikus komédiával. Bár a főhős szintén a harmincas éveiben jár és nem érzi úgy, hogy sikerült volna felelősségteljes felnőtté válnia, ezt a Bridget-et a szerelem keresése helyett sokkal inkább az köti le, hogy bébiszitterként sikerüljön egy különösen ellenséges kislány kegyeibe férkőznie. Ez a kritika először a Recorder magazin 81. számában jelent meg.
A Kelly O'Sullivan forgatókönyvéből és főszereplésével készült vígjáték hangvételében és humorában a pár évvel ezelőtti Obvious Child testvérfilmje lehetne, de még annál is kendőzetlenebb mélységekbe megy a női testtel, anyasággal és abortusszal kapcsolatos témákban. Néha már-már polgárpukkasztónak tűnhet az explicitása, de nem a nézők felháborítása a cél, hanem a nőket folyamatos szégyenkezésre kényszerítő tabuk ledöntögetése. Ettől még a Bridget naplója nem lesz feminista kiáltványfilm, ugyanis a merész jelenetek ellenére egy kifejezetten hagyományos sablonra épül.
A „felnőttes gyerek és gyerekes felnőtt” párosról szóló filmek mindig is nagyon népszerűek voltak, és ilyen téren a Bridget naplója sem találja fel a spanyolviaszt: főhősei pontosan olyan hatással lesznek egymásra, mint amit az ilyen történetektől várunk, ám az oda vezető út meglepő, elgondolkodtató és szórakoztató kitérőkkel szolgál. Bár a filmnek nem mindig sikerül tökéletes egyensúlyban tartania az ironikus és szentimentális elemeket, az erős szereplőgárdán nem fognak ki a tónusváltások.
Bridget naplója (Saint Frances)
mozibemutató: 2020. szeptember 24.
osztályzat: 7/10
szerző: Rácz Viktória
