odett.jpg

Van, aki vakációként, más alkotói maratonként élte meg a járványt, de van olyan is, aki építkezésre ment dolgozni, hogy meglegyen a család napi betevője. Egyvalami volt csak közös: a vírus arra sarkallta a zenészeket, hogy egy sosem látott helyzethez adaptálódjanak. Azt kérdeztük tőlük, hogy mit tanultak ebből. Ez az összeállítás a Recorder magazin 81. számában megjelent cikk bővített változata

Varga Livius (Quimby, A Kutya Vacsorája): „Hatalmasakat tojik az ördög a fejünkre”

A járvány alatt beálltam kőművessegédnek, úgyhogy konkrétan azt tanultam meg, hogyan kell cement nélkül vakolni, és egyenesen magam fölé dobni egy cserepet. Jó felismerés volt az is, hogy milyen nagyszerű trióban zenélni. Vastag Gáborral és Nemes Zolival alakítottunk egy túlélőtriót [Varga Livius és a NeVa – S.T.], amivel a kedvenc számainkat játsszunk. Minőségi minimál. De a legnagyobb tanulság az volt, hogy milyen kevés idő jutott eddig a családra, és milyen fontos teljes figyelemmel fordulni feléjük, amikor együtt vagyunk.

A zeneipar jelenleg átalakul, de még nem tudjuk, mivé. Egyelőre csak azt látjuk, hogyan nem fognak menni a dolgok. Úgy biztos nem, hogy valamit másfél évvel előre lekötünk, és elhisszük, hogy úgy is lesz. Hatalmasakat tojik az ördög a fejünkre. A jelenben kell élni, hogy ha bármi változik, alkalmazkodni tudjunk hozzá. Felkészülünk, hogy ha még egy ideig nem engedélyezik az 500 főnél nagyobb koncerteket, akkor kisebb egységekben, kisebb rendezvényeken muzsikáljunk, egyszerű hangszerekkel. A Kutya Vacsorájával a garázskoncertek és streamek után ráállunk a full akusztikra is.

Odett: „Hosszú távon még jól is kijöhetünk ebből”

Amit biztosan tanultam a járvány alatt, hogy muszáj időt adni magamnak és a gondolataimnak. Nyugis időszak volt, jólesett ez a pár csendes hónap, de azért közben így is végigcsináltuk a Zenél az utca című tehetséggondozó programot. A zeneipar működése is fenekestül felfordult, de hiszem, ha rövid távon nem is tűnik túl rózsásnak a helyzet, hosszú távon még jól is kijöhetünk ebből. Több idő és figyelem juthat az egyes megjelenésekre is akár, és a jelenlegi túlfogyasztást és teljesítménykényszert felválthatja egy emberibb zeneipar. Aztán lehet, hogy mégsem így lesz, de én elég kitartóan vagyok optimista.

Csordás Zita (Mayberian Sanskülotts): „A karantént vakációként kezeltem”

Pozitívan éltem meg a karantén időszakát, egy általános stresszt nélkülöző, nagyon érdekes pár hónap volt ez, ami először persze engem is akadályozott az alkotásban, aztán végül írtam egy dalt, a többi meg követte, úgyhogy nem panaszkodhatok.

img_1941.jpg
Csordás Zita | Fotó: Wilhelm Laura

 

Más zenekarokkal ellentétben nekünk a próbáink is elmaradtak, a legtöbben teljes karantént tartottunk, de videóchaten beszéltünk, és Gallusszal a Dauntless nevű crossplatform játékkal játszottunk minden este nyolctól, szóval minden majdnem a régi volt.

Nem gondolom, hogy a Mayberian bármilyen módon károsult volna az elmúlt időszakban (a Müpa-koncertünk elmaradását leszámítva), eddig is dolgoztunk a zenélés mellett, valószínűleg ezután is fogunk, sohasem tudtunk ebből megélni, és nincs minden héten koncertünk se, úgyhogy a karantént egy jó kis vakációként kezeltem.

Vitáris Iván (Ivan & The Parazol): „Az összefogás helyett a gyűlölet nyert teret”

Az látszik, mennyire törékeny a társadalmunk és a gazdasági rendszereink. Emellett furcsa volt tapasztalni, hogy az emberek egy része milyen gyűlöletet táplál a kultúra és a művészetek iránt egy-két jobban megfogalmazott demagóg poszt vagy cikk után. Lehet, hogy pont ez a tesztje a jól kipróbált társadalmunknak: most végre tényleg közös az ellenség, és láthatatlan is, mégis úgy látom, hogy a legtöbb helyen összefogás helyett a gyűlölet nyert teret.

Persze nem általánosítanék, rengeteg szép ellenpélda van, és alapvetően úgy érzem, nem feltétlenül rossz irányba tartanak a dolgok, de a helyzet továbbra is kiszámíthatatlan. Ergo a több lábon állás, az előretervezés és az óvatosság most sokszorosan felülértékelődik. Ezt érzem magamon is. Segít, ha az embernek van más végzettsége is a zene mellett, nekem például a mérnöki diplomám.

Cz.K. Sebő (Platon Karataev): „Az alkotás a zenészlétem origója”

A járvány megerősített abban, hogy tényleg az alkotás az, ami a zenészlétem origója. Sokszor fátyol borul erre a tiszta tényre a koncertek, bulik, utazások során, de a valódi célja és öröme a zenének számomra maga az alkotás. Az a lelki szint, ami egy ablak nélküli sötét szobában is teljességet ölthet.

Müller Péter Sziámi

Főleg azt tanultam, hogy nem árt újrahallgatni pár régebbi dalt. Például a Vigyetek el!-t. Lásd karantén, járvány, esetleg mauzóleum. „Öngyilkos patkányok hullái borítják el a várost / Minden sarkon egy félig kész mauzóleum”, „Ez az a lepratelep, ahol senki sem beteg / Itt festve vannak a foltok, itt mindenki boldog”, „Mindenki jól van / Mindenki fertőz / Mindenki bújtat / Nincs hova rejtőzz!”, „Vigyetek el! Ezt a járványt nem felejtem el!” És több időm maradt a lényeges, közeli, de addig kevésbé látható dolgokra, kapcsolatokra, játékra, melóra, mint például Youtube-on a Napidal-csatornám.

Sallai László (Felső Tízezer, Galaxisok, Platon Karataev, The Somersault Boy): „Most csak úgy elröppennek a beállások”

Így utólag visszatekintve a legfontosabb tanulság az volt, hogy az ihlet nem tud megteremtődni a semmiből anélkül, hogy járkálnék az utcán és emberekkel találkoznék. Sokat haladtam egyébként a saját dolgaimmal: elkészült egy lemeznyi Somersault Boy-dal és lettek új Felső Tízezer-számok is, de ezek az esetek többségében a korábban felgyülemlett ötletekből születtek, amikkel eddig nem volt időm foglalkozni. A legfurcsább viszont az volt, hogy az első hullám lecsengése után nagyon sok olyan dolog is örömmel töltött el, amiket korábban a zenélés kevésbé izgalmas részeinek tartottam, például eléggé utálom a beállásokat, de most csak úgy elröppennek, és az is sokkal kevésbé zavart mostanában, hogy a város túlsó felén van a próbatermünk.

Nóvé Soma (Middlemist Red, Mordái): „Életem legproduktívabb periódusa volt”

A járvány és a karantén időszaka alatt megtanultam, milyen fontos a napok rendszerének kialakítása. Mivel keveset koncerteztem, ki kellett használnom a felszabadult időmet. A napokat magamnak kellett kialakítanom. Ennek köszönhetően zeneileg életem legproduktívabb periódusa volt az elmúlt pár hónap. Sikerült befejeznem a következő Middlemist Red-album demóit, amit az eddigi legérettebb és izgalmasabb projektemnek érzek.

_dsc0014.jpg
Jónás Vera | Fotó: Somogyi Lajos

 

Jónás Vera: „Minden koncertfelkérést úgy írok be, hogy szerintem nem lesz”

Szerintem a tanulás csak most kezdődik, én legalábbis az első korlátozott hónapot eszméléssel, olvasással és főzéssel töltöttem. Aztán szép lassan esett le, hogy ez nem csak egy időszak. Azóta minden koncertfelkérést úgy írok be, hogy szerintem nem lesz, így még jobban örülök, ha mégis összejön. Új tanulást hoz, hogy a Soharózával elmaradt Müpa-premierünk után elkezdtünk egy meselemezen dolgozni, eleinte Zoom ablakokban, mostanában az erkélyünkön, saját gyerekkori élményeink és történeteink alapján. Ilyet soha nem csináltam még.

Ami számomra a legnagyobb meglepetést hozta, hogy a magán Facebook-profilomra kiírt posztomra rengetegen jelentkeztek éneklést és dalszerzést tanulni. Szerencsémre senki nem kért tehetségkutatóba felkészítést, mindenki saját örömére szeretne énekelni, vagy a zenekarában fejlődni. Vannak olyanok, akik soha életükben nem énekeltek, vagy ha igen, iszonyú megaláztatást éltek át az iskolában, a kórusban stb. Velük kísérleti játékokkal kezdtem, szinte terápiás módszerekkel. Rájöttem, hogy nagyon izgatnak a hang éneklésen túli lehetőségei, ezért beiratkoztam egy művészetterápiás képzésre. Eszem ágában sincs elmenni kapálni, de újat tanulni a szakmámban nagyon is!

recorder_saiid_20200126_068.jpg
Saiid | Fotó: Valami Hektor

 

Saiid: „Az idő illúzió”

A karanténhelyzet újra megmutatta, mennyire befolyásolható minden ember, másrészt rengeteg időt adott, hogy levegyek régebbi projekteket a polcról, és hogy foglalkozzak magammal, ezáltal jobban és többet törődjek a környezetemmel is. Belekezdtem egy rakás új projektbe is. Azt tanultam meg megint más perspektívából, hogy amellett, hogy az idő illúzió, csak mi rendelkezünk a saját időnkkel, és hogy avval mit kezdünk.

szerző: Soós Tamás

https://recorder.blog.hu/2020/09/15/_hosszu_tavon_meg_jol_is_kijohetunk_ebbol_mit_tanultak_a_magyar_zeneszek_az_utobbi_par_honapbol
„Eszem ágában sincs elmenni kapálni” - Mit tanultak a magyar zenészek az utóbbi pár hónapból?

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3316183534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.