"Szeretnénk a zenélés élményét mindenki számára elérhetővé tenni" – Magyar Zene Háza-interjú Halmos Andrással

A Liget Budapest Projekt keretében épülő Magyar Zene Háza a tervek szerint 2021 végén nyitja meg kapuit, de egy neves hazai előadók közreműködésével készült videósorozat révén már az átadás előtt ízelítőt kaphatunk, milyen izgalmas, sokszínű zenei programok és szolgáltatások várnak majd a közönségre az egyedi formavilágú épületben. Szalóki Ági, Rozmán Lajos  Lukács Miklós, valamint a Pankovits Nikolett-Juancho Herrera páros után most a számos remek magyar formáció, egyebek között a Jü, a The Mabon Dawud Republic és a Tariqa dobosa, Halmos András látogat el Misota Dániellel az építés alatt álló Magyar Zene Házába, ahol egyúttal az idei évtől koncertszervezői feladatokat is ellát. Erről és a magyar könnyűzene külföldi esélyeiről is beszélgetünk vele.

Milyen dalokkal készültetek Misota Dániellel erre a minikoncertre? Hogyan állítottátok össze a műsort?

Danival régóta zenélünk együtt, de a 2018-as lemezének megjelenése óta nem sokat koncertezik, inkább arra összpontosított, hogy lediplomázzon a Momén, amit meg is tett most nyár elején. Amúgy kiemelkedően jó lemeznek tartom a Seasonal Windset, és nem sokakhoz jutott el a híre, bár tény, hogy Dani mögött nem állt menedzsment, vagy bárki, aki segítette volna az album hírének terjesztésében.

Ilyen előzmények után hívtam el erre a felvételre. Két éve nem zenéltünk, most a Mozambique című Bob Dylan számot játszottuk el. Dani szólóban énekelt még pár dalt, én pedig Váczi Danival játszottam még néhány duó improvizációt. Ez a felvétel amúgy a „próbaüzem” volt, itt próbáltuk ki a teret és a hangzást, még nem olyan professzionális képi felvétellel, mint amilyenek azóta a Mindenekelőtt című videósorozatban megjelentek.

Ennek a dalnak az az aktualitása, hogy Prieger Zsolt engem is megkérdezett, lenne-e kedvem részt venni a most futó Bob Dylan projektjében, én pedig Danit kerestem meg. Sajnos elég lassan haladunk azzal, hogy leadhassuk Zsoltnak a felvételünket, amit egyébként a karantén alatt már felvettünk Hock Ernővel kiegészülve, a keverés van még hátra.

Nemcsak zenészként veszel részt a Mindenekelőtt videósorozatban, hanem szervezőként is. Milyen szempontok alapján válogattátok ki, hogy mely előadók játsszanak először a – még építés alatt álló – új intézményben?

Március óta a Magyar Zene Háza könnyűzenei szervezőjeként veszek részt a programstruktúra összeállításában. A felkért zenészek válogatásakor sok szempontot kellett figyelembe vennünk, olyanokat, amelyek később is fel fognak merülni a ház programozásánál. Természetesen fontos volt a sokszínűség és a minőség, de az első néhány megjelenésnél az is, hogy jól ismert, egyéni hanggal rendelkező előadók avassák fel az épülő teret.

Bár a megnyitó csak jövő év végén esedékes, gondolom, már elkezdődtek a szervezési munkák a majdani koncertekkel. Milyen lesz a Magyar Zene Háza zenei arculata?

Ahogy a ház nevéből is kiderül, a magyar zene lesz a fókuszban, de mivel ez szinte sosem volt független a világban zajló folyamatoktól, fontosnak tartjuk, hogy nemzetközi összefüggésben is mutassuk a hazai zenét. A kontextus érzékeltetése miatt is fontos, hogy legyenek meghatározó külföldi fellépők. Ezen kívül lehetőséget szeretnénk biztosítani hazai zenészek számára, hogy olyan nemzetközi együttműködéseket hozzanak létre műhelymunkák során, amelyekre máshogy talán nem adódna lehetőségük. Azt tapasztalom, hogy sokszor komolyabb előkészítés, elmélyült közös munka nélkül kénytelenek színpadra állni hazai zenekarok meghívott sztárvendégekkel. Így is születhetnek szép pillanatok, de az biztos, hogy szervesebb és talán hosszabb távú együttműködések alakulnának ki, ha több idő lenne a próbafolyamatra.

A Magyar Zene Háza kiemelt szerepet vállal az oktatásban és ismeretterjesztésben. A zenei témájú interaktív kiállítások mellett szeretnénk zenészek számára lehetőséget adni, hogy a ház infrastruktúráját használva új zenei anyagok megvalósításán dolgozzanak. Nemcsak kész és profi produkciókat fogunk bemutatni, hanem a zene születésének folyamatát is, valamint szeretnénk a zenélés élményét mindenki számára elérhetővé tenni.

A MAGYAR ZENE HÁZA VEZETŐIVEL KÉT ÉVVEL EZELŐTT BESZÉLGETTÜNK

Hat éve a HVG-nek arról beszéltél, hogy Magyarországra nehéz elhívni sok nemzetközi zenekart, mert kikerülik Európában Budapestet, és cserébe magyar zenekaroknak sem nagyon sikerül a nemzetközi áttörés. Ez mennyiben változott az azóta eltelt időben?

Még mindig Bécsnél húzódik az általános turnéútvonal keleti határa, amely Európa jelentős zenei piacait szeli át. Abban az interjúban nem a rétegműfajok kapcsán említettem, hogy hátrányból indulunk a kurrens előadókért, tehát a jazzben, világzenében és a keményebb műfajoknál (metal, hardcore) ez a probléma korábban sem volt annyira jelentős, bár nyilván sok szervező tudna ellenpéldákat hozni. Magyar zenekar nemzetközi áttörésére azóta is várunk, reméljük ez is megtörténik egyszer. Van egy-két külföldről is látható zenekar, de rengeteget kéne még ezen a területen rendszerszinten dolgozni hosszú évek következetes munkájával, több évre előre látható költségvetéssel.

Jó néhány zenekarban játszol mindig párhuzamosan, dobosként mennyiben és miben hat rád másként, amikor mondjuk egy experimentális trióban, egy soktagú afrobeat-zenekarban, vagy Misota Dániellel duóban zenélsz?

A sokféleség hatásában is sokféle, nem tudnám elképzelni magam egyetlen zenekar dobosaként, vagy egy stílust játszva. Ahogy a zenehallgatók többsége sok stílust hallgat, a zenészek között is vannak, akik szeretnek többféle helyzetben megszólalni.

A Decolonize Your Mind Societyvel ősszel terveztek kijönni nagylemezzel. Mesélsz kicsit erről a formációról és a lemezfelvételi munkáról? Rengeteg helyről merítetek, hogyan születik meg ebből a hangzásotok?

A DYMS Szabó Bálint gitáros koncepciója, ahol nem-temperált hangolásokban játszunk. Mára szinte az összes zene ebben az uniformizált hangolásban szólal meg, miközben a hangzások természetes diverzitása háttérbe szorul világszerte. Afrikai Banda Linda, gamelán, tibeti, japán, arab, tiszta hangolású, vagy népi hangolásokból indul ki Bálint, amikor a számait írja. Június elején vettük fel az első lemezünket, a bemutatója november 7-én lesz a Trafó Kortár Művészetek Házában, ahol a Dorotával együtt, és külön is játszunk majd.

A lemezt vinylen is ki szeretnétek adni, amihez közösségi kampányt, lemeztámogató pikinket is szerveztetek. Ma, 2020-ban, egy járvánnyal megspékelve milyen mozgástere van egy underground zenekarnak abban, hogy eljuttassa a zenéjét a célközönségéhez?

Ezen a ponton visszautalhatnék az általad említett hat évvel ezelőtti interjúra. A világ nem követi a magyar könnyűzene történéseit, nem igazán tartják számon az itt születő zenéket. Anyagi hátterünk sincs arra, hogy sajtósok dolgozzanak a lemez hírének terjesztésén itthon, vagy világszerte. Felvettük a lemezt (Hunka Róbert támogatásával) és a saját lehetőségeinkhez mérten fogjuk terjeszteni.

Amikor otthon hallgatsz zenéket, mikből szoktál mostanában inspirálódni? Hogyan hallgatsz zenét: egyvalamire rákattansz, és azt sokszor, vagy sokfélét egyszerre? Tudsz ajánlani néhány lemezt vagy előadót, amik az elmúlt időszakban hatással voltak rád?

Koncertszervezőként sok stílusban szeretnék naprakész lenni, próbálom követni az eseményeket. Magamtól is sokféle zenét hallgatok. Mostanában több kérdés foglalkoztat dobosként, ezért célzottan hallgatok bizonyos dobosokat, hogyan oldanak meg különböző zenei helyzeteket. Nem szeretnék most kiemelni néhány előadót vagy szerzőt, több időt kéne szánnom rá, hogy valamennyire reális képet adhassak arról, milyen hatások érnek, miket hallgatok.

Mik a terveitek a zenekaraitokkal a közeljövőre? Vagy teljesen tervezhetetlenné vált a zenekarozás?

A Jüvel és Gadó Gábor Quintetjével is lesznek felvételeink a közeljövőben. Tervezünk, dolgozunk, koncertezünk is.

(Az interjú a Magyar Zene Háza megbízásából készült.)