umbre_204_07_576.jpg

Megnéznéd, hogyan sumákolták el a kelet-európai rendszerváltásokat? Befizetnél egy rendőrsorozatra arról, hogyan fogják el az illegális bevándorlókat? Vagy egy romániai Maffiózókra arról, hogyan gyilkol a mindent velejéig átható korrupció? Az HBO Europe évek óta gyárt hiánypótló sorozatokat a keleti régióban, amelyek olyan pezsgő témákról szólnak izgalmas műfaji köntösben, amikről a magyar filmeseknek is beszélni kellene. Regisztrálj most az HBO GO-ra, és 7 napig ingyen nézheted a jobbnál jobb keleti bűnsorozatokat: régi vágású kémthrillert a Bársonyos forradalomról, román Aranyéletet, vagy lengyel határőrös thrillert, ami hazájában még a Trónok harcánál is népszerűbb.

Az Árnyak (Umbre, 2014– )

umbre-go1_576.jpg
Serban Pavlu mint Relu Az Árnyak című sorozatban

 

A New York Times kelet-európai Maffiózóknak hívta, mi inkább a román Aranyéletnek mondanánk Az Árnyakat, amely szintén egy középbűnöző hétköznapjait követi nyomon, aki szeretne kiszállni a bizniszből, de pechje és tehetsége révén egyre feljebb bukik a ranglétrán. Relu nappal taxizik, éjjel a Kapitánynak hajt be tartozásokat, miközben otthon az elhidegült felesége és két kamasz gyermeke várja. Fárasztó ez a kétlaki élet, az erőszak meg kifejezetten gürizős: életvitelszerűen verni az embereket csavarkulccsal, acélrúddal jobban lestrapálja az idegeket, mint a telefonos ügyfélszolgálat, így aztán nem csoda, ha Relu nem tud helytállni minden fronton.

Az első évad még nem volt az igazi, de már az is tudta azt a bravúrt, amit a román újhullámos filmek: csak letette a kamerát a bukaresti alvilágban, és úgy éreztük, a szemenszedett valóságot látjuk, a pitlák kis bűnözők mindennapjait, és visszahőköltünk attól a nyers, vadállati ösztönvilágtól, ami elénk tárult. Az Árnyak egyébként szintén adaptáció (a Small Time Gangster című, méltán ismeretlen ausztrál vígjátéké), ennek is köszönhető, hogy az első évad még botladozva, az epizódokat izgalmasan átfogó sztori nélkül halad előre.

EZÉRT VOLT AZ ARANYÉLET A LEGÜTŐSEBB SOROZATUNK

Igazán és brutálisan átütővé a második évadára válik, amikor a sorozatot szinte egykezűleg vivő (író és rendező) Bogdan Mirica végre csak a saját sztoriját mondhatja. Ekkorra a valóságtól is elszakad kicsit, és a sorozat színes futóbolondjai közé beiktatja a kokós-kanos ügyészt, egy nettó pszichopatát, aki a legvérmesebb gengsztereken túltéve akarja lecsukni, vagy legalább megdugni és megölni a gengsztereket, és ez piszkosul szórakoztatóvá teszi az amúgy szokásos köröket futó rabló-pandúr játékot.

umbre_203_21_576.jpg
Laurentiu Bãnescu mint a pszichopata ügyész Az Árnyak című sorozatban

 

Az Árnyak nem szúr oda olyan élesen az aktuálpolitikának, mint az újságbezárásokat, közbeszerzéseket és oligarchákat felvonultató Aranyélet tette, de azért tiszta sor, mire kell gondolni, ha a Romániát Európába átvezető korrupcióellenes ügyészségről, a kommunizmusból itt maradt, a Secunak súgó, Ceaușescunak beszállító gengszterekről, vagy a politikusoknak hitelező maffiózókról van szó. Ebben a sorozatban pont az a jó, hogy miközben lazán levezényel egy csavaros maffiasztorit, jó pár magánéleti drámával a háttérben (egy házasság szétesése, egy magzat elvesztése, drogfüggőség, depresszió, ilyesmi), addig az ún. román valóságról is átfogó képet rajzol.

„Az emberek az országot hibáztatják, a kommunistákat, a korrupt rendszert. Ha elüt valakit a zebrán, semmi gond. Odébb tesszük a zebrát egy méterrel, és máris az áldozat lesz a hibás. Ilyen lenne Románia?” Hát, ilyen, és ez Az Árnyakban egy kicsit fésületlen, de a második-harmadik évadában mindig feszülten pörgő, kellemes fekete humorral meghintett sztoriban tárul elénk, ami nekünk, magyaroknak is kínosan ismerős lehet.

***

A falka (Wataha, 2014– )

wataha_203_25_576.jpg
Leszek Lichota mint Viktor Rebrov határőr A falka című sorozatban

 

Nahát, Angliában senki nem merne ilyen sorozatot forgatni! – álmélkodott a Guardian kritikusa, és álmélkodhatunk mi is, hiszen nehéz elképzelni, hogy a menekülttáborokban nyomozó, röszkei csatába keveredő, vagy a szögesdrótkerítésnél járőröző TEK-esekről olyan sorozat születik, amely nem a kormányzati propaganda szólamait mondja föl, ugyanakkor a Willkommenskulturt sem pártolja elfogulatlanul.

Viktor Rebrov a lengyel határőrség magányos farkasa, akinek barátait felrobbantják egy erdei házban. A gyanúsítottak között ott van Rebrov legjobb barátja, a merényletet titokzatos módon megúszó szerelme, és persze maga Rebrov is, aki a robbanás idején épp kint cigizett a ház előtt. A nyomozás a legfelsőbb politikai körökbe vezet, a háttérben kirobban az ukrán forradalom, és hőseinknek unatkozni már csak azért sincs idejük, mert a schengeni határnak számító ukrán-lengyel határon folyamatosan érkeznek a csecsen, arab és afrikai menekültek.

watahe_103_09_576.jpg
A Besszádok A falka című sorozatban

 

Lenyűgöző, hogy a mai politikai klímában milyen kiegyensúlyozottan kezeli A falka a menekültkérdést, és különösen szimpatikus az, hogy egyszerre képes humanitárius katasztrófának és valóban illegálisnak láttatni az illegális bevándorlást, amelyet az országnak szabályoznia kell ahhoz, hogy fenntartsa a közbiztonságát. A falka főhőse egy hallgatag, macsó határőr, akinek az apja katolikus pap, ő pedig világéletében a hazájáért harcolt, ám a nacionalizmus nem gátolja abban, hogy empatizáljon a szerencsétlen sorsú menekültekkel, és persze elkapja az illegális bevándorlókat, meg azokat az embertelen embercsempészeket, korrupt politikusokat és ukrán maffiózókat, akik meg akarnak gazdagodni a világméretű konfliktuson.

Ha e köré írtak volna egy magával ragadó és legalább ennyire bevállalós zsarusztorit, A falka remekmű lenne. De sajnos nem az. A történet sokszor közhelyeket puffogtat, a figurákat amerikai sablonokból pakolták össze: Rebrov a magányos pisztolyhős, aki a második évadot afféle lengyel Rambóként illegalitásban tölti az erdőben; az ügyésznő a jégcsap karrierista, akinek a férfiak világában kell érvényesülnie; az álcaként fűrésztelepet üzemeltető Kalita az oldszkúl, drogkereskedelmet nem vállaló és ezért szimpatikus gengszter; és így tovább.

A lengyelek jobban szeretik az akciót a filozofálásnál, ezért a tempóra, a lövöldözésekre nem lehet panasz, de akkor sem több ez egy korrektül összepakolt nyomozós sorozatnál. Amin azért rengeteget dob, hogy a ködös Besszádok fenséges fennsíkjain és erdőiben forgatták, és az is, hogy az akciókat következetesen a föld közelében tartják: ha hegynek felfelé üldöznek valakit az erdőn át, akkor a határőrök hamar kiköpik a belüket, elhányják magukat, vagy szimplán lebucskáznak egy észre nem vett szakadékba.

A falka hatalmas kedvenc otthon, a lengyel HBO-n többen nézték, mint a Trónok harcát, de van egy kialakult rajongótábora itthon is, elvégre könnyed esti CSI-nak megteszi – ráadásul sokkal aktuálisabb is annál. Ha minden igaz, lesz negyedik évad is.

***

Eszmélet (Bez vědomí, 2019)

obr_606_img_0736_576.jpg
Tatiana Pauhofová az Eszmélet című sorozatban

 

Aktualitás dolgában az Eszmélet sem áll rosszul: az HBO pont akkor mutatta be a Bársonyos forradalom alatt játszódó kémthrillerét, amikor a legnagyobb tüntetések zajlottak 1989 óta Csehországban Andrej Babis miniszterelnök ellen, aki sokak szerint lenyúlta az uniós forrásokat, és politikusként sem mondott le üzleti érdekeltségeiről, sőt a hatalmát kihasználva ügyeskedéssel segítette azokat.

Tökéletesen időzített a sorozat azért is, mert sosem késő az elsumákolt keleti rendszerváltásokról beszélni, ha a politika csak a szólamok szintjén foglalkozik az ügynökmúlttal. Az Eszmélet igazi régi vágású, lassú égésű kémsorozat John le Carré stílusában: a cseh Suszter, szabó, baka, kém, ha úgy tetszik. Viktor és Marie 1977-ben disszidáltak, miután a hatóságok ellehetetlenítették az ellenálló Viktort, és csak 1989-ben, a rendszerváltás előtti hónapokban térnek vissza az országba, ahol szinte rögtön merénylet éri őket: elcsapja őket egy autó, és míg Marie kórházba kerül, Viktor szőrén-szálán eltűnik. A nyomozásba bekapcsolódik a brit titkosszolgálat, és a cseh KGB, az StB is, de Marie saját maga is kutakodni kezd Viktor múltjában, és mivel a Magánbeszélgetés, A Parallax-terv, és egyéb, kiváló paranoiathrillerek rokonsorozatában járunk, arra is mérget vehetünk, hogy hőseink nem kerülnek ki ép bőrrel a titkosszolgák párharcából.

Hogy miért Eszmélet lett a magyar cím, az rejtély, mert az angol és a cseh eredeti, de még a szereplőket alva mutató, amúgy pazar főcím is az eszméletvesztésre utal. Meg persze az alvóügynökökre, akik elgáncsolták a rendszerváltást, és a kommunistákat új idők új pozícióba mentették át, de a hangsúlyos olvasat itt mégiscsak az, hogy a szocializmus áporodott levegője megcsapolta az emberek életerejét, akik valami kába öntudatlanságban, magukat zombivá sörözve-vodkázva élték csak túl (a pechesebbek úgy se) a diktatúrát.

ep_3_ob_328_img_3639_576.jpg
Jan Vlasák mint csehszlovák titkosrendőr az Eszmélet című sorozatban

 

Mindez nemcsak azért lehet ismerős a magyar nézőknek, mert Marie-t a szlovák Martinovics Dorina (Tatiana Pauhofová), a szívét a helyén viselő StB-s kopót meg a cseh Mészáros Béla (Martin Hofmann) játssza, hanem mert nálunk is hasonló forgatókönyv szerint zajlottak az események. Igaz, hogy az Eszmélet egy konteót is hozzáír a történelemhez, de azt sokkal profibban és szórakoztatóbban teszi, mint Az ügynökök a paradicsomba mennek című SZDSZ-ellenes pamflet, amit filmnek hívni azért túlzás lenne.

OLVASD EL, HOGYAN SZÜLETETT MEG A MAGYAR HBO MÉRFÖLDKÖVE, A TÁRSAS JÁTÉK: A SZÍNÉSZEK ÉS AZ ALKOTÓK MESÉLIK EL!

Azon is túl lehet lendülni, hogy középtájt kicsit leül a sztori, mert az utolsó cigis dobozig autentikus a sorozat, és annyira erős a rendszerváltó sztori melankóliája, az őszi, rozsdásbarna színvilága, hogy az egyből beszippantja a nézőt, és nem is ereszt hat órán át. Ha nekünk is lenne egy Eszméletünk, kicsit jobb hely lenne a magyar sorozatgyártás.

*** 

Pusztaság (Pustina, 2016)

pustina-go1_576_1.jpg
Zuzana Stivínová mint polgármesternő a Pusztaság című sorozatban

 

A Pusztaság a cseh HBO második nagy dobása volt a Jan Palach életéről szóló Olthatatlan után, s máig a régió felülmúlhatatlan remekművének számít. A minisorozat egy elszegényedett kistelepülés életét követi nyomon, amit felbolygat a bányászcég ajánlata, amely felvásárolná, majd kvázi lerombolná a falut, ha kibányásszák az alatta lapuló szenet. Pustinán (nem összekeverendő a csángó faluval, Pusztinával, amiről népdal is szól) a papírgyár bezárása óta nincs munka, az EU-s támogatások pedig csak feszültséget szülnek: akinek nem jut belőle, az kitartóan gyűlöli a másikat.

Ebben a kiélezett helyzetben tűnik el a bányászcég ellen kampányoló polgármesternő lánya. Az eredmény: vérre menő krimi és egzisztenciális dráma, amely arról is súlyos látleletet nyújt, hogyan élünk itt Európa keleti felén valami pangó félszegénységben. Sokan amiatt hárították a sorozatot, hogy túl nyomasztó (ezért sem szerencsés a lehangoló magyar címválasztás), pedig a Pusztaság korántsem nyomorpornó: valóban Európa hátsó udvarában játszódik, fiatalkorú bűnözőket tömörítő intézetek, bipoláris zavarban szenvedő szobrászok és szétrobbant családok életében vájkálunk, de nincs itt semmi túlzás, csak a zsigerig hatoló dráma, ráadásul egy olyan erős rejtéllyel megfejelve, amiben számos meglepő csavarra számíthatunk.

A Pusztaság a krimi szabályain is igazít, ha kell, nem vár például az évad végéig a kamaszlány eltűnésének megoldásával, mert nem a rejtély működtetése érdekli, hanem amit ez a bűnügy a felszínre lök az emberi természetből. „Ő jó gyerek, soha nem tenne ilyet, én ismerem” – ez a visszatérő szólama a sorozatnak, amely okosan kérdez rá arra, tehetnek-e rossz dolgokat jó emberek, vagy jót a rosszak, és ha igen, hogyan lehet kibogozni ezeket az összekuszált, kompromittált erkölcsű jellemeket.

pustina_season_i_ep_01_008_576.jpg

A Pusztaság szól arról is, hogy mennyire nem ismerjük a legközelebbi hozzátartozóinkat se, mennyire nem feltétezünk róluk semmi rosszat, miközben az idegenekről iszonyú könnyen ítélünk. De szerencsére nem szól arról, hogy a gonosz vadkapitalista nagyvállalat jön és kicsinálja az elszegényedett falut. Leginkább azért nem, mert nincs rá szükség, az emberek itt önszántukból csinálják ki magukat és egymást, hogy kikaparjanak maguknak valami kis gesztenyét. Štěpán Hulík, aki az Olthatatlan is írta Agnieszka Hollandnak, a nemzeti ellentéteket is ügyesen hozza játékba (a bányászvállalat lengyel), és bár ejt néhány bakit a krimiben, gondoskodik róla, hogy a végére olyan magasra hágjanak az izgalmak, hogy az lazán átüsse a nappalink plafonját. A Pusztaság remekül megírt és még remekebbül eljátszott bűndráma – kihagyni holmi nyomasztó hangulat miatt nem érdemes.

***

Elvakít a fény (Ślepnąc od świateł, 2018)

blinded_by_the_lights_0020_576.jpg
Kamil Nozynski mint Kuba az Elvakít a fény című sorozatban

 

Kuba a legsikeresebb díler Varsóban. Kuncsaftjai között ott az alelnök, a bulizó egyetemisták, és a felső tízezer, de ha ráér, kisegíti a helyi minimaffiát is. Modellcsaja épp elhagyta, karácsonykor lelépne Buenos Airesbe, és itt hagyná az egész kócerájt, de egy börtönből szabadult gengszterfőnök meg az ő Kubánál landoló, elásott drogtáskája felborítja a terveit.

Ezerszer láttuk már a sztorit, amikor a nyugdíjba vonuló gengszter elvállal még egy utolsó melót, és abba belebukik. Na de nem így: nem ilyen villogó neonfényekbe, dühös lengyel gengszterrapbe, meg valami baljós, lovecrafti rémálmokba csomagolva, amelyek szép lassan ellepik Kuba életét, és átszivárognak az álmaiból a hétköznapjaiba.

blinded_by_the_lights_0004_576.jpg
Robert Wieckiewicz (Kuba főnöke) és Jan Frycz (az őrült gengszter) az Elvakít a fény című sorozatban

 

Könnyű rávilágítani a lengyel sorozat hibáira, hogy a főhős mindvégig enigma marad, és azt se tudjuk meg, miért akarja otthagyni a munkáját, kiábrándult talán vagy csak élvezné az argentin aranyéletet. A sorozaton elhatalmasodó hallucinációk, bibliai próféciák és áthallások is inkább csak a hangulathoz tesznek hozzá, a sztori jelentését túlzottan nem mélyítik. Az Elvakít a fény mégis úgy lesz úrrá a nézőjén, mint a kokós őrület Kubán: lassan, de biztosan kebelez be, és még napokig, hetekig velünk marad a nyugtalanító élmény.

Látszólag nem történik semmi különös, mégis különös itt minden: a régi vágású, őrült gengszter, aki ha kell, az asztalra szarik, falra mászik, és ősi tricksterként forgatja fel a varsói alvilág életét, hogy a fináléra tulajdonképpen az emberi lelket megmételyező ördögfigurává érjen. De mondhatnám a lecsúszott, gerinctelen médiacelebet, a túltolt gengszterrappert, vagy akár a Putyin nevű pincsikutyát is: olyan szürreálisan elrajzolt ez a pusztulásba rohanó lengyel alvilág, hogy az egyszerűen delejező. Azon sem lepődünk meg, amikor dalra fakadnak a szereplők, pedig röhejes a musicalbetét – az Elvakít a fény csodája, hogy ezt a zilált világot lenyűgöző látomássá kovácsolja össze az alvilág őrült ámokfutásáról.

szerző: Soós Tamás

Regisztrálj most az HBO GO-ra, és nézz 7 napig ingyen további izgalmas káeurópai sorozatokat: a temesvári kibernyomozásról szóló Hackerville-t, a rendszerváltás elhallgatott bűneit taglaló (cseh változatban is elérhető) Paktumot, vagy a szerb bűndrámát, a Sikert.

https://recorder.blog.hu/2020/07/20/filmrecorder_a_szomszedban_is_ugyanugy_megy_a_svindli
Filmrecorder. A szomszédban is ugyanúgy megy a svindli

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr10016038744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.