Rerecorder: Áll a 3ball – Erre pörögtek a mexikói gettótinik

Rerecorder rovatunkban nyomtatott magazinunk történetének eddig online még meg nem jelent cikkeit közöljük le. Ez a mexikói tinik modern népi bulizenéjét bemutató cikk a Recorder magazin 2012-es január-februári, negyedik számában jelent meg,

Ami 2011-ben a moombahton volt, az lehet 2012-ben a tribal guarachero: az aktuális globáltánczenei divatirányzat. A mexikói gettótinik teljesen egyedi modern népi elektronikus tánczenéje (amely már szóba került a Recorder első számában) mostanra odáig fejlődött, hogy két irányban is áttörést ért el; egyrészt már megvan az első helyi sztárcsapata és kommersz slágere, így idén sanszos a beszivárgása a mexikói mainstreambe, másrészt a nemzetközi tánczenei underground, elsősorban a bass music közösség is elkezdte magához idomítani ezt az alapvetően azért faragatlan, giccshatáron mozgó, repetitív, de nagyon friss, játékos és vadul szórakoztató stílust.

A tribal guarachero (röviden: 3ball), a szegény(ebb) negyedek cholo (kb. az amerikai street divatot követő, különböző gengekbe tömörülő) tizenéveseinek kedvence, amelynek szubkultúrája rendelkezik a valaha legviccesebb cipődivattal: ez a Botas picudas mexicanas, vagyis a nevetségesen túlzó módon hosszúra nyújtott és visszakunkorított orrú, gyakran egyéb módon is (LED-fénysorral vagy diszkógömbökkel) felspécizett csizma, amit kizárólag férfiakból álló és egymással táncversenyt vívó csoportok viselnek a partikon. A Mexikóban a prolik zenéjeként lenézett 3ball erejét mutatja, hogy 2011 végére elérte az ország tömegkultúrájának ingerküszöbét – a nagy kiadó által leszerződtetett 3BallMTY dj-producer trió ismert vendégénekesekkel készült és abszolút rádióbarát Inténtalo (Me Prende) című slágerével.

A 18 éves zenefenomén Erick Rincón és nála egy, illetve két évvel idősebb társai, DJ Otto (Albert Presenda) és Sheeqo Beat (Sergio Zavala) ugyan a 3ball (ejtsd: trívál) hazai popularizációjának úttörői, egyben elsőszámú „fiúzenekara” és posztercsapata, ám maga a zene nem a háromtagú formáció találmánya. Ők is, mint az egész színtér, a stílus ősének Ricardo Reyna La Danza Azteca című 2005-ös számát tekintik, amelyben a mexikóvárosi producer tribal house-t kevert a spanyol hódítás előtti időkből eredeztethető folk motívumokkal. A Reyna nyomán kultivált, erőteljesen perkusszív „tribal pre-Hispanic” hangzásból fejlődött ki a ma ismert – egyszerű, ámde hatásos – tribal guarachero formátum, aminek a négynegyedes elektronikus alaplüktetésen túl nem sok köze van a mély törzsi house-hoz.

Annál inkább merít a – tinik körében hódító – leghatásvadászabb trance-ből és electro-house-ból, így a 3ballban a kimintázott tradicionális mexikói indián ének- és síphangok, illetve a hagyományos afrikai és latin-amerikai tánczenékben (mint a kolumbiai eredetű cumbia és a névadó, a kubai guaracha) közkeletű ütős/ritmus hangszerek (konga, güira, claves, timbales) ötvöződnek a mai szenny-elektróra jellemző olcsó és harsány szintivijjogással, -hápogással. Ha ez a rave-ült bazári kevercs nem lenne épp eléggé zavarba ejtően fura, a 3ballnak ráadásul megvan az a különös tulajdonsága, hogy a stabil négynegyed alapokat az előttük szökdelő, triplázó ritmikájú ütősök mintha megpróbálnák elgáncsolni, emiatt a (130 bpm körüli) zenét lassabbnak halljuk, mint amilyen valójában.

A 3ball elterjedésének tempója viszont egyértelműen érzékelhetően gyors: a mexikóvárosi inkubátorból kiszabadulva az olyan előfutárok, mint DJ Mouse hatására egy-két éven belül megfertőzte az egész országot (a fővárosi színtér nevesebb képviselői még DJ Antena és DJ Alan Rosales, a déli végeken Oaxaca városában DJ Tetris a zászlóvivő) és különösen az északkeleti nagyvárosban, Monterreyben virul. Ott egyértelműen 3BallMTY-ék a (három)királyok; az ő nevükhöz fűződik az első „hivatalos” kiadvány is, amit 2010 nyarán Diplo blogja, a Mad Decent hozott le, tavaly december elején pedig megjelent a nyers 3ball hangzást közönségbaráttá polírozó Mexikó underground zenei keresztapja, Toy Selectah (korábban a világhírű Control Machete hiphop- együttes tagja) felügyeletével készült első albumuk, ami az iTuneson is beszerezhető (ebben is áttörést értek el, mivel ez a zene alapvetően a fájlcserélőkön terjed, a tianguis-ok, azaz szabadtéri bazárok vezetői az ottani linkekről töltik le és írják ki cédére az újdonságokat, amiket aztán a saját hasznukra árulnak).

Miközben a 3BallMTY elindult a popsztárság útján (és nyomukban minden bizonnyal jönnek majd a lájtos, énekes-rapperes 3ballt játszó formációk), eredeti „underground” iránya is fejlődik tovább; az ugyancsak monterreyi Javier Estrada élen jár a hangzás varacskosításában (ezt ő tribal core-nak nevezi), míg Ezekiel az angolszász bass music hangzásokat emeli be, akárcsak a mexikóvárosi lao, akinek egészen zseniális, futurisztikus stílushibridjeit ironikusan post-3ballként címkézi (khm, aztec bass, valaki?). A 3ball nyomokban hazáján kívül is felütötte a fejét, néhány jövőzene-producer már kóstolgatja az USA-ban (Dubbel Dutch, Ghosts On Tape, LOL Boys, Nguzunguzu), Franciaországban (Canblaster, French Fries vagy a kiváló Get Flavor kiadó köre), illetve mostanában kezdtek 3ball remixeket bevállalni olyan élvonalbeli globáltánczene labelek, mint a Man Recordings vagy a már említett Mad Decent. De a legmenőbb mégiscsak az lenne, ha itt Magyarországon autentikus 3ballra topognának a plázacicák a diszkók „valami latin” bulijain.

szerző: Forrai Krisztián