Az underground hiphop reneszánsza sok jó lemezt hozott már, de igazán jót keveset. A Slow Village mindent beletett az Útonba, ami egy igazán jó hiphoplemezhez kell. Lemezkritika a Recorder magazin 80. lapszámából.
Előadó: Slow Village
Cím: Úton
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: 2020. január 31.
Stílus: hiphop
Kulcsdal: Korona
A, mondjuk így, underground hiphop reneszánsza sok jó lemezt hozott már, de igazán jót keveset. Az Útonban minden megvan, ami egy igazán jó hiphoplemezhez kell. A szövegek, a beatek, ezek együtt. A slágerek; a számok, amik nem elsőre hatnak, de másodszorra annál jobban. A rögtön vicces, frappáns sorok; a finomságaikat később feltáró verzék. A kiköpött hiphopos témák (többször szokatlan közelítésben); témák, amik nem is hiphoposak / már miért ne lennének azok?! Ahogy ez a sokféleség összeáll, ahogy visz magával.
A beatek kötődnek az „aranykorhoz”, de kreatívan eljátszanak a hagyománnyal. Mondjuk a szám végén azt veszed észre, hogy ez már más, mint ahogy indult. Akad több parádésan ravasz beat (Piaci Rapbattle, Neszeszer); talán a legjobb a Korona, ami egyszerűnek tűnik, de ha megpróbálod követni, kiderül, milyen fifikás.
„Mi tényleg ezek a csávók vagyunk” - mondják az interjúban, és ez abszolút hihető. Életközeli a kiindulás („A mai napom szar volt, én is hülyén viselkedtem” – Összeáll), és ugyan elemelkednek innen – a ködtől el lehet jutni a magyar társadalomig, Istenig és az ördögig –, de nem vesznek bele az üres absztrakcióba. A szövegek tele vannak ravasz rímképletekkel (nem egyszer megtréfálva a páros rímhez szokott hallgatót), élvezetes ritmikai
játékokkal, váltásokkal.
Az Úton sokszínű, de áthatja egy attitűd: a hiphop mint kreatív forma iránti szeretet.
9/10
Rónai András
