Van a nyelv, és hogy megadatott játszani vele. Slow Village: Úton (lemezkritika)

Az underground hiphop reneszánsza sok jó lemezt hozott már, de igazán jót keveset. A Slow Village mindent beletett az Útonba, ami egy igazán jó hiphoplemezhez kell. Lemezkritika a Recorder magazin 80. lapszámából.

Előadó: Slow Village

Cím: Úton

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2020. január 31.

Stílus: hiphop

Kulcsdal: Korona

A, mondjuk így, underground hiphop reneszánsza sok jó lemezt hozott már, de igazán jót keveset. Az Útonban minden megvan, ami egy igazán jó hiphoplemezhez kell. A szövegek, a beatek, ezek együtt. A slágerek; a számok, amik nem elsőre hatnak, de másodszorra annál jobban. A rögtön vicces, frappáns sorok; a finomságaikat később feltáró verzék. A kiköpött hiphopos témák (többször szokatlan közelítésben); témák, amik nem is hiphoposak / már miért ne lennének azok?! Ahogy ez a sokféleség összeáll, ahogy visz magával.

A beatek kötődnek az „aranykorhoz”, de kreatívan eljátszanak a hagyománnyal. Mondjuk a szám végén azt veszed észre, hogy ez már más, mint ahogy indult. Akad több parádésan ravasz beat (Piaci Rapbattle, Neszeszer); talán a legjobb a Korona, ami egyszerűnek tűnik, de ha megpróbálod követni, kiderül, milyen fifikás.

„Mi tényleg ezek a csávók vagyunk” - mondják az interjúban, és ez abszolút hihető. Életközeli a kiindulás („A mai napom szar volt, én is hülyén viselkedtem” – Összeáll), és ugyan elemelkednek innen – a ködtől el lehet jutni a magyar társadalomig, Istenig és az ördögig –, de nem vesznek bele az üres absztrakcióba. A szövegek tele vannak ravasz rímképletekkel (nem egyszer megtréfálva a páros rímhez szokott hallgatót), élvezetes ritmikai
játékokkal, váltásokkal.

Az Úton sokszínű, de áthatja egy attitűd: a hiphop mint kreatív forma iránti szeretet.

9/10

Rónai András