Mocsokból és fahéjból dagasztott balladák, gnosztikus szving. Mit jelent embernek/embertelennek lenni. Pánsíp helyett szinti, szörnyek és szívek, TR-666. Neobrutalista esztétika, száraz polimetria, abszurd hangjáték. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
A Ghost Toast debreceni zenekar "kísérletezős poszt/progrock" műfajba sorolja magát, a gitár-basszus-dob mellett egy csellós-billentyűs játszik velük. A műfaji megjelölés akár jóval hosszabb is lehetne, hiszen a rockos rész olykor egészen kemény, de ambientes, neoklasszikus finomságok, pszichedelikus részek és még sok minden más is található összetett szerzeményeikben. Shape Without Form című negyedik lemezükön akár még reggae-s lüktetéssel is találkozhatunk. A zenekar szerint egyébként ez egy "laza konceptalbum, ami arról szól, mit jelent embernek/embertelennek lenni, és hogyan kerüljük el a mindenkit fenyegető kiüresedést". A rengeteg meglepetést tartogató lemezt a finn Inverse Records adta ki, és angol, német és spanyol nyelven számos méltató kritika született róla (ezek részben a Bandcampen, illetve a Facebookon is megtalálhatók). Honlap, Facebook
Juju Marinero kevés információt árul el magáról: Erdélyben született, most Kismaroson él. Színesek viszont az önjellemzései: "zenéjét azok a Mississippi-deltavidék mocsarába süllyedt orosz vándormuzsikusok ihlették, akiket csak az arra kószáló voodoo-sámánok jóakarata mentett ki éppen hogy a halál torkából", valamint "mocsokból, csontokból és fahéjból dagasztott balladákat üvölt", továbbá "gnosztikus szving, mocskos blues és buja hobbitköltészet", és még néhány hasonló. Négyszámos bemutatkozó EP-jének címe ráadásul: Post-apocalyptic Drinking Songs. Fekete humorral tálalt bluesos, folkos, rock and rollos dalok ezek, egyszer-kétszer egy önironikusan vidámkodó Tom Waits képe is felsejlik. Facebook
Tigrics 2000 és 2003 számokból rakott össze egy archív kiadványt, a 2002-es Compact Disco lemezcímével eljátszó Compost Disco cím alatt. Ez már a második gyűjtemény (az első 2016-os), alcíme szerint unfinishe`. Ám a kísérőszöveg végére Tigrics rájön, hogy nemcsak hogy nem lehet ezeket befejezni, hanem pont így szereti őket, éppen a bennük hallható "torzulások, pillanatnyi döntések, korlátok és hibák" miatt. A dallamos, (ál?)naivan érzelmes, de egyben meglepő effektekkel és szanaszét tört ritmusokkal kizökkentő számok vagy számkezdemények az IDM kategóriába tartoznak elvileg, de nem okoskodók, inkább a játékosság a fő jellemzőjük. A 25 számból az utolsó, nyolcperces, lefojtott és savas szám lóg ki, egyébként egységes a hangulat. Facebook
Gosheven tiszta hangolású zenéjére eddig jobb híján azt mondtuk, hogy "kísérleti zene", és sokszor lehetett az ambient megnevezést is használni (több-kevesebb fenntartással). Legutóbbi felvétele, a Pseudo Equiheptatonic Music (a márciusi Proto Equiheptatonic Music párja) az, ami a leginkább hasonlít az ismerősebb szintis zenékre; türelmesen moduláló motívumok, nem egyszer ráadásul dobokkal. Mindez persze mégis más, mint amit megszoktunk, és nem kizárólag a hangolás miatt. A kísérőszöveg egyébként Ligeti György meglátásával kezdődik, miszerint az európai hangolási rendszereket "túlhasználták". Ebből indult ki Gosheven a másféle hangolású felvételek felkutatásában, így talált rá például az 'are'are törzsre, akik pánsípokon játsszák hagyományos zenéjüket. Az ő hangolásuk hallható itt, bár persze "egészen más kontextusban és vízióval". Honlap, Facebook
Babé Sila új klipje nem máshol debütált, mint a Paper magazin oldalán. "A Budapesten született, Londonban élő R&B-énekes Babé Sila a szorongás testet és lelket felemésztő erejéről szól, de a rugalmasság reményteli üzenetét is hordozza" - írja a lap. Az énekesnő elárulja, hogy "a dalt egy szorongásroham közepén írtam. Ilyesmi nem történik velem gyakran, de elhatároztam, hogy úgy távolítom el magam a gyötrő negatív érzésektől és gondolatoktól, hogy alkotok valamit, ami ennek éppen az ellenkezője." A klipet Riederauer Dóra rendezte. Facebook
Gróf Balázs a Testamentnek készített klip után más műfajból kapott felkérést: az elektromos hegedűn és szintin játszó L. Shankarnak készített videót. Ez most nem vicces és nem mesél történetet; tele van rémekkel, de ezek valójában nem is rémisztőek. Az összkép inkább szürreális és kedves. A dal kiemelt közreműködője Jonathan Davis (Korn) és Stephen Perkins (a Jane's Addiction dobosa), de a többi zenész is számos legendás zenekarral játszott, a King Crimsontól a Pink Floydig. Honlap, Facebook
Banyek sajátos dubtechno lemezt adott ki: a Hale azt vizsgálja, "hogyan gazdagítja a kórus effekt a polimetrikus minimal dub(techno) riddimeket". Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egészen lecsupaszított számokat hallunk, egy-egy dubtechnós szintimotívumot dobbal vagy anélkül; a polimetrikusság viszont kiszámíthatatlanságot hoz a képletbe. A 9-től 1-ig számozott darabok "egyre gazdagabbak, de közben továbbra sem teljesek, redukáltak". Ráadásul a műfajra oly jellemző szétkent visszhangok alig jelennek meg, és akkor sem terítik szét a zenét a térben, ettől sajátosan száraz lesz a zene - a (technikai értelemben vett) "szárazság" (vagyis effektezetlenség) azért is van, hogy ki-ki elkészíthesse belőle a maga dubját. Facebook
Egy ideje alig aktív a Farbwechsel kiadó (az okokról lásd Norwell-interjúnkat), de most kijöttek egy kemény lemezzel. Mike Nylons Eneme I című albumát, illetve a zenészt a kísérőszöveg a következőkkel jellemzi: "neobrutalista esztétika", "techno-primitivista". Tömény és nyers zajtechno ez, az agyba vágó dobok körül érdes, szinte tapinthatóan sűrű zajrétegek pulzálnak, amikor pedig (szinte) táncos a zene, akkor az nem a felszabadultságot és szórakozásot jelenti, sokkal inkább egyfajta, a testre ható kényszerítő erőt. A címben az I azt jelöli, hogy ez egy készülő trilógia első része. Facebook
TH Anatol sok rendkívül redukált, minimalista kiadványt jelentetett meg tavaly, idén viszont új irányba fordult. A Cosmica Stratospherica első és második része repetitív zene, sajátos felfogásban: digitális hangok, koppanások, zörmögések, pattogások és egyéb zajocskák állnak össze rövid, ismétlődő motívumokká. Ezek mellett Syporca Whandal és Barbara Friedman hangja hallható, az első részen több, a másodikban egy számban; énekelnek, suttognak, beszélnek és egyéb hangokat hallatnak. Kifejezetten izgalmas a kétféle működésű hangréteg egymásra hatása. Ez a két album a SkhyzoKhyno Studio netlabelnél jött ki, a legújabb EP pedig az EXILES-on, itt Syporca Whandal a partner. A zene kevésbé repetitív, változatosabb és szinte narratív, bár persze korántsem a hagyományos értelemben. Mondhatni olyan ez huszonnéhány perc, mint egy abszurd, helyenként vicces dadába hajló, helyenként elkomorodó hangjáték. TH Anatol honlap, Syporca Whandal Facebook
Összeállítás: Rónai András
