A magyar R&B ezzel a lemezzel lett végre nagykorú. Ress: HIMALAYA (lemezkritika)

2020.05.14. 10:11, RRRecorder

ress_kritika.jpg

Ress HIMALAYA című lemeze nemcsak egy erős, szórakoztató, enigmatikus és vicces alkotás, hanem egyben a magyar újhullámos R&B új korszakát is elhozta. Nemrég itt debütált nálunk az alkotó kommentárjával kiegészítve, most pedig (spoiler: igencsak pozitív!) kritikánk olvasható róla.

ress_himalaya_cover300.jpgElőadó: Ress

Cím: HIMALAYA

Kiadó: Universal Music Hungary

Megjelenés: 2020. május 8.

Stílus: újhullámos R&B

Kulcsdal: Taxi, Maraton

A magyar R&B ezzel a lemezzel lett végre nagykorú. Ez nem azt jelenti, hogy korábban ne lettek volna jó magyar R&B-számok, merthogy voltak - a sokmilliós nézettségű YouTube-slágerek között is, bizony, lásd itt, meg az alt. vonalon is. Hanem azt jelenti, hogy az R&B - ezen belül az, amit újhullámosnak szoktunk mondani, vagyis ami az előző évtized elején "alternatív R&B" volt, de aztán réges-rég betört a mainstreambe, illetve beemelt sok mindent az elektronikus zenéből és a trapból/hiphopból - itt lett olyan műfaj, mint amilyen a pop, a rock, az elektronikus zene, a folk, a jazz stb. már évtizedek óta: az önkifejezés természetes eszköze. Egy nyelv, amin nagyon sok mindenről lehet beszélni, és nem egy szabályrendszer, amit ki lehet tanulni, lehet követni és itt-ott bele lehet vinni kreativitást is. Ress számain hallatszik, hogy ő ebbe nőtt bele, és ahogy nem (tudatosan) választjuk, hogy akkor most az anyanyelvünkön mondunk valamit, hanem hát egyszerűen beszélünk (az anyanyelvünkön), ő így tud megszólalni az R&B-ben, és olyasmiket mondani mind a szövegben, mind a zenében, amit csak ő tud. (Nem mellesleg valami nagyon hasonló történik most a magyar trapben is.)

Vagyis ez egy ízig-vérig auteur lemez, valamint egy szórakoztató poplemez, és nem kell erőlködnie, hogy egyszerre mindkettő legyen. Van néhány rögtön ható dal (Maraton, Himalaya és mindenekelőtt az empirikusan bizonyított módon megunhatatlan Taxi), de még arról is, ami elsőre nem tűnik fülbemászónak, harmadszorra meglepődve tapasztalod majd, hogy nahát, a fülembe mászott. Ress rengeteg mindent tud a hangjával, pontosabban a hangjának és az elektronikának a kettősségével, még pontosabban épp az a lényeg, hogy (mint ebben a műfajban a legjobbaknál) ez a hangja, így az AutoTune-nal és minden effekttel együtt. Nem lehet ezeket szétválasztani, vagyis lehet ezzel próbálkozni, de nem érdemes. Nem azért, mert sokszor alig lehet megmondani, hogy mondjuk egy ereszkedő zárlatot így énekel Ress, vagy lépésenként lepitchelte a hangját - hanem azért, mert aki így közelít hozzá, az éppen a lényeget nem fogja érteni: azt, amitől ez a fajta zene jó, azt, ahogyan kitágítja az éneklés, a zenei önkifejezés határait.

Ress rengeteg mindent tud producerként is. Elmosott elektronikát és a trapből jött dobokat-basszusokat használ, néhány esetben hangmintákat. Látszólag kevés réteggel dolgozik, mégis sok finomságot tud elrejteni a zenében, a fő motívumokat szellemként körüllebegő apróságokat. Nagyszerű dramaturgiai érzékkel bánik a ritkításokkal, sűrítésekkel, megakadásokkal, újraindulásokkal. (Hatalmas kedvencem a Taxi vége előtt nem sokkal hirtelen magára maradó két dobkoppanás.) Ha valamibe bele tudok kötni a lemezzel kapcsolatban, akkor az az, hogy kilóg az összképből az egyetlen dal, ami vendégproducerrel készült (a Péntek Perrinnel), bár magában az is szórakoztató darab.

A Ress-szövegek alapvetően tudatfolyam technikával épülnek fel; néha meg lehet ragadni helyzeteket, amikből megszületnek a mindennapi sorok, néha pedig csak sejteni lehet a forrást. Az egyszerű meglátások más regiszterekkel kapcsolódnak össze: viccek ("Majd mondom az utat, a GPS hazudik" - Taxi), jól hangzó enigmatikus mondások ("Anya azt mondta, nem léteznek szellemek. / Apa azt mondta nem igazi sebhelyek" - Maraton) vagy a létösszegző gnómák ("Porszem vagyok a vetítésben" - Maraton). Ezek felfejthetetlen asszociációk mentén következnek egymásra, mégis erősen kirajzolnak valamit, amit nem annyira hangulatnak neveznék, inkább közérzetnek, ugyanis nem lehet egy-két szóval leírni, hogy mi ez. A hangulatnál kevésbé megfogható, bizonytalan határú, érzéki-lelki valami, amiről már csak azért sem kell szerencsére határozott állításokat tenni, mert amiről Ress lemeze szól, arról zenével kell szólni(a neki).

9/10

Rónai András

Ress a Facebookon

https://recorder.blog.hu/2020/05/14/a_magyar_r_b_ezzel_a_lemezzel_lett_vegre_nagykoru_ress_himalaya_lemezkritika
A magyar R&B ezzel a lemezzel lett végre nagykorú. Ress: HIMALAYA (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3515688518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.