Filmrecorder. Klassz lenne, ha mi is ilyen jóízűen tudnánk nevetni a politikán

2020.05.13. 17:01, soostamas

julianna-margulies-calls-out-cbs-for-not-offering-to-pay-her-for-the-good-fight-02.jpg

Hogyan vált egy szappanoperás ügyvédsorozat a Trump-korszak legszórakoztatóbb görbe tükrévé? Lehet az első filmjét gyilkos csótányokról író cipőbolti eladó a következő tévés szuperproducerünk? Na és tényleg jobb hely lenne a világ, ha 2016-ban nem Trump nyeri a választásokat? Ezekre a kérdésekre ad hol vicces, hol elgondolkodtató, de mindig csattanós választ a Diane védelmében, amely a nálunk is sikerrel futó A férjem védelmében spinoffja – és egyben az a ritka folytatás, amely minden tekintetben felülmúlja az anyasorozatát. Regisztrálj most az HBO GO-ra, és 7 napig ingyen nézheted a chicagói ügyvédek kavarását – meg fogsz lepődni, milyen jó szórakozás.

Demokrata minihorror a borongós nappaliban: Diane Lockhart, a sikeres, gazdag és Hillary-párti ügyvéd ül a tévé előtt, és bambán nézi, ahogy beiktatják az Egyesült Államok 45. elnökét. Kimérten feltápászkodik, a távirányítót földhöz vágja, majd peckesen kisétál a képből. Így kezdődik a Diane védelmében, amelynek első évadához nem is annyira a sorozatot jegyző King házaspár (Michelle és Robert), hanem az élet írt remek forgatókönyvet. Még egy év sem telt el azóta, hogy a Kingék befejezték A férjem védelmében-t, és kimerültek voltak, hiszen időközben még egy kérészéletű poénhorrort is leforgattak a politikusok agyát felzabáló űrbogarakról (Braindead), amikor kénytelenek voltak átvenni a másnak szánt spinoffot egy kirúgott showrunnertől.

s4_binge_guide_primary.jpg
Julianna Margulies, Josh Charles és Christine Baranski A férjem védelmében című sorozatban

 

Elégedettek úgy igazán csak az alapötlettel voltak, miszerint a rendőri túlkapásokkal foglalkozó afroamerikai cég a faji sokszínűsítés jegyében a nagyon liberális, de nagyon fehér Diane-t szerződteti, ám a határidő szent, úgyhogy elkezdték forgatni a pilotepizódot, amikor váratlanul Trumpot választották meg az Egyesült Államok elnökének.

Innentől kezdve, bár a kiindulópont megmaradt, a sztori új irányokkal, az elődsorozatéra Kingék bevallása szerint is cinikusan rímelő cím (The Good Wife után The Good Fight) pedig szimbolikus jelentéssel gazdagodott. Bár csak egy kellemesen szappanos ügyvédsorozatnak indult, a Diane védelmében hirtelen fontossá vált: az első sorozat lett, amely érdemben és jó humorral reagált a Trump-elnökségre és a nyomában kialakuló korhangulatra.

04_the_good_fight_iii_ep_02.jpg
Diane (Christine Baranski) tévét néz a Diane védelmében című tévésorozatban

 

Nevetni, amin sírni már nem lehet

A Peak TV-nek van egy alapvető csúsztatása: az, hogy olyan komor korban élünk, amelyben kikapcsolódni is csak komoran lehet. A presztízssorozatokból sokszor fájóan hiányzik a humor, mintha azon, ami a világban zajlik, már nevetni se tudnánk. Pedig pont erre lenne szükségünk, és a Diane védelmében ezt egy pillanatra sem téveszti szem elől. Még amikor olyan közügyeket is tárgyal, mint Trump jogi felelősségre vonása, mindig emlékeztet rá, hogy mégiscsak egy könnyed és imádnivalóan hóbortos ügyvédsorozatot nézünk, amelynek elsődleges feladata a szórakoztatás. A Diane védelmében pedig úgy abszolválja ezt, hogy fejest ugrik a szürreális őrületbe, ami manapság a politikát jellemzi.

A sorozat a második évadra találta meg a saját hangját, amikor szabad teret engedett az abszurdnak. Az első még olyan volt, mint A férjem védelmében a szebb napjain: foglalkozott aktuálpolitikával, de inkább csak a háttérben, és közben legalább annyi időt töltött a szívügyek kibogozásával: mi lesz Kurt és Diane elhidegült házasságával? Összejön vajon a pimasz, fekete, demokrata ügyvédnő (Lucca) a fehér, mama kedvence, republikánus ügyészfiúval (Colin)? És hogyan ússza meg Maia a családja befektetési botrányát? Szakít az apjával, anyjával, esetleg a leszbikus barátnőjével közben?

03_the_good_fight_season_ii_ep_07_004.jpg
Maia (Rose Leslie) és Melissa (Sarah Steele) egymásba habarodnak egy buliban

 

Eleinte mintha a főszerepet is a trónokharcás Rose Leslie vitte volna Maiaként, aki az Alicia Florrickunk volt az új sorozatban: a megalázott nő, akinek összedől az élete, és a családi botrány révén nyilvánosan megszégyenül, de összekaparja magát a földről. Csak míg ott a főügyész férj lépett félre és kurvázott nagyokat, itt az apuka űzött piramisjátékot. Még az is stimmelt, hogy az új ügyet is az újságcímekből ollózták ki: ott a 2008-as választási kampány legszaftosabb szexbotrányát, a korrupció visszaszorításának élharcosaként ismert New York-i kormányzó, Eliot Spitzer prostituáltügyét, itt a befektetőitől 65 milliárd dollárt lopó Bernie Madoff brókerbotrányát vette alapul a mindig aktuális King-házaspár.

04_the_good_fight_season_ii.jpg
Itt még a szerelem is lehet szürreális: Lucca Quinn (Cush Jumbo) a Colin által küldött lufikkal

 

Hogy aztán az történjen a Diane védelmében-nel, ami az Orange Is The New Blackkel is: a gazdag lány bevezette a nézőt a fekete karakterek sűrűjébe, és ott kiderült, hogy mindenki sorsa érdekesebb, mint a kiváltságos fehér lányé. Bár a magyar fordítás Diane Lockhartot emeli ki a címben (szintén a rím miatt), a sorozatnak nincs egyértelmű főszereplője, mint A férjem védelmében-nek a magába gombolt Alicia volt. És ez a szerencséje: annyi színes figura van itt, hogy mindenki önálló évadokat érdemelne, és ezek a különféle figurák sokszínű történetmesélést engedélyeznek: a delejes kisugárzású Adrian Boseman a shakespeare-i király, aki bármi áron megtartja a cégét, exe, az erélyes és erényes Liz a tisztesség szobra, akinek a legsúlyosabb erkölcsi dilemmákkal kell szembenéznie, a cserfes és gunyoros Marissa pedig az anyasorozat közönségkedvenc nyomozóját, Kalindát is hiánytalanul pótolja.

01_001_the_good_fight_ep_01_pr_02.jpg
A 4. évad végén távozó Delroy Lindo mint Adrian Boseman a Diane védelmében című sorozatban

 

Na és Diane? Ő a Trump-kormányzásba belezakkanó liberálisok életét szenvedi és neveti végig a világ legpompázatosabb kacajával. Nagyrészt neki köszönhető, hogy a Diane védelmében rátalált a saját stílusára, amely jóval abszurdabb és jó pár fokkal szürreálisabb, mint A férjem védelmében-é volt – mintha David Lynchet kérték volna fel jogi szakértőnek. Pedig csupán annyi történt, hogy Kingék közelről belebámultak abba az őrületbe, ami manapság a politikában zajlik, és elkezdték Diane-be mikrodózisokban csepegtetni az LSD-t, mert attól sem hallucinál képtelenebbet, ha bekapcsolja a híreket. Ha a politika önmaga szatírájává vált, akkor nincs más út, mint a tévében is szatírát faragni belőle – valahogy úgy, ahogy Kingék legközelebbi riválisa, John Oliver is teszi.

Ha az első évad a választás sokkjáról, akkor a második a letargiáról szólt, amikor az ember már annyira elzsibbad a minden irányból ráömlő politikai zajban, hogy ereje sincs ellenkezni. Az évadot telehintették olyan hírekkel, amelyekről – pláne az amerikai politikát közelről nem követő hazai nézőnek – nehéz eldönteni, hogy igazak-e. Tényleg úgy öldösik az ügyvédeket Amerikában, mint Európa keleti felén az újságírókat? Tényleg örökbe fogadott Trump egy csüngőhasú malacot (Petey, a röfi), hogy vidámságot csempésszen a Fehér Házba?

Eredetileg optimista évadnak tervezték a másodikat, amely elszakad a politikától, és a magánjogi kárfelelősség csökkentési reformjával foglalkozik, amiben nem tudom, hol az optimizmus, de úgy látszik, a King-házaspár sem tudta, mert végül úgy döntöttek, hogy ha az írószobában is folyton a Trump-kormány ügyeiről esik szó, akkor ők sem kerülhetik ki ezt a témát a chicagói ügyvédszobákról szóló sorozatukban.

A bravúr az, hogy közben mégis megvalósították az eredeti célkitűzést: úgy rántották ki az embereket a politika okozta közönyből, hogy nem menekültek fantáziavilágokba, hanem a lehető legdirektebb módon tárgyalták a legaktuálisabb ügyeket. A Diane védelmében a legjobb érv rá, hogy nem muszáj választanunk az eszképizmus és a realizmus között, mert ha elég ügyesen van megírva, akkor könnyen kikapcsolhat az is, ha a valóságunkkal foglalkozunk. A Diane védelmében-t nézni olyan, mintha a legviccesebb barátunkkal politizálnánk egyet két sör mellett: kieresztjük a gőzt, de ahelyett, hogy dühöngenénk, inkább jót röhögünk az egészen.

05_005_the_good_fight_iii_e.jpg
Diane (Christine Baranski) ősellensége, az alt right troll Felix Staples, akit a Hedwig és a mérges csonk rendezője, John Cameron Mitchell alakít

 

Ha Hillary nyeri a választást, most másképp lenne elcseszve az életünk

A sorozat legfrappánsabb epizódjában, a negyedik évad nyitórészében Diane Lockhart, a sikeres, gazdag és Hillary-párti ügyvéd ül a tévé előtt, és vigyorogva nézi, ahogy beiktatják az Egyesült Államok 45. elnökét. Örömében felkiált, táncol, pezsgőt bont, és ugrándozik, mert az országnak végre női elnöke lett. Amikor másnak felébred, és még mindig Hillary az elnök, bevallja kollégáinak, hogy volt egy furcsa álma. „Trump volt az elnök. A nácikat remek embereknek nevezte, és bejuttatott egy gyerekmolesztálót a Szenátusba. Gyerekeket zárt ketrecbe. Nőtt az antiszemitizmus és a rasszizmus.”

- És hol voltak Obamáék ezalatt?
- Kizárólagos szerződésük volt a Netflixszel.

00_the_good_fight_iii_ep_02.jpg
Diane (Christine Baranski) és férje, Kurt (Gary Cole) egy ritka boldog pillanatukban

 

Aki esetleg azt hinné, hogy innen fejest ugrunk a demokrata utópiába, az téved. Vagyis ugrunk, de erről a liberális vágyálomról, amely a világ összes kínját-baját Trumpra keni, és azt vizionálja, hogy Hillary alatt a jegesmedvék boldogan játszadoznak az Északi-sarkon, mert visszájára fordult a globális felmelegedés, és még a rák ellenszerét is feltalálják, hamar kiderül, hogy valójában egy rémálom. Kingék gondolatkísérletében Trump megválasztása nélkül ugyanis nincs Women’s March és nincs #metoo sem, mert a nők úgy érzik, hogy elértek mindent, amit akartak, áttörték az üvegplafont, és a Hillaryt támogató Harvey Weinsteint sem tudják leleplezni az áldozatai, mert a producert megvédik a kapcsolatai. És ez Diane számára sokkal kiábrándítóbb, mint az általa gyűlölt Trump alatt élni.

A Diane védelmében mérhetetlenül nagy erénye, hogy bár tudni lehet, merre húz a szíve, soha nem politizál kiszámíthatóan. Ez nem az a sorozat, ahol olcsó trumpozást hallanánk. Sőt, megkockáztatom, hogy ez az első, de még második pillantásra is csak igényes limonádénak tűnő ügyvédkedés intellektuálisan az egyik leggazdagabb sorozat jelenleg. A nyomozások gyakran kanyarodnak meglepő irányokba, és frissítik fel a sajtóban sokszor lejátszott vitákat izgalmas, újszerű álláspontokkal.

01_the_good_fight_season_ii.jpg
Diane Lockhart (Christine Baranski) és Liz Reddick (Audra McDonald) a bevándorlási politikával harcol

 

Ha a fizetéskülönbségek kerülnek szóba a cégnél, kiderül, hogy nem rasszizmusból keresnek többet a fehér ügyvédek, hanem kapitalizmusból: ők könnyebben igazolhatnak másik céghez, és ezért magasabb fizetéssel akarják magukhoz láncolni őket. (Aminek persze szintén köze van a faji különbségekhez és sztereotípiákhoz.) Ha Trump állítólagos pisivideója kerül elő, amin elvileg egy prostituált lehugyozta Trump jelenlétében azt az ágyat a moszkvai Ritzben, amelyben korábban Obama aludt, nem az a kérdés, hogy sikerül-e vele megbuktatni az elnököt, hanem az, hogy miért beszélünk egyáltalán erről. „Apám egyszer azt mondta, az ember értéke az ellenségei alapján ítéltetik meg. Nos, én ránézek a mi ellenségünkre, és eltűnődöm, hogy az emberek miként ítélnek meg minket. Reménykedünk, hogy egy aranyzuhanyos videó eltipor egy idiótát. Nem épp egy Woodward és Bernstein” – kesereg Diane.

07_the_good_fight_season_ii.jpg
Diane Lockhart (Christine Baranski) harcra készen

 

Kingék hajlandóak lehajolni a bulvárért – az egyik részben Melania Trump állítólagos válási szándékáról esik szó, máskor egy olyan Mély Torok bukkan fel, aki tényleg prostituált, és elmondása szerint Trump kényszerítette abortuszra –, de azokból is rendre erkölcsi kérdést faragnak. Mert nem annyira az elnökség piszkos magánügyei érdeklik őket, hanem az, hogy elszámoltassák a liberálisokat a saját lelkiismeretükkel. Erről a lelkiismereti válságról szól a harmadik évad, amelyben Diane az elutasítás után elér a demokrata gyász második fázisához, a haraghoz, és csatlakozik egy földalatti ellenálláshoz, hogy meghekkeljék a 2020-as választásokat. Ám hamar rájön, hogy ebben a harcban a liberálisok épp azokhoz a republikánusokhoz válnak hasonlatossá, akiket le akarnak váltani. A harmadik évad apokaliptikus fináléja elbizonytalanít minket: vajon léteznek még egyáltalán jó küzdelmek?

Úgy beszélsz, mint egy pap, hol meg mint a stricije

Amerikai, de magyar humoristák is gyakran visszakoznak, hogy minek lőjenek az ellenzékre, amikor az úgyis padlót fogott, és se tétje, se humora nincs a szerencsétlenkedésüknek. A Diane védelmében megmutatja, hogy az alulmaradt fél kétségbeesett ellentámadását is lehet príma szatíraként, de akár mélyreható drámaként is tálalni. „A jobboldal megőrült, és most a baloldal van a soron” – vallja Robert King, aki feleségével együtt nemcsak a lealjasodó politikai játszmákban veszi észre ezt az őrületet, amely jogosnak tartja, ha „visszacsalnak” egy választást, hanem azokon a kényszerpályákon is, amelyekre nem a liberális-konzervatív hitvita, hanem a versenykapitalizmus viszi rá az amerikaiakat.

00_000_the_good_fight_iii_e.jpg
Roland Blum (Michael Sheen) és a komplett Reddick, Boseman & Lockhart ügyvédi iroda a Diane védelmében 3. évadában

 

A sorozat egyik visszatérő témája, hogyan kompromittálja az idealisták elveit az a kiélezett verseny, amelyben afroamerikai ügyvédi irodaként különösen nehéz részt venni. „Hol úgy beszélsz, mint egy pap, hol meg mint a stricije, mikor mire van szükség” – mondják Adrian Bosemannek, aki azt mondogatja, hogy már nincs ideje felháborodni, mert pénzt kell keresnie. A bevétel érdekében fiókba dugott idealizmus pedig olyan satupozíciót szül, amit könnyen a cég ellen fordíthatnak az olyan ördögi ügyvédek, mint a Roy Cohnról, a Joseph McCarthyt és Donald Trumpot egyaránt mentoráló politikai fixerről mintázott Roland Blum (Michael Sheen parádés alakítása). A fentanilos nyalókát szopogató, állandóan tripelő és bődületeseket hazudó ügyvéd olcsó bosszút esküszik a Reddick, Boseman & Lockhart ellen, de a pere jogos: a cég valóban túlkereste magát a rendőri túlkapások áldozatain, miközben önelégülten veregette hátba magát, hogy a jó ügyért harcol.

00_tgf-epi0401-0284bi.jpg
Louis Canning (Michael J. Fox), Alicia Florrick ősellensége, aki a Diane védelmében 4. évadában is felbukkan

 

Ahogy parádés az a rész is, amikor azokat a titoktartási nyilatkozatokat, amelyekkel Trump hallgattatta el egykori afférjait, párhuzamba állítják az ügyvédi irodára nehezedő zaklatási üggyel. Mint kiderül, a cégalapító Carl Reddick évtizedeken át orális szexre kényszerítette titkárnőjét, és jó pár nőt az irodán kívül is. Egészen más okokból és érveléssel – nem kéne sárba tiporni egy fekete polgárjogi ikont –, de ugyanahhoz a káros gyakorlathoz folyamodik az afroamerikai cég is házon belül, amit azon kívül oly vehemensen elítél: az áldozatokat pénzzel kompenzálja és hallgatásra kötelezi, hogy ne sérüljön a nagy Carl Reddick nimbusza. (Különösen nehéz eset ez Liznek, Carl lányának, akinek apja bűneivel kéne szembenéznie, de képtelen rá: erős dráma ez is.)

Gyilkos csótányoktól a tévécsúcsig

Magyar szemmel különösen megnyerő az a gyorsaság és az az elegencia, amivel Kingék az amerikai közéletre reagálnak. Még olyan megosztó témákkal is okosan, kiegyensúlyozottan foglalkoznak, mint az impeachment vagy a #metoo. El tudunk képzelni olyan magyar sorozatot, amiért Németh Szilárd és Gulyás Márton ugyanazzal a hévvel rajong? A férjem védelmében kapcsán még büszkén emlegette a King-házaspár, hogy Rush Limbaugh és Michael Moore egyaránt lelkes nézője a sorozatnak, ami az Obama-kormányzat piszkos ügyeit ugyanúgy elővette, mint a Diane védelmében a mostaniét. Hogy mennyire pontosan céloznak a showrunnerek, azt jól jelzi, hogy nem akasztják sorra a pereket a nyakukba: a sors iróniája, hogy komoly összetűzésük csak egy céggel volt, méghozzá a sorozatnak otthont adó CBS-szel. A tévéóriás épp azt a részt cenzúrázta, amely arról szólt, hogyan cenzúrázzák magukat a nagy amerikai techcégek, hogy kielégítsék a kínai piac és a kínai diktatúra igényeit.

01_tgf-s03-casti.jpg
A Diane védelmében 3. évadának stábja

 

A King házaspár belengette, hogy otthagyja a sorozatot, de végül inkább kiírták, hogy a CBS letiltotta a cenzúráról szóló dalbetétet (a 3. évad minden részében volt egy inkább modoros, mint jópofa dalocska), és így még nagyobb figyelmet kapott az epizód. Azonban a Diane védelmében-nek szerencsére nincs szüksége ingyen reklámra, mert bár kevesebben nézik, mint az anyasorozatát (Amerikában nem a tévében, hanem a CBS streaming-platformján fut), a kritikák egyöntetűen pozitívak. Sőt, az Entertainment Weekly szerint a Diane védelmében egyenesen a legjobb sorozat most a tévében (vagy streamingen, de mindegy), ami csak akkora túlzás, hogy egy túllelkesült, részeg pillanatunkban azért egyetérthessünk vele. Még akkor is, ha tisztában vagyunk a hibákkal, a nagy fordulatokon való túl könnyű túllendüléssel (SWAT-rajtaütés), a magyarázat nélkül kiírt szereplőkkel (Colin, hova tűntél?), vagy épp a néha már túlzottan hóbortos hangnemmel.

10_the_good_fight_iii_ep_01_001.jpg
Adrian Boseman (Delroy Lindo) és Liz Reddick (Audra McDonald) a megérdemelt whiskyvel ünnepel

 

A Diane védelmében diadalmenetét látszólag semmi nem akaszthatja meg. A New York Times tavaly már a következő tévés szuperproducerekként emlegette a King házaspárt, akik kétségkívül nagy utat jártak be: Robert King 40 éve még gyilkos csótányokról írt horrorfilmet a trashpápának, Roger Cormannek, ma viszont már arrafelé tart feleségével, mint a sorozatpiacot leuraló Ryan Murphy, és ontják magukból az újabbnál újabb ötleteket, a papos-nyomozós Evilt, a remek című Girls With Gunst, vagy az ügyvédeket bírókra és Bryan Cranstonra cserélő Your Honourt. És ennek a sikeres karriernek már rég nem A férjem…, hanem a Diane védelmében az ékköve, amelynek minden esélye megvan rá, hogy a negyedik évadával a csúcsra érjen. Hiszen mint a nyitóepizódban is láttuk, Diane sosem volt még ennyire dühös és ennyire szórakoztató, mint most, amikor a befolyásos férfiakat védő hatalmi hálónak megy neki.

063_952627548.jpg
Robert és Michelle King

 

Azt se felejtsük el, hogy idén megint választási év van Amerikában, ami szintén sok muníciót adhat a sorozatnak. Mert ahogy Robert King vallja: „Ami manapság zajlik, az bármennyire is rossz a világnak, a tévének nagyon jót tesz.” A politikán jóízűen kacarászó Diane-nek meg különösen.

szerző: Soós Tamás

Próbáld ki most hét napig ingyen az HBO GO-t! Regisztrálj, nézd meg a Diane védelmében mind a négy évadát, és fedezz fel sok más sorozatot!

https://recorder.blog.hu/2020/05/13/filmrecorder_klassz_lenne_ha_mi_is_ilyen_joizuen_nevetnenk_a_politikan
Filmrecorder. Klassz lenne, ha mi is ilyen jóízűen tudnánk nevetni a politikán

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr315689104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.