Fájóan életszerű, tökéletesen tökéletlen. Caribou: Suddenly (lemezkritika)

2020.04.20. 09:41, coffinshaker

Dan Snaith (művésznevén Caribou) a hatvanas pszichedelikus krautrockpopjáért és a Boards Of Canada-féle elvágyódó technójáért rajongó hálószobazenészből lett előbb az ibizai táncterek egyik kedvence, majd Daphni nevű alteregójával klubokat megtöltő DJ-producer. Új albumával viszont visszatért a korai idők személyesebb hangvételű artpopjához. Lemezkritika a Recorder magazin 80. lapszámából.

Előadó: Caribou

Cím: Suddenly

Kiadó: Merge Records

Megjelenés: 2020. február 28.

Stílus: furapop, melankóhouse, folk

Kulcsdal: Never Come Back

Dan Snaith a hatvanas évek pszichedelikus krautpoprockjáért rajongó matematikus-hálószobazenészként kezdte, majd poprockrajongók egy egész generációját terelte a tánctérre. Úgy tűnik, kiklubozta magát, mert a Suddenly-ben már csak egy elem a tánczene. A fókuszban most Snaith hangja és kitárulkozó szövegei állnak, viszont a számok maguk sokszor túlzsúfoltnak, átgondolatlannak hatnak. Hol egy elidegenítő, csúszkáló hatás töri meg őket, hol felesleges hangminták vonják el a figyelmet. Ugyanakkor pont ettől lesz fájóan életszerű: hogy sokszor akkor történik valami sorsfordító, amikor nem számítunk rá.

7/10

Kollár Bálint

https://recorder.blog.hu/2020/04/20/fajoan_eletszeru_tokeletesen_tokeletlen_caribou_suddenly_lemezkritika
Fájóan életszerű, tökéletesen tökéletlen. Caribou: Suddenly (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr5115624178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.