Klippremier! Platon Karataev: Wide Eyes

2020.04.03. 11:00, Gaines

platon_wide.png

Az indiefolkos Platon Karataev megbízhatóan szállít mindig izgalmas látványvilágú és koncepciójú klipeket, legyen szó a tavalyi klipszemlén a legjobb alakítás díját bezsákoló Oceanról, semmiben zuhanó, absztrakt testekről, és ősi motívumokkal dolgozó táncvideóról. A Wide Eyes a negyedik kislemezdal a zenekar május elején érkező, Atoms című második nagylemezéről, és egyszerű, de talányos csavarral operáló klippel érkezik.

Szombath Máté rendezte fekete-fehér klip elején egy fiatalember fekszik az út közepén, előtte egy toboz, felveszi, útnak indul a kertvárosban, aztán őt is és minket is meglepetések érnek. „Ez a dal bolyongás az egyenes labirintusban, az elveszettségről, a választási lehetőség terhéről és a szabadság bénító erejéről szól. A számot végigköveti egy kettősség, a paradoxonok közötti őrlődés. Ezt jelképezi, hogy a szemeink csodálatra és a félelemre ugyanazt a reakciót adják: kitágul a pupillánk. Ez a szöveg készült el utoljára, így kicsit össze is foglalja az egész Atoms lemez hangulat- és érzésvilágát” – meséli Balla Gergely, a Platon Karataev énekes-gitárosa.

„Meglepő módon ez az egyik legrégebben megírt dalkezdemény volt a Platonban" – teszi hozzá Czakó-Kuraly Sebestyén énekes. – "A szám korábbi verziója stabil pontja volt a setlistjeinknek a zenekar első évében, de később levettük róla, majd sokáig terveztük, hogy új dalt faragunk belőle, de nehéz volt túllépni a berögződéseken. Végül teljesen megvariáltuk a hangszerelést, kapott egy feszesebb keretet, új részeket és egy olyan szöveget is, ami sokkal jobban kifejezi a jelenlegi Platon Karataev-et. A Wide Eyes folyamata mentén nagyon jó érzés belegondolni, hogy miként alakult a zenei világunk az elmúlt három évben.”

platon_klip.jpg

A kliphez pedig a rendező fűzött kommentárt: „Lényege a négyzethálórendszerben ismétlődő utcasarkok közt való monoton bolyongás, ami szimbolikusan, vagy akár mint egy kellemetlen álomban, de egész életen át tart a születéstől a halálig. Ehhez szükségünk volt egy szuggesztív színészre, Kenéz Ágostonra, aki képes volt megjeleníteni a négy életkori stádiumot és mellette egy életúti krízist. Hogy hova vezette ki őt a toboz az útvesztőből? Egy dimenziónkon kívüli életfához, a művészeti és vallási kultúrában is ezt jelképező libanoni cédrushoz. A fekete-fehér fényelés szerepe a koncepcióban az általános binaritás erősítése. Az élet folyamatos döntéshozatali helyzetei: jobbra vagy balra, előre vagy hátra, fekete vagy fehér. És itt kanyarodik folyton vissza az ember nosztalgikusan a "mi lett volna ha?" kérdéshez. Mi lett volna, ha két fordulóval ezelőtt nem jobbra, hanem balra fordulok inkább? Ki tudjuk-e javítani régebbi rossz döntéseinket, ha visszafelé rohanunk, hogy elkapjuk még utolsó pillanatban azt, amit egyszer eldobtunk magunktól, mielőtt végleg koppan a földön?”


erre a kérdésre minden olvasónknak magának kell választ adnia, mi csak átnyújtjuk a szimbolikus klipet, íme a Wide Eyes:

Platon Karataev a Facebookon

A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

nka_hangfoglalo_logo_650_2_1_118.jpg

https://recorder.blog.hu/2020/04/03/klippremier_platon_karataev_wide_eyes
Klippremier! Platon Karataev: Wide Eyes

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr415585016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.