2020 első negyedévének egyik legjobb albuma. Moses Sumney: græ: Part One (lemezkritika)

Moses Sumney-ra még Solange 2016-os A Seat At The Table-jén figyeltünk fel, hogy aztán az egy évvel később érkező debütálása (Aromanticism) alapján végképp elkönyveljük a jövő egyik nagy ígéretének. Idei duplalemezének pedig már az első fele is azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem estünk túlzásba vele kapcsolatban: az elkövetkezendő évek többek közt róla is fognak szólni. Lemezkritika a Recorder magazin 80. lapszámából.

Előadó: Moses Sumney

Cím: græ: Part One

Kiadó: Jagjaguwar 

Megjelenés: 2020. február 21.

Stílus: kamarapop, r'n'b, soul

Kulcsdal: Virile

A 2017-es Aromanticism látszólag már mindent megmutatott, amit  Moses Sumney tud: Prince-es fülledtséget, Jeff  Buckley-féle melodrámát vagy Bilalt idéző neosoult, míg az alapokért felelős zenekar ugyanúgy otthon érezte magát a Flying Lotus-féle kozmikus jazz-ben, mint Arca hipnotikus ambientjében. Ehhez képest az idei duplaalbumának, a græ- nek már az első fele (a második majd csak májusban érkezik) is egyértelművé teszi: az maximum csak előtanulmány volt valami sokkal grandiózusabbhoz. A debütálás  minimalizmusát felváltotta egy rengeteg rétegből és ötletből álló dalcsokor, ami minden egyes újrahallgatással valami újat mutat meg magából és a mögötte álló előadóból. De talán a legelképesztőbb, hogy mindezek ellenére a græ első fele olyannak érződik, mint egy harmincnyolc perces, kerek egész szám; hihetetlenül aprólékos felépítése miatt sokszor fel sem tűnik, hogy itt különálló dalokról van szó. Sumney-ban még elképesztő potenciál van.

9/10

Kollár Bálint