A hiphop, a lemezjátszók és hangminták egyik legfontosabb hazai megfejtője öt évvel az In Solem Verti után jelentkezett új albummal. Az Allegro Identity pedig, bár sok tekintetben előbbi folytatása, elég új elemmel gazdagítja a már ismert világot ahhoz, hogy ne érződjön ismétlésnek. Sőt. Lemezkritika a Recorder magazin 80. lapszámából.
Előadó: DJ BootsieCím: Allegro Identity
Kiadó: Budapest Vinyl
Megjelenés: 2020. február 26.
Stílus: (poszt-)basszuszene, népzene, IDM
Kulcsdal: Kitaroo
Népzenei és kisebb részben klasszikus idézetek, széttört táncos/nemtáncos ritmusok, súlyos basszusok, kalandozás a posztdubstep-IDM-ambient között: madártávlatból a 2015-ös In Solem Verti és még inkább a 2016-os Ég EP egyenes folytatásának tűnhet az új DJ Bootsie-lemez. Viszont komoly,
mondhatni drámai újdonság, hogy az elektronikus tánczene harsány, horzsolós fajtáiból is bekerültek megoldások. Valljuk be, nagyobb bátorság ilyen – néha kifejezetten, mondjuk ki, prosztó – eszközöket betenni egy nyíltan művészi igényű zenébe, mint mondjuk egy citerát. (Nem mintha az ne lenne egy pompás dolog.)
A jó hír az, hogy a dolog működik. Az Allegro Identity tele van meglepetésekkel, de annyira, hogy többedszeri hallgatás után sem tudja az ember, hogy mi csap rá majd egy szép népzenés részre; egy ordas fokozás mire fut ki, ha egyáltalán bármire; hogy mi lesz aközött, hogy hooo és rukk. Ugyanakkor – és ez a nagyobb szó – sikerül egységesnek megtartani a számokat, nagy lendülettel húznak magukkal, és noha nagyon erős hangzásbeli identitás tartja össze a lemezt, ebbe sokféle, átélhető hangulat fér bele az emelkedettségtől a mókázásig.
8/10
Rónai András
