Van olyan komikus, aki egész életében csak nevettetni szeretne, de a többség szeme előtt Tom Hanks példája lebeg; hogy egyszer talán őket is komolyan veszik drámai színészként. Az utóbbi időben Adam Sandlert, Jennifer Anistont és Rudolf Pétert is új oldaláról ismerhettük meg. Ez a cikk először a Recorder magazin 79. számában jelent meg.
#10 - Jennifer Aniston (The Morning Show, 2019)
Előbb azon izgult a világ, hogy összejön-e Ross-szal a Jóbarátokban, majd máig azon, hogy újra összejön-e Brad Pitt-tel az életben, így könnyen elkerülhette egyesek figyelmét, hogy Jennifer Aniston egyébként remek színésznő. Rachel figurája egyenes utat jelentett a romantikus komédiákhoz, de pár merészebb indie-filmmel már megpróbált leszállni erről a vonatról, sőt, a Boldogság bármi áronnal majdnem Oscar-jelölésig jutott. Mégis, a diadalmas drámai áttörést újra egy tévésorozat hozta meg számára; a The Morning Show-ban tökéletesen végigvezeti a nézőt egy #metoo-ügybe keveredett nő kálváriáján a tagadástól a túlélési kapálózáson keresztül a katarzisig.
#9 - Eddie Murphy (Dreamgirls, 2006)
Mára Oscar-történelem, hogy 2007-ben Eddie Murphy tuti befutónak tűnt a Dreamgirls egyre mélyebbre csúszó soulénekesének mellékszerepéért, de pont a kampány finisében megjelentek a Norbit óriásplakátjai Hollywood sugárútjain, és emlékeztették az Akadémia-tagokat arra, hogy Murphy nem egy komoly színész. A hájkosztümben dagadt feka asszonyságként parádézó komikus persze így is bevonzotta a nézőket a multiplexekbe, de Murphy soha többet nem próbálkozott a drámai műfajjal. Idén egy könnyedebb, de méltó főszerepért korrigálhatott volna az Akadémia, de A nevem Dolemite végül egyetlen jelölést sem kapott.
#8 - Jonah Hill (Pénzcsináló, 2011)
A komikusokkal szembeni előítéletek rengeteg Oscar-kampányt tönkretettek, de van egy ellenpélda; Jonah Hill, aki pár évvel azután, hogy a Judd Apatow-féle humoristálló állandó tagjaként feltűnt, kétszer is az Oscar-jelöltek között találta magát. A Wall Street farkasa témája ellenére is bőven tartalmazott vígjátéki elemeket, de a Pénzcsináló közgazdászaként kifejezetten humortalan figurát formált meg. Az utóbbi években maga mögött hagyta a vicces dagigyerek imidzsét, és úgy tűnik, végleg elköteleződött a drámai műfaj mellett.
#7 - Rudolf Péter (1945, 2017)
Rudolf Péter ugyan bizonyított korábban színházban és mozivásznon is drámai színészként, az átlag magyar mozinéző mégis elsősorban az Üvegtigrisből és hasonló vígjátékokból ismeri. Az 1945, illetve Rudolf sok bravúrja közül az egyik, hogy veszi ezt a jópofa, mindenki haverja karaktert és a feje tetejére állítja. A háború utáni magyar vidék urambátyám világában a jegyző lehet jópofa és mindenki haverja, de egyben a kollektív sunyiság és gátlástalanság megtestesítője. Egy hátborzongató, napjainkban is releváns figura.
#6 - Ben Stiller (Greenberg, 2010)
Ben Stillerről a Keresd a nőt!, a Zoolander vagy a Trópusi vihar miatt senkinek sem a kifinomult, intellektuális humor jut eszébe. Pedig intellektus nélkül egyrészt ezekből a filmekből sem lett volna soha klasszikus, másrészt Stiller író-rendezőként is ott állt a projektjei mögött. Sőt, ő rendezte a kultikus Nyakunkon az életet és a Szökés Dannemorából című addiktív minisorozatot is. Sokoldalúságát és neurotikus sármját leginkább Noah Baumbach tudta megragadni, aki háromszor is drámai főszerepet bízott rá, a Greenbergben Greta Gerwig, A 40 az új 20-ban Naomi Watts, a The Meyerowitz Storiesban pedig Dustin Hoffman oldalán.
#5 - Steve Carell (Foxcatcher, 2014)
Tizenöt évvel ezelőtt valószínűleg senki sem gondolta volna A 40 éves szűz és A hivatal amerikai változata főszereplőjéről, hogy hatvanhoz közelítve George Clooneyt váltja majd az A-listás, őszes szexszimbólumok trónján. Az átmenet egy ideig fokozatos volt olyan dramedykkel, mint A család kicsi kincse vagy az Őrült, dilis szerelem. A Jonah Hill Oscar-jelöléséért is felelős Bennett Miller azonban rájött, hogy Carell komikusi tehetsége némileg eltorzítva a frászt is képes az emberre hozni – a Foxcatcherért neki is méltán járt az Oscar-jelölés, és azóta nincs díjszezon nélküle (A nagy dobás, Az alelnök, Csodálatos fiú, The Morning Show).
#4 - Melissa McCarthy (Megbocsátasz valaha?, 2018)
Persze ha azt gondolnánk, hogy vígjátéki szereppel soha nem lehet Oscar-jelölésig jutni, akkor ott van Melissa McCarthy ellenpéldának. Az Akadémiát még a fingós-fosós poénok sem tántorították el a Koszorúslányoktól, majd hét évvel később megveregethették a saját vállukat, hogy milyen haladó döntést hoztak, hiszen McCarthy egy drámai főszereppel is visszatért a jelöltek közé. A Megbocsátasz valaha? egyébként nem szűkölködik a vicces pillanatokban sem, de a színésznő maximális hitelességgel hozza a karakter keserűségét és magányát is.
#3 - Adam Sandler (Uncut Gems, 2019)
Adam Sandler láthatóan tökéletesen elégedett azzal, hogy futószalagon gyártja a középszerű komédiákat, mostanra már nem is mozi-, hanem Netflix-forgalmazásra. Szökőévente azonban igent mond egy-egy kultrendezőnek, és olyankor az eredmény egészen varázslatos tud lenni, mint a Kótyagos szerelemben Paul Thomas Anderson vagy a The Meyerowitz Storiesban Noah Baumbach kamerája előtt. Legújabb meglepő húzása, az Uncut Gems felér egy adrenalininjekcióval; kétórányi lüktető zűrzavar után pedig filmtörténeti jelentőségű fináléban nyerhet megnyugvást a néző.
#2 - Bill Murray (Elveszett jelentés, 2003)
A Szellemirtók és az Idétlen időkig sztárját Wes Anderson emelte át a függetlenfilmek istenei közé (az 1998-as Az okostojás óta minden filmjében szerepelt), de végül Sofia Coppola ajándékozta meg élete szerepével az Elveszett jelentésben. Bill Murray egyszerre kiégett és inspiráló, komikus és tragikus, valamint romantikus hős és apafigura. Jó hír, hogy 17 év után újra együtt forgattak Coppolával, és a végeredmény On the Rocks címmel az idén érkezik.
#1 - Jim Carrey (Egy makulátlan elme örök ragyogása, 2004)
A Golden Globe Tom Hanksének nevezte magát Jim Carrey, amikor zsinórban másodjára nyert legjobb színész kitüntetést a habókos testülettől, miközben az Akadémia újra ignorálta. Pedig a gumiarcú komédiázás után akadt komolyan vehető drámai próbálkozás is Carrey filmográfiájában (Truman Show, Ember a holdon), de az Oscaron rendre csak a szereplőtársait ismerték el. Csúcsteljesítménye máig minden idők legkirályabb szakítósfilmje, az Egy makulátlan elme örök ragyogása, mostanában pedig újra annak rendezőjével, Michel Gondryval próbálja egyenesbe hozni a karrierjét a Most nevess! című tévésorozatban.
szerző: Onozó Róbert
