Egy próbateremben a Wovenhand és a Joy Division. Algiers: There Is No Year (lemezkritika)

"Képzeld el, hogy James Brown összeáll mondjuk a Preoccupations-zel" - írtuk a Bloc Party ex-dobosát, Matt Tongot is sorai közt tudó gospelposztpunk zenekar három évvel ezelőtti második lemezéről, amit mellesleg nagyon szerettünk. Szóval nagy elvárásokat támasztottunk a harmadik albummal szemben, de spoiler: sikerült megugraniuk azokat. Lemezkritika a Recorder magazin 79. lapszámából.

Előadó: Algiers

Kiadó: Matador Records

Megjelenés: 2020. január 17.

Stílus: indusztriális gospelposztpunk

Kulcsdal: Dispossession

A sajátos zenei kombinációban utazó, a gospelt a posztpunkkal és az indusztriállal keverő Algiers már többször is koncertezett nálunk az elmúlt években, és a 2017-ben megjelent The Underside Of Power című lemezük után itt a legújabb állásfoglalás, amely legalább annyira magával ragadó, mint a kvartett élő fellépései. Sokkal több az elektronika az új számokban, a zenekar legnagyobb erénye mégis az, hogy úgy tud politizálni a dalaiban, hogy az
egyáltalán nem válik kínossá vagy erőltetetté. Az Algiers hiába kérdőjelezi meg ezt az évet, ez az album is egészen biztosan rajta lesz az év legjobb lemezei listákon.

8/10

Hó Márton