Az újkori minimal és technó német csodagyereke ezúttal egy csendesebb, meghittebb albummal jelentkezett, és a négynegyedek hiánya ellenére a Dwell az életmű egyik csúcspontja lett. Lemezkritika a Recorder magazin 79. lapszámából.Előadó: Recondite

Cím: Dwell

Kiadó: Ghostly International

Megjelenés: 2020. január 24.

Stílus: minimal techno, ambient, downtempo

Kulcsdal: Cure

A Dwell immár hatodik albuma az újkori minimal és acid techno német csodagyerekének, Recondite-nak, azonban csak a második, ami a Ghostly Internationalen jelenik meg (a 2013-as Hinterland után). Ez azért fontos tudnivaló, mielőtt elmélyülnénk a számokban, mert a Ghostly alapvetően az
urbánus amerikai élet elektronikus soundtrackjeiben jeleskedik, és ennek megfelelően ez az összeállítás egészen csendes, meghitt. A négynegyedek persze érzékkel lüktetnek a minimalista kompozíciók alatt, mint egy halkan dobogó szív, de aki gyorsabb, dinamikusabb témákra számít, az valószínűleg csalódni fog. Pantha Du Prince 2010-es Black Noise-át idézi meg helyenként egész jól a végeredmény, ami újabb csúcspont a szerző életművében.

8.5/10

Kollár Bálint

https://recorder.blog.hu/2020/03/05/erzeki_minimalizmus_recondite_dwell_lemezkritika
Érzéki minimalizmus. Recondite: Dwell (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2015494042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.