Beatrice Dillon (fentebb) új albuma egyértelműen a kedvencünk az év elejéről, de érkeztek finomságok másoktól is. Erősen zárul a tél. Elektronikus tánczenei rovatunk válogatása.

Tavaly novemberben jelentette be a PAN kiadó, hogy leigazolták Beatrice Dillont egy albumra 2020 elejére, és ez a hír annyira izgalomba hozott mindenkit, hogy a

Workaround (PAN, 2020)

talán az első hónapok legjobban várt underground lemezelett. Okkal: Dillon rendkívül egyedi ritmusai már eddig is ázban tartották a műkedvelőket, most viszont híres vendégelőadók tabla-, kora- és csellómintáit szedi ízekre különböző UK bass-stílusokkal és dubatmoszférákkal, miközben besegít neki Laurel Halo, Batu és Untold az elektronikus világ absztrakt pólusáról. Az ilyen albumok tartják életben a színteret, biztosan emlékezni fogunk rá az év végén.

Egyelőre semmit nem tudni a His Master’s Voice művésznév mögött megbújó német művészről, de 2017-ben és 2019-ben is kiadott egy-egy igen kiváló EP-t ahhoz, hogy a

Log: α Canis Majoris (KCZMRK, 2020)

című debütalbuma a figyelmünk középpontjába kerüljön, és a gyűjtemény nem is okoz csalódást. Már a zámcímek is sokat sejtetőek, és a közel egyórás anyag tényleg olyan galaktikus utazást nyújt, amiben egyaránt vannak visszautalások Aphex Twin klasszikus ambient hangjaira vagy a hi-tek Detroit electro robotikus szögeléseire. Az ismert dolgok között aztán
kibontakozik valami új is, és ettől lesz izgalmas, többször hallgatható a végeredmény

Szintén nem túl ismert előadó a kanadai származású Aquarian, de most neki is van egy közel hibátlan lemeze: a

The Snake That Eats Itself (Bedouin Records, 2020)

arcba robbanó breakbeatekkel, izzó drum and bass-krómokkal és kíméletlenül verető techno opuszokkal váltogatja a dimenziókat. A drámai fokozás az album legnagyobb erénye; néha az építkező szakaszok olyannyira elnyúlnak, hogy egyenesen kívánjuk a tempóváltást, és ezeket a helyzeteket hibátlanul használja ki a szerző. A Blood Sugar futurisztikus hangulatú utolsó percei vagy a kétfelvonásos Hate Is A Strong Word megindulása felejthetetlen.

Az orosz Nina Kraviz трип kiadója az indulását követően különleges konceptválogatásokkal lett ismert, amiket aztán egyre több szerzői albumra cseréltek, most viszont megint itt van egy megjelenés az előbbiekből, és jó mementó, hogy miért szerettük ezeket régen. A

locus error (трип, 2020)

psytrance-t, technót és fura, zajos átvezetőket tartalmaz egy rakás népszerű nemzetközi előadótól, és persze most sem maradnak el az ínyenc pillanatok: a két Analemma-szám SOPHIE és Juliana Huxtable „titkos” projektje, míg a záró X.Dream-trekkek egy 2004-es klasszikust vesznek elő a feledés homályából. De a válogatásnak címet adó darab sem semmi.

 

Még több elektronikus tánczenei lemez.

Velkei Zoltán

https://recorder.blog.hu/2020/02/29/elektronikus_zenek_tarol_az_absztrakt
Elektronikus zenék - tarol az absztrakt

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr4715490818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása