"Szabad szöveg, szabad zene, szabad mindenbe szarni bele!" Ricsárdgír: Rise Of The Koala (lemezkritika)

Magyarország talán legszellemesebb-abszurdabb zenekara megírta a saját bulilemezét, aminek legnagyobb erénye, hogy a mindent, önmagát is ironizáló szabadságból végül egy valószerűtlen közösséget teremtenek maguk köré. Lemezkritika a Recorder magazin 79. lapszámából.

Előadó: Ricsárdgír

Cím: Rise Of The Koala

Kiadó: Mertez Art

Megjelenés: 2019. december 13.

Stílus: bulizene

Kulcsdal: SzintisLaci

Ez a Ricsárdgír bulilemeze, és tényleg, van rajta szintipunk, veretés, újhullámos diszkó, pszeudodubstep drop, régisulis rap; nyolcbites felpörgetésre balkános ska érkezik. A szövegek persze iszonyú viccesek, tele frappáns és/vagy abszurd, jól idézhető sorokkal – noha soknak a megnevezhető témája „sötét”, öngyűlölet, bűn és bűnhődés,
vagy (az Éva otthon után ismét) a nem éppen vidám női sors. Azt, hogy jópofa slágereknél többről szól ez, a valószerűtlen slágerré lett SzintisLaci mutatja, ami a címszereplőn (aki „erős, mint a hó és bátor, mint egy hegy”) túl a zene közösségteremtő erejét magasztalja – mármint nem egy az egyben, naná, sőt, könnyű lenne paródiának venni. De épp ez a legnagyobb trükk: bár a mottó az, hogy „szabad szöveg, szabad zene, szabad mindenbe szarni bele”, valójában a mindent, önmagát is ironizáló szabadságból a Ricsárdgír végül egy valószerűtlen közösséget teremt maga köré. Nagy szó ez ma, amikor könnyű úgy érezni, hogy a közösségi érzés (szimulációja) az egyik fő fegyver a szabadság ellen.

8.5/10

Rónai András