„360 fokban rajongok a zenéért” – Interjú Kekko Fornarelli zongoristával

2020.01.15. 11:55, Gaines

kekko_05.jpg

(X) Az olasz Kekko Fornarelli széles körben elismert zongorista-zeneszerző, aki mind triójával, mind elektronikus produkcióiban a jazz határait feszegeti, olyan zenekarokhoz hasonlóan, mint a The Bad Plus vagy az egykori Esbjörn Svensson Trio. Szólóban már járt hazánkban, most alapformációjával látogat el a Trafóba január 18-án, szombat este. A koncert előtt arról beszélgettünk vele, hogyan tud önazonos maradni a zenéjében, miért tartja még mindig utolérhetetlennek a trió felállást, és mit jelent számára 2020-ban crossover előadónak lenni.

Mesélne egy keveset a zenei neveltetéséről? Mikor kezdett zongorázni, és milyen tapasztalatokat szerzett a korai zenetanulási élményeiből?

Hároméves koromban fedeztem fel a zenét, azon belül is a fekete-fehér billentyűket, méghozzá egy dél-amerikai unokatestvéremnek köszönhetően, aki az ünnepekkor meglátogatta a családomat. Hozott egy játék szintetizátort, amit a vurstliban nyert, és aznap este eljátszotta rajta az egyetlen dalt, amit ismert. Másnap reggel a szüleimmel arra ébredt, hogy magamtól eljátszom ugyanazt a dalt. Így született meg a zeném. Ötéves koromban kezdtem klasszikus zongoratanulmányokat folytatni, egészen 18 éves koromig, eleinte magántanárnál, majd a bari zenei konzervatóriumban. Magától alakult ki, hogy a zongorán nevelkedtem (a szüleim nem játszottak semmilyen hangszeren, nem hallgattak otthon semmilyen zenét), így egyszerre lett közeli jó barátom, fivérem, élettársam, jó és rossz oldalával együtt.


A dél-olaszországi Bariban nőtt fel. Hogyan hatottak a mediterrán térség hagyományai az ön zenéjére?

Kétségkívül hatottak rám, ám erre csak az elmúlt években döbbentem rá – és fogadtam el. Eleinte igyekeztem elszabadulni „szegény” és „isten háta mögötti” szülővárosomból, mint ahogy a világ meghódítására vágyó fiatalemberek általában szoktam. Nagy butaság. Aztán elkezdtem a saját, „valódi” zenémet szerezni, a zenén keresztül pedig az életemről mesélni, és adta magát, hogy a környezetem valamennyi színfoltját felhasználjam, hassanak rám. A zene mindent áthat, és nagyon hálás vagyok azért, hogy a mediterrán kultúra gazdag, ősi zenei-dallamvilágbeli örökségből táplálkozik, ami a DNS-ünk része. Nem „mesélhetek” Norvégia túlvilági, rideg tájairól úgy, mint egy norvég. Olasz emberként nem „mesélhetek” az afro-amerikai emberek jogos jussáról. Csak magamról „mesélhetek”, az én történetemről, az én kultúrámról, hazai tájaimról, hagyományaimról, színfoljtaimról, életemről. Ha elég őszinte vagyok, akkor talán híven tudom tolmácsolni másoknak.


A triójával fog fellépni a Trafóban. Ön szerint miért ennyire időtálló ez a klasszikus zongora-bőgő-dob felállású formáció a jazzben? Miért szeret trióban játszani?

A zongorás jazztrió vitathatatlanul szinte tökéletes felállás, mert a három komplementer hangszer révén pont elegendő lehetőséget kínál mind a harmónia, mind a ritmus terén. Az igazat megvallva 2011 óta játszom ebben a felállásban, hatalmas lelkesedéssel. Három éve cseréltük le a nagybőgőt elektromos basszusgitárra (a zeném színesítésre szorult), úgyhogy még mindig rengeteg örömet és inspirációt szerzek ettől, meg remek zenésztársaimtól. Az utóbbi időben a klasszikus jazztriót apránként valami mássá formáltam… ami több.

Az egyik korai szerzeményének címében megemlíti Michel Petrucciani nevét. Mit tanult tőle?

Michel Petruccianin keresztül „fedeztem fel” a jazzt. Még kerestem a saját zenei világomat, és emlékszem, amikor 18 évesen egy nap ámulva hallgatam az egyik barátom playlistjén ennek a „gigászi és apró” francia zenésznek az erőteljes, örömteli felszabadultságát. Hogy mit kaptam tőle? Új perspektívát, miszerint a zenében nincsenek valódi határok.


Bő egy évtizedes pályafutása során mintha egyre szervesebben beépítené az elektronikát a zenéjébe, különösen a Shine nevű projektjében. Változtatott-e a zongorához vagy a trióban alkalmazott játékstílusához fűződő viszonyában a szintetizátorokkal és hangmintákkal való kísérletezés?

Gyerekkoromban klasszikus zongorával kezdtem, tinédzserkoromban rockzenét játszottam a billentyűkön, majd 18 évesen érkeztem el a jazzhez. Számomra teljesen normális dolog, hogy nyitott legyek a trió formáció hagyományostól eltérő változataira, másféle zongorázásra, a szintikre, vagy a laptopon létrehozott elektronikus loopokra. Világéletemben kíváncsian kutattam a zenei lehetőségeket: 360 fokban rajongok a zenéért. Igyekszem önazonos lenni, nem pedig más híres zeneszerzők nyomdokaiban járni. Néha talán mellélövök, talán nem, viszont megőrzöm a kíváncsiságot, igyekszem megújulni, fejlődni, amikor a tükörbe nézek.

kekko_band.jpg

A klasszikus jazzt egyúttal modernebb, populárisabb műfajokkal is előszeretettel ötvözi, például triphoppal. Crossover művésznek tekinti magát? Mit gondol a zenei ötletek és zsánerek vegyítéséről?

A crossover teljesen adekvát kifejezés a zenémre: az életem során felszedett zenei élmények olvasztótégelye. 2020-ban élünk, körülöttünk minden rohamtempóban változik. Szerintem a jazznek is követnie kell a változásokat. A világ egyes területein már meg is figyelhető ilyen folyamat, de még mindig el vagyunk maradva. A jazz – a legtöbb jazz-zenész és jazzrajongó szemében – régi klasszikus műfajjá vált, miközben egyre kevesebb fiatal fedezhető fel a jazzkoncertek közönségében. Mondjuk, szívesen megnézném, mihez kezdene ma Miles Davis, vagy akár Petrucciani… lehet, hogy ők is egyre inkább átlépnék a műfaji határokat.

Milyen zenéket hallott mostanában, amik valamilyen formában hatottak önre?

Zenében mindenevő vagyok, bár igyekszem minél kevesebb kortárs zongoristát hallgatni, mert túl nagy a kísértés, hogy hozzájuk mérjem magam (plusz sokukkal baráti viszonyt is ápolok). De ha nyugalomra vágyom, vagy összpontosítani akarok, mindig visszatérek a klasszikus zenéhez. Az orosz zeneszerzők máig a kedvenceim.


A Kekko Fornarelli Trio január 18-án, szombat este, 20 órakor ad koncertet a Trafóban. Vendég a ZEEG.

Jegyek a Trafó honlapján vásárolhatók.

Facebook-esemény.

https://recorder.blog.hu/2020/01/15/_360_fokban_rajongok_a_zeneert_interju_kekko_fornarelli_zongoristaval
„360 fokban rajongok a zenéért” – Interjú Kekko Fornarelli zongoristával

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3115411108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.