Huszár András – Kedvenc 2019-es dalok

2020.01.08. 16:04, Gaines

vampireweekend_haim.jpg

Összegeztük már a tavalyi év legjobb lemezeit, továbbá közösen összeállítottunk egy magyar toplistát is, ám hagyománynak számít a Recorderen, hogy a stáb tagjai külön-külön is publikálják kedvenc dalaikat. A 2011-es2012-es2013-as2014-es2015-ös2016-os, és 2017-es sorozat után egy év kimaradt ugyan, de most szerzőink ABC-sorrendje szerint következzenek a 2019-es kedvencek, amelyek rögtön meg is hallgathatók playlistben, rövid kommentárokkal. A mai dj Huszár András (A nyitóképen a Vampire Weekend és a Haim.)

A 2019-es személyes kedvenc dallisták sorát Csepelyi Adrienn nyitotta, majd Hó Márton következett.

2019 LEGJOBB LEMEZEI A RECORDER SZERINT 


Huszár András kedvencei 2019-ből egy playlistben:  

Danny Brown: Belly Of The Beast

Az új lemezen nincs olyan irgalmatlan bangerszörnyeteg, mint az Ain’t It Funny, de azért így is akad jó néhány masszív dögönyözés, mint például ez a kísértetjárta, sámánisztikus, bolondériába menetelő Brown-monológ.

Little Simz: Offence

A tavalyi lemezével megszeretett londoni rapper nem azért rúgja be az ajtót akkora svunggal, hogy a fal adja a másikat, mert bármit is bizonyítania kéne, hanem egyszerűen csak megteheti, akkor meg miért ne tegye meg. 2019 legfrappánsabban hetvenkedő sorai ebből a szövegből származnak.

Sleater-Kinney: Bad Dance

Nem is tudom, volt-e még egy ilyen megosztó Sleater-Kinney lemez, mint a The Center Won't Hold, mázli, hogy nem utálom, ez a goth boszorkányszeánsz például simán beférne a Rocky Horror Picture Show-ba, ami jó pont.

Carly Rae Jepsen: Julien

Egyszer véletlenül egy hosszabb utazás közben benyomódott a repeat, és csak negyed óra után eszméltem rá, hogy hatodszor indul újra a nyitószám, szerintem még tovább is remekül el lettem volna a végtelenített Juliennel.

Billie Eilish: bad guy

Gondolkoztam, hogy nem ezt a számot fogom betenni a lemezről, de hát nyilván ezt a számot fogom betenni a lemezről. Vitán felüli.

Caribou: You And I

Caribou megtehetné, hogy végignyomja a négy percet a kezdeti dancepopos menettel, aztán elkezd mégis játszadozni mindenféle trappel meg glitchcsel, és közben pont annyira marad ábrándozó, amennyire kell.

Daniel Lopatin: Fuck You Howard

Oneohtrix Point Never másodszor szerzett idegzsábazenét a Safdie-testvérek filmjéhez, az Uncut Gemsben úgy kíséri le Adam Sandler mániákus ámokfutását, mintha Vangelis épp agyvérzést kapna komponálás közben.

Vampire Weekend: Sympathy

Biztos szentségtörés, de én még inkább egy hullámhosszon vagyok ezzel a csellengő-lötyögő jamband-lemezzel, mint akár a Modern Vampires Of The Cityvel, főleg amikor befigyel a flamencós. nagybőgős freakpop. A bridge a csúcs.

anima_4.jpg

Thom Yorke: Impossible Knots

Ha már dögös basszusmeneteknél tartunk. Eredetileg azt gondoltam, csak az a három szám lehet a kedvencem a lemezről, amik szóltak a Paul Thomas Anderson rendezte rövidfilm alatt, de ez úgy kedvenc, hogy nem szólt ott.

HAIM: Now I’m In It

A Summer Girl is jó a maga Lou Reed-átiratával, a Vampire Weekendes közösködések is jók, a Now I’m In Itről meg tuti csak Marie Fredriksson közelmúltbeli halála miatt jut most eszembe a The Look, a lényeg, hogy nem jöhet elég hamar az új LP.

Labrinth feat. Zendaya: All For Us

Labrinth elektro-r&b-gospelje nélkül az Eufória messze nem lett volna ennyire, egye fene, euforikus, és a finálé musicalbetétként működő záródala prímán testesíti meg a grandiózus tinimelodráma-érzelmeket.

Beyoncé: Sorry (Homecoming Live)

Nem tudok betelni a Homecoming rezesbandás-drumline-os-steppinges élő hangszerelésével, főleg amikor ilyen afrobeattel határos produkcióvá terebélyesíti a Lemonade egyik már egyébként is fasza kulcsdalát.

slowthai feat. Mura Masa: Doorman

Erre szokás azt mondani, hogy nem szarozik.

clipping.: Nothing Is Safe

Experimentál-noise-hiphop + narratív mitológiateremtés + afrohorror-politikai kiáltvány + Daveed Diggs flowja = a clipping. még mindig tudja, mi a dörgés. John Carpenter megnyalná mind a tíz ujját a minimál zongoratémától.

saadiq.jpg

Raphael Saadiq: So Ready

Majdnem lemaradtam róla, hogy Raphael Saadiq (fent) nyolc évvel a finom Stone Rollin’ után visszatért, arra meg végképp nem számítottam, hogy a bluest-neosoult kitágítva szellős léptű diszkófunkba csomagolva emlékezik majd meg drogtúladagolásban meghalt bátyjáról.

The National: Not In Kansas

A hajnali magányos merengés perpetuum mobiléjét három nő balzsamos misedala csillapítja le, és ilyen simogatóan még nem susogták a fülembe, hogy az emberiség pusztulásra van ítélve, és úgy kell nekünk.

https://recorder.blog.hu/2020/01/08/huszar_andras_kedvenc_2019-es_dalok
Huszár András – Kedvenc 2019-es dalok

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3515398208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.