Filmrecorder. Nem áll jól a sár a csodagyereknek – The King (kritika)

Mielőtt a Kisasszonyokkal ismét mindenkit emlékeztetett arra, hogy nem véletlenül kiáltották ki az új DiCapriónak pár éve, és mielőtt megkapta volna Bob Dylan szerepét, Timothée Chalamet még egyszer leesett a lóról a Netflix Shakespeare-telenített királydrámájában. Ez a kritika először a Recorder magazin 77. számában jelent meg.

A Szólíts a neveden!-ben 21 évesen világcsúcsot játszó Timothée Chalamet egyelőre küszködik, hogy újra megugorja a saját maga által magasra rakott lécet.

A FIÚ, AKIBŐL SZÍNÉSZISTEN LESZ

Huszonkét éves, de már DiCaprióhoz hasonlítják, két filmje is Oscar-jelölt volt és ő maga is megszorongatta Gary Oldmant a legjobb színészek kategóriájában. Ideje, hogy megtanuljuk Timothée Chalamet nevét!

Ahogy a Csodálatos fiú és az Egy esős nap New Yorkban, a Magyarországon forgatott The King is középszerű film, ami nem használja ki a főszereplő tehetségét. V. Henrik szerepében sem a királlyá választása előtti partiarcként, sem utána, kíméletlen uralkodóként nem különösebben meggyőző.

A korábban jó filmeket (Animal Kingdom, The Rover) is jegyző David Michôd hangsúlyosan modern adaptációt akart, ami megszabadul Shakespeare soraitól, de vele együtt az izgalmat, humort és intrikát is kiölte a történetből. Az egyetlen kivétel az újabban hibázni képtelen Robert Pattinson képtelen cameója a francia trónörökösként, ami váratlanul röhögőgörcsöt vált ki a nézőből és felvillantja egy sokkal szórakoztatóbb adaptáció lehetőségét.

Csak remélni tudjuk, hogy a forgatáson adott Chalamet-nek tanácsokat arról, hogy hogyan lehet tinibálványból rövid úton indie-filmistenné válni.

The King
Netflixen: 2019. november 1. óta
osztályzat: 6/10
szerző: Onozó Róbert