„A tánczene múltját és a jövőjét szerettem volna bemutatni” – JumoDaddy-miniinterjú és videópremier

2019.11.25. 18:57, RRRecorder

jumodaddy_dark_ballet_bts.jpg

Balett, barokk összhangzattan, az önkifejezés és az érvényesülés egyensúlya – ilyesmik is szóba kerültek, amikor JumoDaddy-t új EP-jéről kérdeztük. Valamint először látható a videó, amivel betekinthetünk a nagyszabású Dark Ballet klip forgatásának kulisszái mögé.

A több produkcióban (Irie Maffia, zeneszerzőként Kelemen Kabátban) szereplő, emellett együttműködéseket is halmozó (Margaret Island, Halott Pénz stb.) JumoDaddy szeptemberben jelentette Dark Ballet című EP-jét, és a címadó – klasszikus zenét és kifejezetten rombolós elektronikát váltogató – számához készült, nagyszabású klipet. A behind the scenes videó premierje kapcsán kérdeztük. (Maga a klip lejjebb látható, ha valakinek kimaradt volna.)

Honnan jön a balett - titokban balettrajongó vagy, vagy inkább az a lényeg, amit ez (ill. a klasszikus zene) jelképez?

A kérdésben tökéletesen megfogalmaztad a választ is. A lényeg az volt, hogy a klasszikus tánczenei alapoktól jussunk el az én elképzelésem szerint jövőbe tekintő tánczenéig. A balett egy olyan táncforma, amely a zenei drámát tudja láthatóvá tenni és esetünkben is ez a dolga: az elképzelt múltba és a jövőbe tekintő zenei-fantáziaszövetet ábrázolja. Mindenképpen a tánczene múltját és a jövőjét szerettem volna bemutatni egy retrofuturisztikus vízióban, ahogy ezzel kísérleteztem a Four Horses című EP-men is. [Ez két részben jelent meg: itt az első, itt a második – a szerk.]

Ehhez egy szerencsés véletlenként adódott, hogy Láposi Dávid barátom, a kliprendező élettársa éppen a Magyarországon élő balerina, Sofia Ivanova-Skoblikova, aki egyébként kortárs tánccal is foglalkozik. Így hamar teljesen körbeért a dolog és eldőlt, hogy a balett lesz az a központi képi motívum, amely teljesen párba állítható a hanganyaggal. Miután a kislemez vezető darabja kezdettől fogva kombinált zenei és képi anyagnak készült, a zenei tartalommal egyenrangú képi világra volt szükség és ennek is teljesen megfelelt a balett. Egyszóval - bár időben nem párhuzamosan született meg a dal és a videoklip - azt szerettük volna elérni, hogy ne csak egy zenére biggyesztett klip legyen, hanem a kép és hang egyenrangú félként jelenjenek meg.

Sofia tehát kezdettől fogva a kreatív stáb tagja volt, és hárman álmodtuk meg a klip hangulatát. Óriási előny és élmény volt, hogy a magánéleti kötődés kapcsán egy ilyen kvalitású művésszel ennyire közvetlenül volt lehetőségem együtt dolgozni. Sofia ízig-vérig balerina, aki a szentpétervári Mariinszkij Színházat hagyta ott Budapestért, és most az Operaházban dolgozik. Lenyűgözött az a profizmus, alázat és nagyvonalú hozzáállás, amely végig jellemezte. Külön köszönöm neki, hogy a Budapest Park-os lemezbemutatómra is eljött, ahol egy fesztivál-party kontextusban is előadtuk a dalt. Számomra egyedülálló élmény volt őt táncolni látni a nagyszínpadon.

Ez tehát az így készült videó, Pribojszki Bence, Budácsik Attila munkája:


A vonószenei részek megírása hogyan történt? Hangmintákat használtál? Mennyire jelentett ez kihívást az évtizedes rutinodhoz képest?

A zenei képzésem legizgalmasabb évei a Bartók Béla konzihoz kötődnek, ahol külsős diákként az akkori igazgatónő, Kovács Brigitta magántanítványaként tanulhattam. Zanzásítva, egy pár év alatt próbáltuk meg átvenni a szakközép összhangzattani tananyagának lényegét. Nem hivatalos diákként, egy bensőséges mentor-tanítvány viszonyban elemeztük végig a barokk világ meghatározó zenei alapjait, és ez azóta is rengeteget segít a popzenei tevékenységemben.

A Dark Ballet vonós részeit szemplerekkel, de teljesen önálló kompozícióban valósítottam meg, és a már említett Four Horses EP-hez kapcsolódóan próbáltam vele ünnepélyességet, komolyságot, tartást és ami a legfontosabb, az időutazást elérni. Persze ez még mindig az EDM kategórián belül tűnik csak szofisztikáltnak, pontosan tudom, hogy profi értelemben véve ezek a betétek csak árnyékai egy komoly kompozíciónak.


Azt írod, hogy a szám / a klip "a művészek belső küzdelméről szól – az önkifejezés és az érvényülés között." Kicsit meglepődtem ezen, mert amúgy egy kifejezetten poptimista alkat vagy. Ez a dilemma téged producerként-zenészként-DJ-ként mennyire, hogyan érint?

 Véleményem szerint az önkifejezés és az érvényesülés közti egyensúly megtalálása kulcsfontosságú minden művész életében. A JumoDaddy projekt nálam egy elég kompromisszummentes alkotási folyamat az összes zenei munkám viszonylatában, de sok pop-kollabon vagyok túl, ahol az utóbbi időben a jóízlés határain belül - és az önazonos üzenet megtartása mellett - vagy a másik előadóhoz kellett alkalmazkodnom, vagy a zenekaraim esetében pl. popos hangszerelési fordulatokat alkalmazunk a mai trendeknek megfelelően. Ahogy említetted, nekem ez kevésbé okoz lelkiismereti kérdést, és az ízlésem mentén eleve inkább popper karakternek érzem magam, valamint igyekszem az ilyen popzenei, hangszerelési döntéseket a legjobb szakmai tudásom szerint végezni. Azt gondolom, hogy ha valami naprakész és a trendeknek megfelelő, akkor nem veszít az értékéből, hanem inkább növeli a siker esélyét, de ez egy eléggé összetett téma.
 

DARÁLJ MINDENNAP!  JUMODADDY EP-JE KÉT ÉVE NÁLUNK DEBÜTÁLT

 
Azonban az alkotás során sokszor szóba került, hogy Dávidnak sok olyan munkája van, amelyben inkább csak szakmunkásként vesz részt, sőt kifejezetten a klip érdekében is vállalt más munkákat. Így az ő oldaláról volt egy erős igény arra, hogy egy hasonlat formájában mindez megjelenjen a klipben. Annak ellenére, hogy szinte kizárólag saját produkciókon dolgozom, azért nálam is előfordul ilyesmi. Ezek azok a munkák vagy munkafázisok, reklámok, megrendelések, masztering melók, amelyekkel az ember inkább pénzt keres és ezzel lehetővé teszi magának azt, hogy kreatív önmaga tudjon lenni más projektekben. Kicsit úgy képzelem el ezt, mint amikor valaki nappal máshol dolgozik, de a polgári foglalkozása mellett hobbi művész. Nekünk a nappali munkánk is kreatív, ebből élünk, ezt profi foglalkozásként tekinthetjük, éppen emiatt merülnek fel ezek a kérdések. Hol található az értékek, a kreativitás és a művészet, az innováció, az eladhatóság határa, és ezek hogyan küzdenek meg egymással? Egyáltalán nem könnyű dolog ez. (Nem véletlen, hogy a lemezen szerepel Superflake is, aki Fodor Máriusz reklámzene-guru barátom új alteregója. Számára sem ismeretlen ez a téma, vele is sokat agyalunk ezekről a dolgokról.) De beszélhetünk az emberi, személyes, a művészek közötti vagy a stábon belüli küzdelmekről is, amelyek a színfalak mögött egy-egy dal, lemez vagy produkció előrelépését szolgálják.

 Végül utolsó szempontként érdemes megemlíteni a közönség és a szakma elvárását is. A lassan tizenöt éves zenei múlttal rendelkező produkcióknál, de akár a DJ karrierem során is már látom azt, hogy a közönség is be tudja zárni a művészt. Miközben tudjuk, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni, nekünk mégis azzal az elvárással kell megbirkóznunk, hogy minél többeknek feleljen meg a zenénk, úgy hogy közben önmagunk is maradunk. Ezt persze az időfaktor is nehezíti, a “régen minden jobb volt” elv már kifejezetten zavar. Régi dalok, régi közönség, régi ízlés ütközik az új dalokkal, új közönséggel és a jelenlegi ízlésünkkel. A közönség mellett pedig a szakma is mindig a növekedést vagy minimum a stagnálást várja el. Sokan árgus szemekkel figyelik a nézőszámokat, a stream adatokat, a rádiós lejátszási számokat. Ha jól teljesítesz, jön a féltékenység, ha kevésbé, jön az alkudozás. A lényeg, hogy a zenei érvényesüléshez mindig villantani kell, és ez sokszor fárasztó, nyomasztó elvárás.

Ezek a folyamatok egy felnagyított metaforaként jelennek meg a balerina küzdelemében. Tudom, hogy sokan vannak ezzel így a művészvilágban, de mégsem szokás erről beszélni. Kicsit tabunak érzem a témát, de Dáviddal kifejezetten az volt a célunk, hogy ezt jelenítsük meg a klipben.


 Az EP-n hallható Supremacy legalábbis a szólószámaid közül kicsit kilóg: hiphoposabb, néhány rövid részletet leszámítva kevésbé godzillás. Lehet tőled számítani a jövőben több ilyenre?

 A Supermacy valóban lelóg az EP-ről abban az értelemben, hogy a másik három dal teljesen DJ felhasználásra készült, ez a negyedik pedig majdnem egy tisztán hiphop-dal. Az eredeti tervem egy Grindin’ Everyday-szerű party-dubstep zene elkészítése volt, kevéske hype szöveggel. De aztán Kemont annyira inspirálta a demo, hogy egy hosszú és komoly szöveget írt, amely azonnal leválasztotta a dalt a többiről. Emiatt végül abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy párhuzamosan el is készült az eredeti demo mentén egy veretősebb VIP buliverzió, a lemezre pedig a szöveges variáns ment. A rövid refrént tartalmazó, EDM felfogású VIP verziót már játszom is a bulikban.

 
A LEGNAGYOBB TRAP KLASSZIKUSOK JUMODADDY SZERINT

 
Egyébként a trap, hiphop világ mindig is nagyon közel állt hozzám, bár tény, hogy mindig inkább az elektronikus zenei felfogás felől közelítettem és kevésbé a szöveges oldaláról. Nem titkolt tervem, hogy a jó barátaim által alapított Fővárosi Rapcirkusz valamelyik előadásán vagy a Supremacyt, és/vagy talán egy új hasonló zenémet szívesen előadnám. Szeretek projekt alapon célzottan is dalt szerezni, és a Rapcirkusz nagyon jó inspiráció ebből a szempontból. Jó lenne még ilyen hiphop zenéket írni, bár ezek sokszor inkább az Irie Maffia családban maradnak.


Milyen megjelenések várhatók tőled? Várható például az amerikai Play Me-kiadónál valami újabb kiadvány? (Korábban például az említett Four Horses EP is itt jött ki.)

 Az év végéig még két hazai megjelenésem lesz, régi barátaimmal, a Brains zenekarral írtunk egy közös dalt, amelyet december 20-án mutatunk be az Akvárium Klubban, és reméljük, hamarosan hallható lesz a rádióban is.

 Az AWS-szel és a Cloud9+-szal is jön még egy undergroundabb kollab, amely egy dubstep betétes metálnóta. Ehhez egyébként egy öt állomásos közös turné is kapcsolódik, decemberben együtt headbangeljük végig a legnagyobb vidéki klubokat.

Nagyon várom a következő Play Me-s megjelenésemet is, amelyen rengeteget dolgoztam, és már augusztusban kész volt, de csak januárban fog megjelenni: a HIGHSOCIETY-nek készítettem egy remixet, amelyeben megpróbáltam a dubstep és riddim műfaj számomra legérdekesebb elemeit egy jó öreg nullaszarozós, godzillázós party-veretésben összefoglalni. Külön érdekesség, hogy Jade, az Eatbrain kiadófőnök és drumandbass szuperproducer is szerepelni fog az EP-n, így két remix is képviseli majd a hazai elektronikus szcénát.

Ezek mellett folyamatosan dolgozom az Irie Maffia nagylemezen, amely áprilisban érkezik, és a Kelemennel is fél évre előre megvannak a single-ök, ezek tavaszig fognak szép sorban érkezni.

JUMODADDY-VEL LEGUTÓBB MINT A KELEMEN KABÁTBAN ZENESZERZŐJÉVEL BESZÉLGETTÜNK HOSSZAN

 
Végszóként szeretném megköszönni a Dark Balett klipbe fektetett munkát mindazoknak, akikkel ezen dolgoztunk. Elképesztő látni, hogy ez a klip létre tudott jönni úgy, hogy a teljes stáb ingyen, szakmai kihívásból vagy valamilyen szimpátia mentén vállalta a munkát. A videó végén szereplő támogatók nélkül tényleg nem tudott volna létrejönni ez a projekt, akiknek szintén nagyon köszönjük a támogatást. A videoklip a legjobb vágás kategóriában a Magyar Klipszemélén is bekerült az első háromba, és az operatőrünk Szemerey Bence bátorítására most neveztük a Berlin Music Video Awardsra is. Ez nagyon nagy falat, izgulunk és drukkoljatok!

Címkék: premier jumodaddy
https://recorder.blog.hu/2019/11/25/_a_tanczene_multjat_es_a_jovojet_szerettem_volna_bemutatni_jumodaddy-miniinterju_es_videopremier
„A tánczene múltját és a jövőjét szerettem volna bemutatni” – JumoDaddy-miniinterjú és videópremier

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr8415324348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.