Napi 40 ezer új szám szeretné, hogy meghallgasd

2019.11.11. 18:30, vferi

pez_all.jpg

Elképesztő mennyiségű új zene jelenik meg, és a figyelemért folytatott kíméletlen harc átalakítja a zeneipart. Ez a cikk először a Recorder magazin 76. számában jelent meg.

A Spotify alapítója, Daniel Ek tavasszal mintegy mellékesen elárulta, hogy naponta majdnem 40 ezer új szám kerül be a streamingszolgáltató katalógusába. 2018-ban ez még napi 20 ezer volt. Bizonyos szempontból persze mindegy: a zenehallgatási szokásokról szóló friss, globális kutatás szerint átlagban heti 18 órát hallgatnak zenét az emberek (ez minden korábbinál több), ami három perces átlaghosszal számolva napi 51 darab dal. Mit számít, hogy ennek 400- vagy 800-szorosa jelenik meg?

Azért az új zenék megjelenési ütemének megduplázódása egy év alatt durva. Ha a növekedés a mai szinten marad (nem fog), az évi 14,6 millió szám – két év alatt annyi, amennyi pár éve, a stream terjedésének kezdetén a teljes katalógus volt. Kevesebb mint három és fél év alatt megduplázódna a jelenlegi 50 milliós katalógus, amiben ott van – ha nem is minden zene, de – a rögzített könnyűzene történetének tetemes része. Plusz a Spotify-ra nem is kerül fel minden: ott vannak még a csak a YouTube-ra, Soundcloudra, Bandcampre feltöltött zenék is.

Ezt a napi 40 ezret sokat idézik mostanában, hiszen aztarohadt jellegével jól illusztrálja azokat a változásokat, amit a zenedömping okoz.

A világ leghosszabb playlistje is csak negyede a napi új zene mennyiségének


A zenész mint PEZ-adagoló

A növekvő zenemennyiség az egy egységre jutó figyelem csökkenését, illetve a dalok életciklusának megrövidülését hozza magával. Erre jön a reakció, hogy még sűrűbben kell kihozni az új számokat, amik még hamarabb szorítják ki a korábbiakat stb. Nyilván ez csak az egyik oka az életciklus rövidülésének, a másik az, hogy a zenehallgatás egyre inkább az okostelefonra kerül át, ahol rengeteg más szórakozási lehetőséggel kell versenyeznie. Az IFPI korábban említett kutatása szerint a zenehallgatásra fordított idő 27%-ában okostelefon szól; a 16-24 éves korosztálynál ez az arány 44%.


MIT ADOTT NEKÜNK A STREAM? A DESPACITÓTÓL A PLAYLISTEKEN ÁT A BÚTORZENÉIG

Arról már tízezer cikket írtak, hogy vége az album korának, újra a dal az alapegység, ezeket kell pörgetni, és hogy aztán összerendezik-e valami egységbe, az nagyjából mellékes. A The Guardian Pop’s Need For Speed című cikkében a Foals frontembere a PEZ cukorkák legendás adagolóihoz hasonlította a zenészeket, ahogy tolják ki magukból az újabb és újabb számokat. A cikk meglepő példákat is hoz.

A csúcsról azt, hogy Ariana Grande előző lemeze után alig fél évvel adta ki a Thank U, Next című albumot, majd két hónappal később már egy olyan dallal állt elő, ami ahhoz képest is új volt. Lejjebbről pedig azt, hogy a Big Thief tagjai elárulták: őket is kérdezte már kiadó arról, hogy vannak-e demóik, amiket extraként, bónuszként, akármiként ki lehetne adni. Nem egy nagy múltú zenekarról van szó, aminél az ilyesmire lecsapnak a rajongók tömegei és a poptörténészek, hanem a Sziget nagyszínpadán kora délután játszó, néhány lemezes indie rock zenekarról, akiknek a legjobb üzleti teljesítménye a Billboard albumlista 142. helye – már ezen a szinten is az van, hogy mindegy mi, csak jöjjenek új számok.

Egyre rövidebb és egyre hosszabb

A figyelemért folytatott harc egy másik, kevesebbet elemzett következményére Cherie Hu, az egyik legjobb iparági elemző hívta fel a figyelmet. A vizuális tartalmaknál a leglátványosabb, hogy a figyelem megragadásának, illetve megtartásának a feladatát egyre inkább két szélsőség tudja teljesíteni: egyfelől a hosszú tartalmak, pl. egyórás sorozatrészek (vagy sokórás, ledarált évadok), podcastok, másfelől pár másodperces gifek, TikTok-videók stb. A Giphy vezérigazgatója, Alex Chung mutatott rá arra, hogy ahogy a hosszú tartalmakba, főleg a sorozatokba egyre több pénzt fektetnek, úgy annak, akik ezen a pályán nem tud versenyezni a leginkább tőkeerős cégekkel, érdemes az extrém rövidítés irányába indulnia.


Cherie Hu szerint a mai pop, ami amúgy is a pár másodperces hookok halmozására épül, ideális aláfestő a virális(nak szánt) tartalmakhoz. Ezt ellenpontozzák a terjedelmes podcast-interjúk, és még inkább a sorra készülő dokumentum- és életrajzi filmek, amik a rajongóknak a teljes „belemerülést”, az alkotóknak, kiadóknak pedig a (virális tartalmakra nem jellemző) kreatív kontrollt ígérik.

A kettő közti időtartam viszont inkább szerencsétlen kísérleteket eredményez: sem a telefonra optimalizált vertikális videók, sem a negyedórás klipek/kisfilmek nem győztek meg tömegeket. Mark Mulligan elemző szerint a jövő amúgy az, hogy a megcélzott platform jellegzetességeit már az alkotásnál is figyelembe kell venni, és nem ugyanazt a háromperces dalt megpróbálni elsütni a TikToktól a YouTube-on át a Spotify-ig, hiszen ezek radikálisan másképp működnek.

Milliókat lehet lopni

Egy másik következménye a katalógus esztelen mértékű bővülésének, hogy lehetetlenség mindent ellenőrizni. Ugyan a streamszolgáltatók sokkal kevésbé tűnnek olyan vad tartománynak, mint a YouTube vagy a Soundcloud, valójában ezekre sem olyan nehéz jogosulatlanul tartalmakat benyomni, mert az emberi ellenőrzés lehetetlen, az algoritmusok pedig becsaphatók. Így jelenhettek a Spotify-on kiadásra nem szánt felvételekből, befejezetlen demókból összeállított Beyoncé-, Rihanna-, SZA-„albumok”: elegendő volt más, ráutaló neveket adni az előadóknak, úgymint Queen Carter, Fenty Fantasia, Sister Solana. Legutóbb Taylor Swift friss lemezének vokáljai alá rakott valaki új kíséretet, illetve élő felvételeket is feltöltött a Spotify-ra podcastként.

Ezekre persze lecsapnak a rajongók, bekerülnek a hírekbe, aztán hamar el is távolítják őket. Ettől még a Pitchfork szerzőjének mutatott egy ilyen „szivárogtató” olyan banki kivonatokat, amelyek szerint nem hivatalos Playboi Carti- és Lil Uzi Vert-felvételekkel több mint 60 ezer dollár (18 millió forint) jogdíjat keresett – amúgy emberbaráti okból tette, hogy „örömet okozzon az új zenékre éhes rajongóknak”. Túl azon, hogy ez lopás, a leghivatalosabbnak látszó fórumokra bekerülő nem hivatalos zenék kikezdik ezt az eddig meglehetősen határozott elválasztást.

szerző: Rónai András
header illusztráció: Simon Says

https://recorder.blog.hu/2019/11/11/napi_40_ezer_uj_szam_szeretne_hogy_meghallgasd
Napi 40 ezer új szám szeretné, hogy meghallgasd
süti beállítások módosítása