Dorota: Solar The Monk (lemezkritika)

Az év talán legjobb (magyar) albumán - aminek premiere nálunk volt - a nyers rock 'n' roll találkozik a szúfi, berber és mongol hagyományokkal, valamint az improvizációval. Lemezkritika a Recorder magazin 77. lapszámából.

Előadó: Dorota

Cím: Solar The Monk

Kiadó: blindblindblind

Megjelenés: 2019. szeptember 26.

Stílus: szúfi punk

Kulcsdal: Solar The Monk

Lenyűgöző lemez, amin a nyers rock találkozik a szúfi, berber, mongol hagyományokkal és az improvizációval. Nagyon okos és nagyon zenei; varázslatosan érzéki örömöt okoz. A zenekar szerint „vissza- és elvonulás, reflektálás, új utak és létezési formák keresése egy vesztébe rohanó világban” - ez igaz is, de közben sokszor kifejezetten vicces. Somló Dávid, Makkai Dániel és Porteleki Áron triója harmadik lemezén megtalálja a nagyon különféle formák, hagyományok közös nevezőjét: a szabadságot. Nem azt állítja, hogy a rock ugyanattól és ugyanúgy szabadul meg, mint a keleti transzzene; az improvizáció szabadsága is egészen másként szabad. Mégis, a címadó szám „csordavokálos punkja” a tetőponton a legnagyobb természetességgel fordul át repetitív transzzenébe, és marad a csúcson hosszú (valahogy mégsem elég) ideig. Az egész lemez tele van hasonlóan csodás pillanatokkal, a Might Be Him vokálmintája köré épített improvizációtól a Fna kazus etnojazz-garázsrockjáig és így tovább. Az év egyik legjobb lemeze, nemcsak a magyarok között.

9/10

Rónai András

A Neméreztem című számhoz készült klip: