Natasha Khan legújabb lemeze egy szintipoppal beoltott szerelmes levél a nyolcvanas évek sci-fi és fantasy filmjeihez, egyben az eddigi legfelszabadultabb albuma. Kritika a Recorder magazin 76. lapszámából.

Előadó: Bat For Lashes

Cím: Lost Girls

Kiadó: AWAL

Megjelenés: 2019. szeptember 6.

Stílus: múltba révedő szintipop

Kulcsdal: The Hunger

A kurrens popzene élvonalába tartozó énekesnő, Natasha Khan mindig határozott elképzelésekkel ad ki lemezt a kezei közül: három évvel ezelőtt egy egzisztenciális utazásra hívott minket egy menyasszony magányos nászútjára (The Bride), most pedig visszautazott a gyerekkorába, a nyolcvanas évek Los Angelesébe, és felidézte azokat a zenéket és filmeket, amelyek hatottak rá egészen kamaszkorától kezdve. Az elektronikus és klasszik szintipopos alapok mellett a The Cure szellemisége is idézőjelbe kerül (Vampires). Így lehet stílusosan és határozottan visszatekinteni a már említett időszakra.

8/10

Hó Márton 


tictac650_2.png

https://recorder.blog.hu/2019/11/02/bat_for_lashes_lost_girls_lemezkritika
Bat For Lashes: Lost Girls (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr2015275356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.