Gryllus Ábris: „Az érzet és a történet fontos, ami a gabberben van” (interjú)

Villáminterjú Gryllus Ábrissal (Yvein Monq, FOR., Uffalo Steez) a Hodworks keddi, október 22-ei, Sunday című előadásának apropóján. Ha gyorsak vagytok a jegyvásárlással, még meg is tudjátok nézni a Trafóban!

Hogy vagy mostanában, min pörögsz aktuálisan? Mik a következő projektjeid?

Ez egy nagyon utazós év volt, sok turnéval és rezidenciával. Összesen egy-másfél hónapot voltam eddig itthon. Most nagyon jólesik itt kicsit a saját ügyeimre koncentrálni. Decemberben készülünk el Tóth Márton Emillel és Vadas Tamarával a következő projektünkkel, gyakorlatilag készen van egy új szólólemez, illetve több új film és táncdarab zenéje is jön a közeljövőben. Meg persze sok előadás.

A Sunday egy a sok közös projekteidből Hód Adriennékkel. Miben más a Hodworksszel zenén dolgozni, mint más tisztán zenei projektjeidben?

Nem tudom, hogy nálam van-e tisztán zenei projekt. A lemezeimnél is nagyon sok képi vagy szöveges inspirációt használok. Itt csapatmunka van, és mindig egy felvetés mentén való közös improvizáció a kiindulópont. Ezek a táncosokkal való közös improvizációk nagyon befolyásolják a zenei dinamikákat, illetve valahogy átformálták az utóbbi időben az én általános hozzáállásomat ahhoz, hogy hogyan közelítem meg azt, amikor egy zene jelen van egy térben, vagy interakcióba kerül emberekkel. Ezekből az improvizációkból szűkítünk a zenében is ugyanúgy, ahogy a mozgásban, és megtartjuk azokat a témákat, amelyekből aztán a készülő darab zenéje lesz. Azt gondolom, hogy van egy nagyon erős kölcsönös figyelem egymás felé, amin keresztül az akaratok és az elképzelések nem direktívaként, hanem egy közös metszetként valósulnak meg, így mindig megmarad a szabadságérzet.

Milyen élmény a Sundayben a színpadon állni, a performansz részének lenni?

Jó, de sokszor hátrébb ülni is jó. Itt közösen vagyunk egy gépezet, ezért ez valahogy adott volt.

Hogyan éred el a Sundaynél, hogy az előadás gabber stílus felé hajló zenéje ne egy klubban szóló, dj által válogatott playlist legyen, hanem egy határvonalon helyezkedjen el, és az előadás szerves részévé váljon, arra folyton reagálva?

Zeneileg nem volt cél, hogy konkrét gabbert csináljak, ez sokkal inkább inspiráció volt. Főként az érzet és a történet fontos, ami a gabberben van, ezért elég csak utalni rá egy nagyon lecsupaszított formában, ezáltal jóval messzebb kerülünk a zsánertől. A témák hossza és építkezése is teljesen más, már jobban a darab dramaturgiájához igazodik. Mindig csak egy-egy jellemző zenei elem van kiragadva és fókuszba helyezve, ettől jóval elemeltebb, mint egy klubzene, de megmarad a 180 bpm-es lüktetése. Másrészt fontos, hogy a zene élőben van lerakva, minden loopot és dobot élőben kell programozni és összefűzni, az arányok is minden alkalommal kicsit mások. Ettől az én figyelmem is más, élesebb a helyzet, jobban része vagyok az említett gépezetnek, erősebb a kölcsönhatás.

Gryllus Ábris-portré: Drucker Dávid, Hodworks-fotó: Dömölky Dániel. 

Jegyek a keddi előadásra és információk a keddi előadásról ITT.

Facebook-esemény ITT.