Az őszi megahajtás előtt sincs hiány jó elektronikus zenékből. Barker abszolúte top 10-es albuma mellett az évszak legjobbjaiból szemezgettünk. Elektronikus tánczenei rovatunk válogatása a Recorder magazin 75. lapszámából.
Barker a tavalyi Debiasing EP-vel elég nagyot gurított: gyakorlatilag absztrakt trance-t hallottunk a létező legfurább, de közben mégis nagyon hallgatóbarát elgondolásokkal. Most tovább emeli a tétet a
Utility (Ostgut Ton, 2019)
című albummal, és a végeredmény talán az ősz legjobb kiadványa. Olyan, mintha egyszerre lennénk 1999-ben és 2029-ben; gyönyörű hangszőnyegeken szállunk minden irányba, miközben Barker egy, az undergroundban tök cikinek tartott irányzatot teremt meg újra és validál. Helyenként dubos, máshol neopszichidelikus kitérői pedig zseniálisak, a kilencperces zárószámot a Boards Of Canada is megirigyelné.
James Clements ASC alteregójával óriási követői bázist épített fel magának az évtizedben, és megengedheti magának, hogy akár folyamatosan évi két-három albumot kiadjon. Nagy meglepetésre a legújabb,
Remote Viewing (A Strangely Isolated Place, 2019)
című gyűjteményét viszont új, Comit művésznévvel írta alá, ami elsőre nem tűnik szükségesnek, hiszen a számok most is a rá jellemző tudományos-futurisztikus hangzásra épülnek, bár tény, hogy közelebb állnak a Plaidhez és a klasszikus chillout/IDM-hez, semmint a távoli jövőt narráló bonyolult struktúrákhoz. A rajongók ebben sem fognak csalódni, és lehet, hogy új hallgatókat is behúz majd vele.
Több évnyi kísérletezés és útkeresés után elkészült a svéd techno DJ és producer, Evigt Mörker első albuma. A
Krona (Northern Electronics, 2019)
nem csak az eddigi időszak hangzásaira épít, új dolgokat is kipróbál a szerző: a nagyobb helyi techno kiadókra – például Northern Electronics, Hypnus Records – jellemző hipnotikus, misztikus témák mellett van valami nyers és fémes a számokban, ami túlmutat a kortársakon, és meglepő módon inkább a múlt évtized második felére jellemző olasz és spanyol hangzásra reflektál. Tempójában viszont lassabb album: a négynegyedek inkább csak keretbe rakják az ötleteket, ezért otthoni hallgatásra ajánlott.
A bristoli Emptyset (a nyitóképen) ha lassan is, de végül komoly nevet szerzett magának a kísérleti elektronikában, és a hatodik albumuk
(Blossoms (Thrill Jockey, 2019)
egy magabiztos alkotópárost mutat be, akik ezúttal gépi tanulást alkalmazva rögzítettek tíz számot közel tíz órányi improvizatív anyagból. A folyamat során úgy programozták a rendszerüket, hogy az bizonyos mintákat ismerjen fel, kapcsolatot keressen látszólag egymástól idegen hangokkal (rengeteg hangminta fa, fém és dobbőr felhasználásával készült), valamint ne ismételje önmagát. Itt tart a szoftveres kísérleti elektronika 2019 végén.
Ajánlott bejegyzések:
-
Mikor már hátradőlnénk chillezni. boebeck: boebeck (lemezkritika)
-
Itt mindig dráma van. Kolibri: Nagyon jó, nagyon rossz, nagyon jó (lemezkritika)
-
Transzcendentális energiák. Perel: Jesus Was An Alien (lemezkritika)
-
Punk és elektronika találkozása. Parrish Smith: Light, Cruel & Vain (lemezkritika)
-
Utazás a sötétség mélyére. Kim Gordon: The Collective (lemezkritika)
