Filmrecorder. Húsz kihagyhatatlan film Velencéből

2019.10.16. 13:30, vferi

ema2.jpg

Az utóbbi évtized talán legjobb Velencéje volt az idei. Már megszoktuk, hogy Európa legidősebb filmfesztiváljáról indulnak el az Oscar-szezon fő esélyesei, most azonban sok izgalmas trónkövetelő is jelentkezett, míg a nagy öregek sem okoztak csalódást. A 10 napos binge-watching a Lidón felért egy világ körüli utazással, ahol láthattuk korunk legnagyobb sztárjait, de hátborzongató keresztmetszetet is kaphattunk a dolgok állásáról. Toplistánk a legjobb húsz filmről. Ez az összeállítás először a Recorder magazin 76. számában jelent meg

1. Ema (Pablo Larraín)

Pablo Larraín (Jackie, A klub) soha nem teszi alacsonyra a lécet, most egy formanyelvi bravúroktól hemzsegő himnuszt komponál az új évezred androgün ifjúságáról és annak a valparaisói habokból felbukkanó és Nicolas Jaar zenéjére lüktető, új istennőjéről, Emáról (Mariana Di Girolamo). Ema az ezredforduló táján született, bárkit az ujjai köré csavar. Őt nem olyan fából faragták, hogy ne szerezze vissza fiát, akit csak azért vettek el tőle, mert a hatóságok alkalmatlannak találták őt és élettársát (Gael García Bernal) a gyermek nevelésére.

2. Corpus Christi (Jan Komasa)

Bemutatom Dánielt, a 20 éves, jóképű, karizmatikus, lengyel papot, aki a minap vette át a vidéki hitközség irányítását, és már ilyen rövid idő alatt is csodákra volt képes a szörnyű traumát megélt falu megosztott lakosságának a kibékítésében. Betoppan azonban a faluba egy volt ismerőse, aki sok titkot tud róla. Hogy imposztor-e Dániel, csak harmadrangú kérdés Jan Komasa felkavaróan cinikus társadalmi tablóján, ahol a főszereplő, Bartosz Bielenia nevét már most kezdhetjük egy kicsit vastagabb betűvel szedni.

3. J'accuse (Roman Polanski)

Azért különleges Polanski Alfred Dreyfusról készített filmje, mert nem a meghurcolt zsidó, hanem az antiszemita főtiszt, Georges Picquart (Jean Dujardin) szemszögéből követi végig az eseményeket. A biztonsági főnök még jókat poénkodik Dreyfus (Louis Garrel) lefokozásán, ám amikor a kémtevékenység nem marad abba, belenéz a dossziéba, és ott azt látja, hogy a Dreyfus elleni bizonyítékok megalapozatlanok. Az ezredesnek önmagával és környezetével is meg kell birkóznia az igaszság kiderítése érdekében, és amikor tiszti karrierjét kockáztatva Dreyfust végül felmenti a vádak alól, úgy érezzük, egy egész kontinens becsületét adja vissza.

jaccuse.jpg

4. Babyteeth (Shannon Murphy)

5. Marriage Story (Noah Baumbach)

6. Waiting for the Barbarians (Ciro Guerra)

Fogja magát a fehér ember, odamegy valahova, ahol korábban még nem járt, azt mondja, hogy innentől kezdve minden az övé, és az lesz, amit ő parancsol. Ha ellenállást tapasztal, vérfürdőket rendez a saját biztonsága érdekében. És amikor mindent kifosztott és mindenkit megnyomorított, akkor széttárja a kezét, hogy ezeket megmenteni sem lehet a barbárságtól. Ciro Guerra a pszichedelikusan költői A kígyó ölelése után, most a széles nagyközönségnek is feladja ugyanazt a leckét, csak ezúttal a humánum allegóriájaként brillirozó Mark Rylance karakterével szemben a negatív figurák szerepeit olyan szupersztárokra osztotta, mint Johnny Depp vagy Robert Pattinson.

waiting_for_the_barbarians.jpg

7. Joker (Todd Phillips)

8. Beware of Children (Dag Johan Haugerud)

Mi történik, ha az általános iskolában egy baleset folytán meghal egy kisfiú? Mi lesz a kisfiú legjobb barátjával, akivel a tragédia előtt összeakaszkodott? Hogyan viselkedjenek a szülők, és miképp a tanárok? Mit tegyen a rendőr és a pszichológus, ki vállalja a végén az egészért a felelősséget? Bravúros színészi alakításokon keresztül kapjuk jól adagolt dózisokban azokat a szempontokat, amelyek alapján mi is magunkba szállhatunk és elgondolkodhatunk azon, hogyan viselkednénk hasonló szituációban. Kötelező, 150 perces empátiaserkentő pszichoterápia csak haladóknak!

9. Only the Animals (Dominik Moll)

10. La Llorona (Jayro Bustamante)

Felfordulás van Enrique generális háza táján. A nyugdíjazott főtisztet épp most mentette fel a bíróság emberiesség elleni bűntettek vádja alól. A tüntetések ennek ellenére nem szűnnek az ablaka alatt, sőt éjszakánként gyötrő látomásai támadnak, a család kezdődő Alzheimer-kórra gyanakszik. A helyzetet bonyolítja, hogy felmondott a komplett személyzet, és senki sem sejti, hogy az új, törékeny komorna egy nemzet bosszúvágyával érkezett.

la_llorona1.jpg

11. Madre (Rodrigo Sorogoyen)

12. Collective (Alexander Nanau)

A bukaresti, hírhedt „Colective” diszkótűzben 26-an haltak meg a helyszínen, majd további 38-an kórházban. A hatóságok folyamatos mellébeszélése két hét alatt a komplett Ponta-kormány bukásához vezetett. Egy eltökélt fővárosi újságírócsapat azonban nem áll meg itt, a lakosság felháborodásától tüzelve nyomoznak tovább, hogy miért halnak meg ilyen nagy számban a túlélők. Bátor, elhivatott, tényfeltáró újságírókat követünk hivatásuk gyakorlása közben a fesztivál legjobb dokumentumfilmjében. Munkájuk gyümölcseként szembesítik honfitársaikat azzal, hogy választott képviselőik nem egyszerűen meglopják őket, de az egészségükkel is hazardíroznak.

collective_01.jpg

13. Balloon (Pema Tseden)

14. White On White (Theo Court)

A múlt század fordulóján Pedro, a fényképész (Alfredo Castro) Chile legdélibb, legzordabb vidékére érkezik, hogy egy gazdag vállalkozó esküvőjét örökítse meg. A menyegző késik, a megbízó se bukkan fel, miközben ordas körülmények között zajlik a Tűzföld meghódítása, a helyi lakosság megrendszabályozása és egy új civilizált társadalom felépítése. A negatívokon azonban Latin-Amerika legdurvább népirtásának bizonyítékai rajzolódnak ki.

15. State Funeral (Szergej Loznyica)

Van-e a személyi kultusznak esztétikája? Milyen külsőségek ildomosak egy generalisszimusz temetésén? Szergej Loznyica, korunk egyik legpimaszabb és legkreatívabb filmese úgy gondolta, hogy választ keres ezekre a kérdésekre. Nem bízta a véletlenre, a diktátorok diktátorának, Joszif Visszarionovics Sztálinnak halála és temetése közötti, 1953 márciusában készült híradórészletekből, korábban nem látott archív felvételekből állította össze egész estét betöltő, émelyítő tárlatvezetését. Fekete-fehér és színes felvéteken követhetjük az őrület elharapózását, a fékevesztett gyász bizánci túlburjánzásait, az örjöngő nekrológokat, a szkafanderrel kombinált, vörösbe bugyolált nyitott koporsót, az utcákat elborító koszorúcunamit, Rákosi Mátyás őszinte megtörtségét.

16. The Kingmaker (Lauren Greenfield)

A ma 90 éves Imelda Marcos 21 évig volt first lady Ferdinand Marcos, a rettegett Fülöp-szigeteki diktátor feleségeként. A mohóságáról és kegyetlenségéről hírhedt rezsimet 1986-ban elsöpörte ugyan a népharag, és a Marcos családnak menekülnie kellett az országból, de az elsikkasztott dollármilliárdok nyomára sose bukkantak. Imelda ma másodvirágzását éli, a Marcos-dinasztia visszatérésén mesterkedik, bőszen írja át a történelmet, és készpénzt osztogat limuzinjából az arra sétálóknak. A The Kingmaker egy vérfagyasztó dokumentumfilm arról, hogy a társadalom csupán egy emberöltő alatt is képes elfelejteni a gaztetteket. A filmből kiderül, hogy Bongbong Marcos már a spájzban van: a világ bolondjának tartott Rodrigo Duterte elnök csak Imelda fiának készíti elő a terepet.

17. Martin Eden (Pietro Marcello)

18. About Endlessness (Roy Andersson)

19. Citizen K (Alex Gibney)

20. Seberg (Benedict Andrews)

szerző: Bognár Péter

https://recorder.blog.hu/2019/10/16/filmrecorder_husz_kihagyhatatlan_film_velencebol
Filmrecorder. Húsz kihagyhatatlan film Velencéből

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr1015223334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.