Filmrecorder. Igazgyöngyök egy disznótól

2019.09.20. 12:12, Gaines

online1.jpg

A bongyorhajú, pofátlanul sértő és nagyzoló karakterekre specializálódott Danny McBride-ot számos filmvígjátékból ismerhetjük, általában emlékezetes mellékszereplőként nála híresebb komikusok, Ben Stiller (Trópusi vihar), Seth Rogen (Ananász expressz, Itt a vége) oldalán. A tévé az igazi terepe. Három HBO-sorozat pattant ki a fejéből, csupa polgárpukkasztó ötlettel, ám az obszcén humor és a vicces frizurák mögül bármikor megvághat minket a szatirikus él. Ez az összeállítás először a Recorder magazin 75. számában jelent meg.

EGYSZER FENT, …INKÁBB LENT (Eastbound and Down, 2009-2013)

A lecsúszott baseballsztár Kenny Powersról (Danny McBride) rengeteget elárul, hogy szabadidejében saját önsegítő, önnön nagyságát hirdető hangoskönyvét hallgatja. Ez nem puszta egoizmus, és nem is csak egy egyszerre kisebbrendűségi komplexusos és nagyzási mániás ember kísérlete arra, hogy lelket öntsön magába. Kenny – mint a legtöbb McBride-karakter – komplett mitológiát épít maga köré, és abban szeret élni.

online3.jpg
Danny McBride az Egyszer fent, …inkább lent című sorozatban | Forrás: HBO

 

A sorozat a tátongó szakadékban játszódik a között, ahogy magát látja, és ahogy a környezete szemléli. Saját fejében Kenny a világ legnagyszabásúbb blockbusterének legmenőbb hőse, és gazemberek vagy puritán hercegnők veszik körül; mások szemében szánalmas és irritáló, de komikus magabiztossága néha lehengerli az ellenállásukat. Gúny és rokonszenv között billeg a jellemábrázolás: sokakat szimplán idegesíteni fog Kenny infantilis viselkedése, de a nagyra nőtt gyerek késélen táncoló offenzív humora és abszurd teatralitása többnyire remekül sül el.

McBride és alkotótársai – Jody Hill és a lírai független filmes pályáját vaskos vígjátékokra cserélő David Gordon Green – szintén nem fogják vissza magukat. Kenny túlbuzgó jobbkeze (legjobb barát, groupie, púp a hátán), Steve a jóízlés határait hétmérföldes csizmával átugró perverz figura; a sokkolni akarásban az írók néha csúnyán kisiklanak, mint a katasztrofális tizenötödik részben, melyben az őrült Will Ferrell ágyúval löveti a gésának öltöztetett Steve-et egy déli ültetvényen. Kenny négy évad alatt elmegy tesitanárnak, elszökik Mexikóba, Rockyként mentorál egy orosz újoncot, megrendezi a halálát, gyereket nevel, vissza-visszatér a seggfejséghez és kicsapongáshoz, de végül felelősségteljessé válik – amennyire lehetséges.

KIB*ZGATÓHELYETTESEK (Vice Principals, 2016-2018)

McBride-ék következő HBO-sorozatának első néhány része még az Egyszer fent…-en edződött nézőket is meghökkentette: a két kisvárosi, pitiáner igazgatóhelyettes olyan aljas kegyetlenséggel folytat bosszúhadjáratot a föléjük ültetett új igazgatónővel szemben, hogy több kritika úgy ítélte meg, végképp elszaladt a ló az alkotókkal. Tényleg azon nevessünk, hogy két fehér férfi megpróbál kicsinálni egy afroamerikai nőt? Tényleg nekik szurkoljunk?

online2.jpg
Walton Goggins és Danny McBride a Kib*zgatóhelyettesek című sorozatban | Forrás: HBO

 

Ez a kényelmetlenség, mélységes feszengés nézői részről azonban nagyon is szándékosan kiváltott reakció. A vélt jussukból kisemmizett, problémáikért másokat okoló, radikalizálódó Gene-en (McBride) és Lee-n (Walton Goggins) keresztül a sorozat brutális, szatirikus tükröt tart a toxikus maszkulinitás elé, tökéletesen leképezve Trump Amerikáját úgy, hogy a 2016-os választás előtt készült. A piperkőc, kétségbeesetten gátlástalan Lee különösen emblematikus, és Goggins, aki játszott már kígyónyelvű mesterbűnözőt és vérmocskos Tarantino-antihőst, itt nyújtja karrierje legijesztőbb alakítását.

De a Kib*zgatóhelyettesek nemcsak a sebészi pontosságú társadalomkritika miatt McBride-ék legjobb sorozata, minden téren szintet léptek. A két évad – őszi és tavaszi iskolai félév – John Hughes és Brian De Palma filmjeinek stílusára tagolódik: az első tinifilmes kliséket csavar ki, gyerekes felnőttekkel játszatva újra a Nulladik órát, míg a második paranoiahtriller a Halál a hídon nyomán, 70-es/80-as évekbeli zoomokkal és egy fergetegesen rendezett akciójelenettel.

AZ ERÉNYES GEMSTONE-ÉK (The Righteous Gemstones, 2019)

Az HBO-McBride trilógia harmadik fejezete az első hat rész alapján felvonultatja a szokott ismertetőjegyeket. Egoista, egymást fúró figurák, akik komplexusaikat rossz útra tévedéssel kompenzálják. Egy olyan miliő – családi vállalkozásból lett evangelikális mega-gyülekezet dúsgazdag vezetői a vidéki Amerikában –, amely nem szokott sorozatok témájául szolgálni. Abszurd elemek (cybergoth tánc!), improvizált szócsaták, visszatérő színészek (Goggins, Edi Patterson) az új társulattagok mellett (John Goodman). A McBride-hitetleneket aligha fogja megtéríteni, a rajongóknak pedig nem okoz csalódást, habár a szintlépést sem ismétli meg.

A gúny/rokonszenv skálán ráadásul ez a sorozat közelít a leginkább ahhoz, hogy lenézze a szereplőit, és erre buzdítsa a nézőit is: a népes Gemstone-család tagjai és sleppje súrolják a déli hillbilly bugrisok egysíkú sztereotípiáját, talán bele is gázolnak. A vallási intézmény ábrázolásához viszont McBride-ék leleményesen húzzák elő Martin Scorsese maffiózóbibliáit, a Nagymenőket és a Casinót, az elüzletiesedő, kiüresedő, olajozott kapitalista gépezet élére belülről rohadó, külső fenyegetés ellen összezáró, farokméregető donokat helyezve.

szerző: Huszár András

https://recorder.blog.hu/2019/09/20/filmrecorder_igazgyongyok_egy_disznotol
Filmrecorder. Igazgyöngyök egy disznótól

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr9715042188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.