Eklektika az erdő mélyén - Fekete Zaj fesztivál a Mátrában

2019.08.29. 09:38, FRecorder

A tavalyi restart után idén kibővült programmal és egy új színpaddal startolt a nyári fesztiválszezon egyik legkülönlegesebb képviselője és újra bebizonyította, hogy a fekete is lehet sokszínű. Beszámoló masszív fotógalériával.

Sokszor hallani, hogy a hazai fesztiválpiac túltelített, ami igaz is, viszont a nagy kínálatnak köszönhető az is, hogy kb. mindenki talál magának valamit a felhozatalban. Azok számára például akik inkább a mainstreamen kívüli zenékre kíváncsiak, tavalyra állt össze a tökéletes, egész nyáron átívelő program a Kolorádó, Bánkitó, Fekete Zaj hármassal. Ezeken számtalan olyan előadó kap fellépési lehetőséget, akikkel más fesztiválokon nem találkozhatunk, de a meglepően sok közös pont mellé azért persze a különbségek is megvannak és mindhárom fesztnél más a fő rendezőelv. A szezont lezáró Fekete Zajon például hagyományosan inkább a sötétebb hangulatú zenéké a főszerep, azon túl viszont elképesztően nagy a szórás, ahogy az már csak a két nagyszínpad külföldi fellépőinek listáját végigpörgetve is látszik. Merthogy volt itt minden, amerikai és angol industrial (Light Asylum és a Lebanon Hanover mellékprojekt Qual), argentin-német krautrock / post-punk hibrid (Mueran Humanos), orosz, trapbe oltott witch house (a nemrég a Dürerben sold out bulit lenyomó Ic3peak), svéd, izlandi és amerikai metal (Tribulation, Katla., Oceans Of Slumber), adrenalinsokkos szerb punk (Repetitor), experimentális, folkos csellista Angliából (Jo Quail), post-punk alapzenekar a németektől (Pink Turns Blue) és aktuális post-punk favorit Skóciából (The Twilight Sad), olasz és svéd darkwave (Ash Code, Agent Side Grinder), szlovén indie (Torul) és a post-punktól az indie zenékig sokfelől merítő, sőt, néha már-már popos témák felé is elkalandozó norvég Mayflower Madame és svéd Tomma Intet.

És akkor ezekhez még jöttek a kisebb színpadok külföldi fellépői, akik közt még nagyobb volt a szórás (többek közt olyanokkal, mint a feszt egyik legjobb koncertjét lenyomó, jazzes hatásokkal felütött pszichedeliában utazó lengyel Lonker See) és persze a hazai előadók, köztük a VHK, Volkova Sisters, Satelles, Black Nail Cabaret, a súlyosság vonalat kimaxoló Entrópia Architektúra / Oaken páros vagy éppen a Dope Calypso. Idén a korábbiaknál nagyobb teret kapott az indie vonal, a legnagyobb változást azonban a szintén most debütáló új színpad, a Delta hozta. A nappal óriási, fejre fordított úszómatracra emlékeztető, éjjel, kivilágítva viszont pofátlanul látványos helyszínen az elektronikus live act vonalé volt a főszerep az industriáltól a technón és kísérletibb dolgokon át a synthwave-ig és habár, pár alapnevet leszámítva itt voltak a leginkább olyan előadók, akikről esélyes, hogy nem nagyon hallott még senki korábban, mégis itt alakultak ki a legnagyobb spontán partizások az éjszaka közepén.

A zenei felhozatal mellett a fesztivál legnagyobb vonzereje továbbra is a helyszín, azaz a Mátra hegyei közt megbúvó Sástó partján található kemping a maga nyugis hangulatával, de idén a napközbeni programokban is erősített a Zaj és a már megszokott környékbeli túrák mellé volt többek közt jóga, retró gamer sarok, több workshop, valamint meghívott vendégként JP Ahonen, a finn kultképregény a Belzebubs alkotója.

Frank Olivér (infinitebeat.hu) képei:

Papaver Cousins