Bátran nyomasztó, keserűen katarktikus – Ágoston Dániel (Man + Machine) ajánlja I Hate Models debütálását.

2019.08.15. 16:00, coffinshaker

img_1035-min.jpg

Manapság második reneszánszát éli a techno, de legalábbis annak gyárépületek gyomrában kifejlődött, a rave- és acid-hangzásokból (is) merítő mutációja. Ennek a hangzásnak pedig egyik legfontosabb alakja a francia I Hate Models, aki a stílus egyik legelőremutatóbb kiadójánál, a Perc Trax-nél jelentette meg debütalbumát. De megérte várni a L’Age des Métamorphosesra? A Man + Machine néven aktív DJ-producert, Ágoston Dánielt kértük meg rá, hogy a fesztiválszezonban – aminek keretében fellép többek közt a Fekete Zajon, a Balaton Soundon és a Szigeten is – döntse el helyettünk. Zenész kritizál zenészt Profül rovatunkban: az írás a Recorder magazin 74. lapszámában is olvasható.

Talán már közhelynek számít, hogy második reneszánszát éli a techno, amely napjainkra alighanem jobban beékelődött a kortárs popkultúrába, mint a kilencvenes évek végén. A hype-vonaton száguldó, fesztiválon ugrándozó és hajdobáló előadóin túl előbukkant egy olyan jelenség, amelyről aligha hitte bárki, hogy ki fog törni a gyárépületek falai közül. Márpedig így történt, s nem holmi nosztalgikus révület keretében, hanem az Y-generáció által újra gondolt formában, aminek köszönhetően ma úgy sétálnak a millenium gyermekei az utcán, ahogy azt a nyolcvanas évek szülöttei a legvadabb álmaikban sem voltak képesek elképzelni. Digitális valóság, korlátlan kibertér és az általa nyújtott végtelen lehetőségek. Így aztán az airpodok, az újra megtalált susogós nadrágok, meg a láncok és bőrszíjak tengerében máris kontextusba helyezhető az az érzés is, ami visszavezette a kétezres évek gyermekeit az üzemcsarnokok rave-jeihez., és amely hangzás egyik legnagyobb hatású úttörője a francia I Hate Models.

ELEKTRONIKUS ZENÉK - ELŐTÉRBEN A NŐK.

ihatemodels_borito.jpgTulajdonképpen nehéz eldönteni, hogy mi meglepőbb I Hate Models esetében: a kora, vagy az a félelmetesen kiforrott hangzás, amit behozott a technóba. I Hate Models ugyanis a húszas évei elején jár, de már most világsztár, aki a 2016-ban megjelent, Warehouse Memories című kislemeze után szinte azonnal felhasított a csillagos égbe, és akkora tömegeket állított maga mögé, amekkorák korábban egy komplett ország techno szubkultúráját tették ki – vagy teszik ki mind a mai napig. Sőt, tovább gondolva talán az a legmeglepőbb, hogy ekkora tömeget tudott megszólítani azzal a már-már zavarba ejtően brutális, sokszor totál ambivalens hangzással, amit produkál. Merthogy az ő esetében 135 BPM a nettó, tagadhatatlan a drone ízű ipari hangzás, valamint a melodikus, futurista, VHS szagú hatás. Szóval annyi dolog összpontosul I Hate Models karakterében, amiből az ember minimum harminc év körülinek saccolná. És minden bizonnyal ez is a válasz az imént feltett kérdésekre, hiszen ezek egésze egyszerre reflektál a világ érthetetlensége elől rave-ekbe menekülő milleniálok érzéseire, a bizonytalan jövőt cyberpunknak remélő esztétikára, a múltra rímelő, de mégis újszerű, végletekig kísérletező hangzásra: a kilencvenes évekre, amely talán épp most tetőzi be önmagát.

EZ TÉNYLEG EGY ALBUM - KAPITÁNY MÁTÉ AJÁNLJA TYLER, THE CREATOR ÚJ LEMEZÉT.

Nem csoda, hogy az elképesztő sikerek (hivatalos Depeche Mode-remixAphex Twin által játszott saját szerzemény, stb.) minden van, hamar epekedő várakozásba fordultak egy debütáló lemezért. Egészen mostanáig, hiszen június 21-én jelent meg L’Age des Métamorphoses című nagylemeze (kb. "a változás kora”), a rajta lévő tizenkét dal pedig anélkül teljesíti be a várakozásokat, hogy egy percig is meg akarna felelni azoknak. I Hate Models ugyanis nem tett mást, minthogy összerakott egy albumot, ami vegytisztán a saját hangzása: agresszív, kísérletező, néha bátran nyomasztó, de még többször keserűen katartikus.

ihatemodels_01.jpg

Ezzel együtt érezhető, hogy nagyot akart gurítani a megjelenéssel, ami miatt a kevesebb talán többé tette volna a kiadványt. A lemez második fele önmagához képest ugyanis kissé monolitikus, néha talán túlzó – ám mindez mégsem teszi inkoherens döngöléssé az egészet. Így aztán nem is kérdés, hogy a L’Age des Métamorphoses az év egyik legnagyobb dobása, amely egyben egy érezhető állásfoglalás is I Hate Models részéről: egy olyan lázadó attitűd manifesztuma ez, amelyre igen nagy szükség van egy olyan időszakban, amikor az úgynevezett „biznisz techno” bőven kezd túlnőni a vicc kategórián.

I Hate Models: L'Âge Des Métamorphoses (Perc Trax, 2019)

 

tictac650_2.png

https://recorder.blog.hu/2019/08/15/batran_nyomaszto_keseruen_katarktikus_agoston_daniel_man_machine_ajanlja_i_hate_models_debutalasat
Bátran nyomasztó, keserűen katarktikus – Ágoston Dániel (Man + Machine) ajánlja I Hate Models debütálását.
süti beállítások módosítása