Filmrecorder. Ha a Beale utca beszélni tudna (filmkritika)

2019.07.24. 11:00, Gaines

beale.jpg

Baj az, ha egy film túl gyönyörű?

Barry Jenkins, a Holdfény rendezője új filmjének témájául az afro-amerikai irodalom egyik legjelentősebb alakja, James Baldwin regényét szemelte ki, a Ha a Beale utca beszélni tudna pedig szerteágazóbb, bonyolultabb elbeszéléstechnikájú, nehezebben emészthető, mint az Oscar-díjas remekmű.

Pedig a film első fele egészen direkt, intim szerelmi történet, amelyben a szinte valószínűtlenül szép Tish-t (KiKi Layne) és Fonnyt (Stephan James) a kamera is úgy veszi, a leheletfinom, sebezhető zene úgy festi alá, mintha szerelmes lenne. Egy ilyen tiszta vonzalmat meglepően nehéz megélni nézőként, nemcsak gyönyörködni benne. A film a keserűbb második órában ragad igazán torkon, a tehetetlen dühvel és fájdalmas belenyugvással.

A teljes színészgárda brillírozik, ám Regina King és Emily Rios – egy anya és a fiát nemi erőszakkal vádoló nő – szembenézésének pusztító ereje, feloldhatatlan konfliktusa alapjaiban rengeti meg a lelket.

DVD/BD-premier: 2019. július 12.

osztályzat: 8/10

szerző: Huszár András

Ez a kritika először a Recorder magazin 74. számában jelent meg.

https://recorder.blog.hu/2019/07/24/filmrecorder_ha_beale_street_beszelni_tudna_filmkritika
Filmrecorder. Ha a Beale utca beszélni tudna (filmkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr1714974008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.