Flying Lotus: Flamagra (lemezkritika)

2019.07.18. 10:31, coffinshaker

A Los Angeles megjelenése óta eltelt tíz évben Stephen Ellison, azaz Flying Lotus bebiztosította pozícióját, mint a hip-hop egyik megkerülhetetlen, állandóan új utakat kereső alkotója. Az "orvosi marihuána-korszak maximalista Brian Eno"-ja most egy huszonhét (!) számos albummal rukkolt elő, amin közreműködik többek közt Solange, Anderson .Paak, Herbie Hancock és David Lynch is. Lemezkritika a Recorder Magazin 73. lapszámából.

 Előadó: Flying Lotus

Cím: Flamagra 

Kiadó: Warp Records

Megjelenés: 2019. május 24.

Stílus: jazz-funk-hiphop

Kulcsdal: 9 Carrots

Nehéz. Nem írni róla, hanem hallgatni. Ha egy funk- és hiphopjegyeket hordozó, de tudhatóan nem súlyos zenékben utazó producer új lemezét veszi elő az ember, nyilván nem arra számít, hogy megterhelő lesz azt hallgatni. A Flamagra viszont nem egy egyszerű anyag. 27 dal, ami a mai EP-centrikus világban brutálisan sok. Mindezek ellenére a lemez nem túl hosszú, alig hosszabb egy óránál. Számtalan vendégzenészt vonultat fel (pl. David Lynch vagy Solange), de ez sem teszi emészthetőbbé ezt a furcsán vibráló anyagot.

6/10

Reszegi László

 

MÉG TÖBB LEMEZKRITIKA ITT.

Az Anderson .Paakkal közös More klipje, amit Shinichiro Watanabe rendezett:

A David Lynch-csel közös Fire Is Coming klipje, amit maga Flying Lotus és David Firth rendezett:


tictac650_2.png

https://recorder.blog.hu/2019/07/18/flying_lotus_flamagra_lemezkritika
Flying Lotus: Flamagra (lemezkritika)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr7114939310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.