Filmrecorder. Melyik a legjobb Tarantino?

2019.07.03. 13:00, vferi

 ponyvaregeny2.jpg

Quentin Tarantino az egyetlen ma alkotó filmrendező, akit rocksztároknak kijáró imádat övez. Kultfilmeket készít, amelyek százmillió dolláros nagyságrendű bevételeket termelnek és Hollywood legnagyobb sztárjai versengenek, hogy szerepelhessenek bennük. Azt nyilatkozta, tíz film után visszavonul, most tart kilencnél (ha a Kill Billt egynek vesszük, mi nem tettük), ezért itt az ideje, hogy rangsoroljuk az életművét. Ez az összeállítás először a Recorder magazin 73. számában jelent meg.

#10. Halálbiztos (Death Proof, 2007)

halalbiztos3.jpg

A lista készítésénél abból indultunk ki, hogy Tarantino sosem rendezett igazán rossz filmet. Minden rendezésének megvannak a felejthetetlen pillanatai és a feltétlen hívei, mégis, a kudarchoz karrierje során a Halálbiztossal került a legközelebb. Eredetileg cimborájával, Robert Rodriguezzel a hatvanas években hódító duplafilmeket szerették volna megidézni, de a Terrorbolygóval együtt, a több, mint háromórás Grindhouse-film teljesen hidegen hagyta az amerikai közönséget, így Európában már külön mutatták be a két részt. A Halálbiztossal külön filmként nagy baj nincs, veszettül szórakoztató, viszont karrierjének ezen a pontján már sokkal többet várt Tarantinótól a filmvilág, mint hogy trashfilmek előtt tisztelegjen.

Kulcsdialóg: „Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy ez a kocsi halálbiztos? Hát, nem hazudtam. Ez a kocsi száz százalékosan halálbiztos. De az előnyét csak az élvezi, édesem, aki itt ül, az én helyemen.”

#9. Aljas nyolcas (The Hateful Eight, 2015)

aljas_nyolcas3.jpg

Két óriási kasszasiker és Oscar-mágnes után kicsit elszaladt a ló Tarantinóval és azt érezte, hogy minden szava arany. Harvey Weinstein (akivel ez az utolsó közös filmjük) ezen a ponton már szabad kezet adott neki, pedig jól jött volna, ha valaki szól a Mesternek, hogy ebben a majdnem három órában ott van egy remek 110 perces film lehetősége. Kissé fárasztó önismétlés lett így a végeredmény, amit más rendező esetében valószínűleg egyértelmű baklövésnek minősített volna a kritika. Biztos, hogy Tarantino nem így gondolja, tekintve, hogy idén odaadta a Netflixnek négyrészes minisorozatként, úgy, hogy még 25 perccel tovább bővítette a játékidőt.

Kulcsdialóg: „Daisy! Egyezzünk meg egy társalkodási jelrendszerben. Ha a könyökömmel durván pofán gyűrlek, az azt jelenti, kussolj! Megértetted?”

#8. Kill Bill: vol. 1 (2003)

010_a7a18105_177.jpg

Fura érzés tizenhat évvel később újranézni a Kill Bill első részét, hiszen 2003-ban kevés menőbb dolog volt, mint, ahogy Uma Thurman Bruce Lee-szerkóban sorra lekaszabolja az ellenségeit. Tarantino egyrészt megelőzte a korát, a Kill Bill ugyanis a tökéletes gif-tárház, másrészt viszont nem volt annyira kegyes hozzá az idő és most inkább csak bravúrosan kivitelezett stílusgyakorlatnak tűnik, illetve egy hosszúra nyújtott intrónak a kidolgozottabb második részhez.

Kulcsdialóg: „Hidd el, nem így akartam, előtted. Bocsáss meg! Anyád magának kereste a bajt. Ha nagy leszel és bosszúra éhes, engem megtalálsz.”

#7. Django elszabadul (Django Unchained, 2012)

django1.jpg

A Django elszabadul is olyan film, ami lehet, hogy most nem kapna olyan könnyen zöld utat a kritikusoktól, mint hét évvel ezelőtt, amikor még szó sem volt olyan színesbőrű filmesek felemelkedéséről, mint Barry Jenkins, Jordan Peele vagy Ava DuVernay. Persze az is lehet, hogy pont a Django kövezte ki az utat a 12 év rabszolgaság vagy a BlacKkKlansman sikerének, mindenesetre nincs mindenki meggyőződve arról, hogy ezt a történetet pont Tarantinónak kellett elmesélnie. Ahogy elmesélte, az persze profi volt és kreatív, bár a Kill Bill és a Becstelen brigantyk után még egy revans-történet nem tűnt túl ihletettnek, az utóbbi filmből átemelt és nagyjából ugyanazt a nagydumás figurát játszó Christoph Waltz szerepeltetéséről nem is beszélve.

Kulcsdialóg: „Tetszik, ahogy megdöglesz, fiam!”

#6. Kill Bill: vol. 2 (2004)

killbill2_2.jpg

Ha egy filmként tekintenénk a Kill Bill két részére, azt mondhatnánk, hogy a film második fele alaposan felhúzza az elsőt. Amikor viszont fél évvel az első után bemutatták, egyértelműen külön élménynek tűnt, teljesen más tempóval, hangulattal és többdimenziós karakterekkel. Az első részben megkezdett bosszúhadjárat ugyan folytatódik, de sokkal több műfajba teszünk kirándulást, a végére pedig kiderül, hogy Tarantino legtöbb filmjével ellentétben a Kill Bill második részének nem csak agya, humora és ereje van, hanem szíve is.

Kulcsdialóg: „Fölébredve elkezdtem azt, amit a mozireklámok úgy jellemeznek: “bombasztikus bosszúhadjárat”. Hát én bombasztikusan bosszút álltam, és véres elégtételt vettem. Már eddig is jó pár embert kinyírtam, de a legfontosabb még hátravan. Az utolsó. Akihez épp most tartok. Az egyedüli, aki még életben van. És amikor megérkezem, meg fogom ölni Billt.”

#5. Volt egyszer egy…Hollywood (Once Upon a Time…in Hollywood, 2019)

3248-1998451396-1558467738775.jpg

Az elvárások az egekben vannak Tarantino nyáron bemutatásra kerülő új filmjével kapcsolatban. Cannes-ban szerencsére egy páran már meggyőződhettünk arról, hogy a Tarantino-varázs egy fikarcnyit sem tompult és a Volt egyszer egy…Hollywoodnak itt a helye a lista első felében. Azt már mindenki tudja, hogy a történet részét képezi Charles Manson szektájának ámokfutása, de szerencsére a film sokkal kevésbé cselekményközpontú, mint Tarantino legutóbbi munkái. Inkább mintha egy drogmámoros álomba csöppennénk, ahol ráérősen hesszelgetünk forgatásokon, hippifarmokon és Beverly Hills-i villákban, a kalauzunk pedig Hollywood jelenlegi két legnagyobb, csúcsformában lévő sztárja.

Kulcsdialóg: „Charlie bírni fog téged!”

TARANTINO HOLLYWOOD MEGMENTŐJE - KRITIKÁNK A VOLT EGYSZER EGY... HOLLYWOODRÓL

#4. Jackie Brown (1997)

010_a7a08a49_104.jpg

Meg lehet szólni Tarantinót a sok niggerezésért vagy a filmjeiben a nők rovására elkövetett erőszakért, de akkor is volt annyira tökös, hogy rögtön a legnagyobb sikere után, amikor bárkivel dolgozhatott volna (és 15-20 évvel azelőtt, hogy ez politikailag korrekt, szimpi húzásnak számított volna) egy középkorú, színesbőrű színésznőt (Pam Grier) dobott meg élete szerepével. Máig az egyetlen hozott anyagból készült forgatókönyve, ezért hiányzik belőle pár szokásos védjegye; nincs például időugrálás és az erőszak is takarékra van állítva. Nem is értékelték kellően, amikor kijött, nem találták eléggé tarantinósnak, csak utólag foglalta el méltó helyét az életmű élbolyában.

Kulcsdialóg: „Félmillió dollár mindig hiányzik valakinek.”

#3. Becstelen brigantyk (Inglourious Basterds, 2009)

becstelen1.jpg

Fordulópont a filmográfiában; vége a videótékák hátsó polcaira száműzött műfajok előtti tisztelgéseknek, Tarantino innentől számítva nem kultkedvenc, hanem a hollywoodi elit része, aki a legnagyobb sztárokkal dolgozhat, százmilliós bevételeket és automatikus Oscar-jelöléseket szállít. A Becstelen brigantyk azt is jelzi, hogy ambíciókban a határ a csillagos ég, hiszen több nyelven, nemzetközi szereplőgárdával, magas költségvetéssel (75 millió dollár, de sokkal többnek tűnik) konkrétan újraírja a történelmet.

Kulcsdialóg: „Mondjak valamit? Ez lett a kibaszott mesterművem!”

#2. Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs, 1992)

kutyaszoritoban1.jpg

Avagy a film, amivel Tarantino berúgta az ajtót. Hihetetlenül magabiztos debütálás, amelyben már ekkor szinte minden későbbi védjegye tetten érhető az idősíkokkal való bűvészkedéstől a popkulturális utalásokon keresztül a sokkoló és humoros között váltakozó brutalitásig. Rengetegen másolták és a kilencvenes években szabályosan alműfajt teremtett, de ha ma jönne ki, ugyanolyan nagyot szólna.

Kulcsdialóg: „- Hadd mondjam meg, miről szól a Like a Virgin! Az egész egy punciról szól, aki egy szabályos kefélőgép. Reggeltől estig csak kuki, kuki, kuki, kuki, kuki, kuki, kuki, kuki, kuki, kuki, kuki.

- Hány kuki is az? 

- Sok.”

#1. Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994)

ponyvaregeny1.jpg

Nehéz második film-szindrómáról szó sem volt Tarantino esetében; minden (és mindenki), ami működött a Kutyaszorítóbannál, az ott van a Ponyvaregényben is, de az egykori videótékás haverjával, Roger Avaryval (mindketten íróként vannak feltüntetve, de viszonyuk időközben megromlott) kiötlött forgatókönyv-kezdeményekből bámulatos történetcsavarással sikerült összehoznia a kilencvenes évek legnagyobb kultfilmjét. Két és fél óra, tele klasszikus pillanatokkal: Travolta és Uma tánca, Mia újjáélesztése, Christopher Walken órás sztorija, Zed pincéje, Marvin véletlen lelövése, Tökfej és Nyuszimuszi reggelije, Jules és Vincent folyamatos süketelése - lehetetlenség csúcspontot kiemelni.

Kulcsdialóg: „Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!”

szöveg: Onozó Róbert

https://recorder.blog.hu/2019/07/03/filmrecorder_melyik_a_legjobb_tarantino
Filmrecorder. Melyik a legjobb Tarantino?

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr6514894176

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.