Haley Lu Richardson nevét egyelőre kevesen ismerik, pedig tehetségét, szépségét és okos szerepvállalásait látva csak az a kérdés, mi lesz hamarabb: közönségkedvenc szuperhős vagy Oscar-díjas színésznő?
Az első dolog, amit Haley Lu Richardsonról megjegyzünk, az a mosolya. Széles, lefegyverző, sugárzó mosoly, nincs benne egy kanyi mesterkéltség vagy megjátszottság, rögtön beragyogja a vásznat. És a mosolyt védjegyként használó legnagyobb sztárokhoz, Tom Cruise-hoz vagy Julia Robertshez hasonlóan számtalan árnyalattal képes gazdagítani: kifejezhet szomorkás, törékeny vágyakozást, elnyűhetetlen optimizmust, használhatja megnyílásra vagy leplezésre.
Legújabb filmje, a Két lépés távolság – egy jó szándékú, a kiszámítható sablonok és egyre izzadságszagúbb bonyodalomhalmozás terhe alatt nyögő kórházas tinirománc – mindegyikre mutat példát. A veleszületett, gyógyíthatatlan betegségben, cisztás fibrózisban szenvedő Stella mosolya ugyanolyan fegyver, mint a gyógyszerek, védekező mechanizmus, és Richardson végig érzékelteti, mekkora önuralom kell ahhoz, hogy visszaverje vele a félelmet és pánikot.
Nem ez a 24 éves színésznő legjobb alakítása vagy filmje, de remekül szemlélteti erősségeit: gyakran formál meg nehéz válsághelyzetbe taszított hétköznapi alakokat, amerikai szomszéd lány típusfigurákat, akiket hús-vér természetességével lehorgonyoz a valós érzelmek talajára.
Richardson eredetileg táncosnak készült, tizenhat évesen költözött az arizonai Phoenixből Los Angelesbe, eleinte felejthető sorozatokban, Lifetime-filmekben és indie-kben játszott, de már ezek némelyikében is szemléltette, hogy nem túl erősen megírt szerepeket képes feljavítani. Az áttörést a 2016-os év hozta el, akkor figyelhettünk fel rá először, amikor néhány hónap különbséggel mutatták be az amerikai mozik a méltatlanul keveset dicsért Egy magányos tinédzsert és M. Night Shyamalan sikeres pszichothrillerét, a Széttörvét.
 |
| Hailee Steinfeld és Haley Lu Richardson az Egy magányos tinédzser című filmben |
Mindkettő mellékszerep, papíron megintcsak nem tűnnek hálásnak: előbbiben a neurotikus-szarkasztikus gimis főhős, Nadine (Hailee Steinfeld) kedves, könnyebben beilleszkedő legjobb barátnője, aki összejön Nadine bátyjával, utóbbiban a népszerű lány a suliból, akit a traumatizált hősnővel (Anya Taylor-Joy) együtt rabol el a disszociatív identitászavaros James McAvoy.
 |
| Anya Taylor-Joy, Haley Lu Richardson és Jessica Sula (balról jobbra) a Széttörve című filmben |
Könnyen válhatna belőlük felejthető töltelék, de Richardson teljes jogú érző lényekként kezeli őket. Az Egy magányos tinédzser gondosan megírt forgatókönyve arra van kihegyezve, hogy Nadine rájöjjön, nem ő a világ közepe, és a környezetében élők nem azonosak azokkal a sztereotípiákkal, amelyeket leoszt számukra. Richardson pedig úgy játssza Kristát, hogy egyértelmű legyen, mennyire fáj neki, amikor a legjobb barátnője nem áll szóba vele, de kanosszát sem fog járni, mert nem köpönyegforgató áruló.
 |
| Hailee Steinfeld és Haley Lu Richardson az Egy magányos tinédzser című filmben |
A Széttörve-beli Claire jóval alulírtabb figura, lehetne ő a buta szőke horroráldozat a fineszesebb hősnő mellett, de a filmben érthetőek a döntései, nézőként bizonyos szempontból átélhetőbb az ő átlagos, bizonytalan talajon álló talpraesettsége, mint a főhősé, ezért őt sem akarjuk elveszíteni.
Ezt két olyan független film követte, ahol már nem kevésből kellett emlékezeteset alkotnia, a 2017-es Columbus és a 2018-as Support the Girls ráadásul a sokoldalúságot is hozzáadta az eddig említett erényekhez. A videóesszéistából filmrendezővé lépő Kogonada rá osztotta az Elveszett jelentés és Ozu Jaszudzsiró családtörténetei keverékeként leírható Columbus női főszerepét, és bámulatos finomsággal lakja be a kisvárosi otthonához kötődő, válaszút elé érkező Casey-t. A meditatív film a sima víztükör alatt mocorgó hullámokat ábrázolja, és Richardson meglepő gesztusai, csendet megtöltő jelenléte a feszült harmóniát szolgálják.
 |
| Haley Lu Richardson és John Cho a Columbus című filmben |
A Hooters jellegű sportbárban játszódó Support the Girls tragikomédiájába (kritikánk) Richardson viszi bele a komikum jelentős részét, a szinte már mániákusan kirobbanó jókedvű Maci gyökeres ellentéte a visszahúzódó Casey-nek. Pengeélen táncoló szerep, ahol tízből kilenc színésznő kezében a harsányság kerülne előtérbe a konfettipetárdákat puffogtató, ízes texasi akcentusú pincérnő személyiségéből, rémálmainkban lenne, hogy ilyen fárasztó emberrel kell együtt dolgoznunk. Maci elnyűhetetlen bolondossága ehhez képest megnyerő, ellenállhatatlan.
 |
| Haley Lu Richardson és AJ Michalka a Support the Girls című filmben |
Richardsonra ezzel a négy alakítással egy emberként figyelt fel a kritikusszakma, a Két lépés távolsággal pedig egy másik, talán szélesebb célcsoportot találhat meg; azon sem lepődnénk meg, ha hamarosan blockbusterben látnánk viszont. De minden jel arra mutat, hogy keresi a kihívást jelentő szerepeket: egy interjúban elmondta, szívesen dolgozna Jorgosz Lantimosszal, Colin Farrell mellett benne lesz Kogonada második filmjében, és legnagyobb vágya, hogy tánctudását olyan filmben kamatoztassa, mint a Fred Astaire-Ginger Rogers produkciók. Részünkről nincs akadálya.
szerző: Huszár András
