Pedig én rendes vagyok, mégsem kapom a kurva pénzem meg. A klip, amitől megijedt a tévé, boszorkányüldözés, hajnali amnézia. Az áhitat, amit Paganinit hallgatva érezhettek. Szintis pszichedélia, sötét, mégis emelkedett metal, cyberpunk euro-rave nosztalgiával. Ami igazából megfogott, az a monotónia. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
Jött egy igazán nagyszerű hiphop-kiadvány, Kapitány Máté JEEP című lemezének első fele, úgymint JEEP:A. Az újvonalas hiphopon belül igen erős, egyéni hangot mutat ez a bő negyedóra. Jók a szövegek, amik hétköznapi élethelyzetekből (elegem van belőled / mindenkiből, hol a pénzem stb.) vagy műfaji toposzokból indulnak ki, de olykor dadába vagy szürreális költészetbe fordulnak (vö. például a cikk címébe kiemelt részt a Szörny című számból); szellemes és változatos a szövegmondás, pompásan működik együtt a hang és az elektronika (nagyon viccesek a nyafizós AutoTune-ok pl.), és a szintén Kapitány Máté által írt alapok tele vannak rengeteg nagy és apró ötlettel, miközben megvan megfelelő húzásuk is. Röviden: minden egyes elemében nagyszerű. Facebook, legközelebbi koncert: június 20., Kolorádó Fesztivál.
Lajkó Félix és a lengyel VOŁOSI vonóskvintett 2017-ben a Budapest Ritmón játszott együtt először, majd többször itthon (még Ozorán is) és külföldön; most pedig megjelent a közös album. A párosítás mondhatni kézenfekvő, hiszen sodróan improvizáló, a nép- és a klasszikus zenéből egyaránt táplálkozó előadókról van szó, akik vonós hangszereken játszanak; de szerencsére a lemez korántsem kézenfekvő. A koncertekről igen lelkes kritikák születtek, a Fonó honlapja idézi Simon Broughtont, a Songlines szaklap főszerkesztőjét és a magyarok nagy barátját (lásd interjúnkat): "ilyesféle áhitatot érezhetett a közönség, amikor Paganinit hallgatta a 19. században. Igen, ennyire lenyűgöző volt." De nem kell holmi kritikusokra hallgatni, hiszen a nyitó Speedmotion (Lajkó Félix szerzeménye, mint a kilenc számból hat) egy félperces cicázás után kíméletlenül beránt. Aztán később vannak lírai, emelkedett pillanatok is bőven. Lajkó Félix honlap, Facebook, legközelebbi Lajkó Félix-koncert: június 21., II. Óbudai Világzenei Hét, Kobuci Kert, VOŁOSI honlap.
A METEO 2016-ban mutatkozott be Magyarradar rovatunkban, akkor még "garage psych" önmeghatározással. Aztán hosszabb ideig keveset lehetett hallani róluk, míg végül egy erősen szintis , de még mindig pszichedelikus zenekarként tértek vissza. A Hayline egy része pszichedelikus rock, csak sok szintivel, de például a nyitó dal már inkább synthwave, a Csordás Zitával készült, klipes Dream Of Love meg cuki psych-pop, a Light Clubban meg breakbeat és szirénázós szintipunk is van. Az egész egyébként onnan jött - derül ki a Keret cikkéből -, hogy Rözge Maxim frontember egy Middlemist Red-remixfelkérés nyomán megtanulta használni a Reason zeneszerkesztőt, aztán ebben írta a számokat. (A middlemistes Nóvé Soma meg a producer lett.) Facebook, legközelebbi koncert: július 13., Bánkitó Fesztivál.
Tavaly jelent meg Rdei "alvajárás egy hegyi erdőben" tematikájú, nagyszerű ambientlemeze, most pedig itt van az új, ismét nagyszerű EP, A Tócós-patak felett. A cím ugyan egy konkrét helyszínről szól, és a számok is szuggesztív címeket kaptak (Szédülés, Altatás, Hajnali amnézia stb.), ám valójában a zene tartózkodik az egyszerű illusztrálástól, inkább elemelt. A kísérteties, de nem sötét, inkább finoman lebegő ambient tele van izgalmas apró történésekkel, amik miatt sokszori hallgatásra is izgalmas. Facebook
Nagyot szólt a húszéves Besh o droM Vaságy című klipje, bár alapvetően nem Márcio-André De Sousa Haz minimális költségvetésből készült videójának esztétikai jelentősége miatt - noha amúgy szórakoztató és viccesen túljátszott darab arról, hogy a rusnya politikusok monopolyznak az emberekkel, de ha ők összefognak, akkor húzós balkáni bulizenével le tudják győzni őket. Hanem azért, mert az M5 nevű, közpénzen fenntartott televízióban lett volna a premierje, és mint a rendező az Index alapos cikkében elmondja, "rohantunk az utómunkával, hogy időben meglegyen. Beküldtük reggel, egy szóval sem jelezték, hogy valami nem jó, vagy nem tetszik, a zenekar bement délután, és ott derült ki, hogy nem hajlandók leadni." De nemcsak a szerkesztő ijedt meg nagyon, hanem De Souza Haz azt mondja, hogy "ebben az egészben a félelem ijesztett meg leginkább, az, hogy a tartalom láttán a stábból is kiszálltak munkatársak, mások pedig a stáblistáról vetették le a nevüket." Pettik Ádám pedig azt mondta a dalról: "ez egy antikapitalista szám, a szövegében is erre van utalás, de hát ők belegondoltak ezt-azt." Honlap, Facebook, születésnapi koncert: június 8., Kobuci Kert.
Aluphobia a global bass színtérről indult, de tavaly év végi EP-jén meglepő irányba fordult: a trance-es hatásokat mutató szintis tánczene felé, aminek kapcsán még a Gigi D'Agostinóval kapcsolatos gyerekkori emlékeit is előhozta. A legújabb albuma ismét egy csavar. Az első szám emelkedettsége még a trance-t idézi, de aztán kiderül, hogy a cyberpunkos High Tech Low Life cím nem véletlen, sűrű, sötét és erősen technicista számok sorakoznak egymás után. A kísérőszöveg szerint "elhagyatott gyárépületekben anarchista programozók, hackerek és autodidakta mérnökök dolgoznak transzhumán fejlesztéseken - miközben a háttérben ezek a zenék szólnak." Kicsit konkrétabban ezt mondta Aluphobia a Keret blognak: "Szerettem volna egy nagyon letisztult, nyers, erőteljes hangzást megteremteni, enyhe nosztalgiával visszatekintve a 90-es évek euro-rave örökségére" - és ez elég pontos leírása az eredménynek. A lemez nemcsak digitálisan, hanem kazettán is megjelent, az EXILES és a Raveu kollektíva közös kiadványa, utóbbit Aluphobia mellett Onisoris és Ggloomy alapította. Facebook, legközelebbi fellépés: június 19., Kolorádó Fesztivál.
Év elején jelent meg a Pluto Sounds válogatása, amiről Nuowo számát emeltük ki; most pedig kijött - mégpedig a Totem Traxx japán kiadónál - a budapesti producer első EP-je. "Kevésbé konformista, fúziós technoként képzelem el" - írta róla a Recordernek; a Soundcloudon (ahol több élő felvétele is hallható) a techno, acid, electro és a pszichedélia hatását említi, és azt, hogy a rock és jazz felől érkezett az elektronikához. A viszonylag sötét, húzós techno alap megvan, de erre sokszínű, több meglepetéssel szolgáló rétegek rakódnak rá; ugyan a nyitó számban az az idézet hallható, hogy "az, ami igazából megfogott, az a monotónia" (lesz, aki felismeri; aki nem, annak itt a megfejtés: Bernáthy Sándor), valójában egyáltalán nem monoton számok ezek. Facebook
A miskolci Slytract a magyar extrém metal egyik leginkább elismert zenekara volt, ám két, nemzetközi szinten is jó kritikát kapott album után 2012-ben feloszlottak. A visszatérő, Slytract című lemezről ezt mondták: "rengeteg meglepetést tartogatnak a dalok, mindannyian feszegettük a határainkat, és hangulatban egy nagyon sötét, de mégis emelkedett atmoszférára lehet számítani, amit sokszor a végletek jellemeznek." Valóban, bár a meghatározó benyomást a gyors, sötét, kegyetlen extrém metal gyakorolja, jól bánnak a dallamos részekkel (a leglassabb és -hosszabb Colony-ban az ausztrál Misstiq zongorázása hallható), és különösen jól az elektronikus betétekkel és színezésekkel. A megszólalás is letaglózó, a lemeznek Mick Kenney (Anaal Nathrakh) volt a producere. Facebook, legközelebbi koncert: június 10., A38 (a Cannibal Corpse előtt).
A szegedi LEM a mathcore és doom felől fordult rá az extrémebb, black/death vonalra, és készül első, ráadásul konceptlemezére: "az 1728-as szegedi boszorkányégetéseket és annak körülményeit dolgozzuk fel egy férfi szemszögéből, aki beleszeret egy boszorkányba" - mondták az albumot felvezető, "black'n'rollos hatású" klipet bemutató NuSkullnak. A szám azért nemcsak black és roll, hanem több rétegű, a klip pedig ugyan nem mesél történetet, de hatásos. Facebook, visszatérő koncert: augusztus 3., Városi Rock Klub, Szeged.
Összeállítás: Rónai András