Törzsi elemek az elektronikus zenében – Mi maradt a tribal stílusból?

2019.05.14. 13:31, trecorder

rec071_mory_kante_650.jpg
A tribal- és acidzene születése lényegében az elektronikus tánczene születésével azonos. Bernáthy Zsiga liveact-művész, a hazai underground techno egyik alapembere foglalja össze a stílusok jellemzőit és történetét. Emlékező-ismeretterjesztő írás a 71. Recorder magazin Zságer Balázs vendégszerkesztő közreműködésével készült Tribal-mellékletéből. 


rec071_zsiga_280.jpgAz 1990-es évek elején, miközben végérvényesen lecsengett a nihilista punkkorszak, jött a digitális forradalom, és az elektronikus hangszerekel készített zene önálló, új műfajként jelent meg. A kezdeti időszak nagyon izgalmas volt, szabadságban, kísérletezésben telt, nem voltak kialakult klisék, nem volt mit utánozni, mindenki megváltotta a világot. Az analóg szintetizátorok saját oszcillátorral generálnak saját, egyedi hangot, de a digitális szemplerrel lehetőség nyílik hangminták használatára is, így a régi lemezektől az esőerdő hangján át a repülő zúgásáig bármiből lehet jobbnál jobb mintákat venni. Adta magát, hogy érdemes összekeverni a kortárs gépi pszichedéliát az ősivel.

Pogóból a rave-be

A techno közösségformáló ereje engem először 1994-ben kapott el, amikor punk taréjjal, bőrdzsekiben és bakancsban beléptem egy erfurti underground klub tánctermébe. Stroboszkóp, füst, és akkor még számomra értelmezhetetlen repetitív gépzene szólt. Mindenki táncolt, mindenki mosolygott, és ettől a pillanattól kezdve már nem is értettem, hogyan lehetett az egymást lökdöső-rugdosó pogózást táncnak tekinteni. Egy szabadtéri bulin táncolni, összemosolyogni idegen emberekkel teljesen normális, de egymást lerúgni tiszta erőből acélbetétes bakanccsal? Áh, már nem is értem. Mindegy is, a lényeg, hogy onnan már úgy jöttünk vissza, hogy technót kell csinálni. Nem lehet, hogy az egész rock és punkrock politizálós-megmondós vonala egy zsákutca, és végre visszatértünk a gyökerekhez? A dalszöveg elvonja a figyelmet, demagóg módon tereli a gondolatokat, a lényeg maga a zene, a ritmus. Az élet alapja a lüktetés, a szívdobogás, a légzés. Az első hang, amit a magzat hall, a szív dobbanása, ha sétálsz, ha futsz, úszol, bringázol, táncolsz, meditatív állapotba kerülsz. A repetitív zene ugyanezt a hatást váltja ki. Nekem tényleg egy pillanat alatt megvolt ez a váltás ott az underground pincében.

Mi a techno live act?

A lényeg a mai napig „a hurok (groove) rendszer. A dob hurok, basszus hurok elv azt jelenti, hogy a dob és basszus szekvenszer patternjeibe beírt ütemek és hangok tetszés szerint cserélgethetők, játszhatók azonos időben. Sebességet, hangszínt, effekteket a játék ideje alatt szabadon állíthatunk, válthatunk, sőt új, spontán ötleteinket (improvizációinkat) is beírhatjuk különösebb nehézség nélkül."

 (idézet a Gépszava „zeneinformációs technóújság" 1997-es Gépkegyed című számából)


Rituálé

A tribal zenében gyakoriak a konga groove-ok, törzsi, etnós, afrikai, dél-amerikai hangminták. A gépi dobritmusképletek a manuális dob ütemeit is utánozzák, ez kevéssé dallamos, inkább ritmusalapú zene. A hangszerek is rövid, repetitív témákat játszanak, kiegészítve a dobok lüktetését, az ütemre a 120-125 bpm jellemző. A rituálé vezetője a zenész, vagyis ebben az esetben legyen inkább DJ, aki az első 15-20 percben ráhangolódik a közönségre, aztán ha megvan a kémia, elindulnak felfelé, játszik, utaztat, euforikus csúcsok után kicsit lassítanak, és kezdődhet újra, vagy jöhet más irány, ahogy az adott pillanat adja. A jó DJ kézben tartja a tömeget és bárhová el tudja vinni őket. Az egyik legjobb, mára legendássá vált példa, amikor sok évvel ezelőtt a Balaton Soundon Sven Väth ötórás szettje után lehúzták a hangot. Ő kiállt a színpadra a DJ-pult elé, és tapssal, gesztusokkal tovább táncoltatta a tömeget, annyira megvolt a kémia, hogy már zene sem kellett, na ő ott igazi, törzsi értelemben vett rituálét vezetett le.

Vasak

Az acid zene megszületéséhez némi technológiai csavar kellett. A Roland cég 1981-ben, egyedül gyakorló gitárosok számára fejlesztett ki dob-és basszusgépet. A gyerekjáték egyszerűségű készülékek eredeti funkciója a zenekar helyettesítése lett volna. A gyönyörű puha hangú analóg TR-606 és TR-808 dobgépek az élő dobsoundot próbálták utánozni, a puttyogó szekvenciákat játszó TB-303 Bassline pedig a basszusgitáros lett volna. A fejlesztés nem igazán jött be, lévén, hogy a hangjuk egyáltalán nem hasonlít az eredeti hangszerekére. 1984-ben le is álltak a gyártással, összesen tízezer darab TB-303-as készült.

Az áttörés a nyolcvanas végén a chicagói DJ Pierre nevéhez fűződik. Új szemlélettel nyúlt a kütyühöz, nem akart utánozni semmit, szóljon a vas a saját hangján, mondta. A primitív szekvencia monoton dallama loopolva megy változtatás nélkül, viszont az eredetileg fix hangszín állítására szánt potméterekkel a filtereket folyamatosan tekergetik. Ahogy nyílik a filter, a monoton téma hipnotizáló, felemelő hatású lesz. Egy torzító, egy visszhang és az ék egyszerűségű egyeket adó lábdob segítségével kész is az acidzene. Ennek az egyedi, karcos, morcos, savas hangzásnak a sikere az elektronikus zene kezdeteitől a mai napig töretlen, sokadik reneszánszát éli. Annyira így van ez, hogy mostanában „szakmai" körökben úgy mondják, hogy „az acidtechno az új Fila-táska", vagyis mindenki ehhez a soundhoz nyúl. A TB-303 eredeti ára 300 dollár körül volt, ma egy eredeti, patikaállapotú példány 2500-at ér. Egy időben hiánycikk volt, szerencsére menet közben sok replika és szoftveres verzió jelent meg, sőt a Roland cég is újra piacra dobta, korszerűsített kivitelben. Persze az eredeti az akkor is csak az eredeti marad.

A kezdetek után ezer irányzatra bomlott az elektronikus zene, így a tribal ma már nem önmagában létezik, sőt – bár nem vagyok zenetörténész, de – talán kimondhatjuk, hogy önálló műfajként nincs is már tribal, inkább szétszóródott, és minden zenei stílusban felbukkan. A goás világban alap a törzsi rítus, de a legkommerszebb kereskedelmi rádiós zenék közt is bukkannak fel tribal elemek, vagy egy techno aréna szikár, minimál döngölésében is megszólalhat egy-egy bennszülött ritmus. És nem csak az elektronikus színtéren, de pszichedelikus rockzenekaroknál is hallunk skótdudát vagy szitárt. És végül: amiatt került fókuszba újra, hogy mostanában nagy divatja van az orientál, marokkói hangzású DJ-szetteknek hipszterkörökben.

Két alap tribal track

rec071_mory_kante_yekeyeke_cover_230.jpgAz agyonjátszott
gigaklasszikus

Mory Kanté: Yeke Yeke (Hardfloor Mix)

A cikkünk nyitóképén látható guineai énekes 1987-ben tarolt a Yé Ké Yé Ké című kislemezével, ami szinte az összes nyugat-európai országban első lett a slágerlistákon. Ez a kislemez volt az első afrikai single, ami egymilliónál több példányban kelt el a világon, és az album, amin szerepel, vagyis az Akwaba Beach a legtöbb példányban eladott afrikai nagylemez a mai napig. 1994-ben a német Hardfloor technoduó (Oliver Bondzio és Ramon Zenker) készített a megaslágerből egy akkora partihimnuszt, hogy a rajongók még ma sem unták meg.

rec071_beautiful_burnout_lp_cover_230.jpgA nagy kedvenc

Underworld: Beautiful Burnout

Az Underworld 2007-es, hetedik stúdióalbuma, az Oblivion With Bells nem lett átütően sikeres, talán ez a duó legsötétebb, legkevésbé táncolható albuma. A Beautiful Burnout mégis kultikus lett, Karl Hyde torzított énekhangjával és legfőképpen a kb. az ötödik percnél induló szétszedett törzsi dobritmussal viszonylag lassú tempója ellenére is behúzza a hallgatót a maga világába.

 

 szerző: Bernáthy Zsiga

https://recorder.blog.hu/2019/05/14/torzsi_elemek_az_elektronikus_zeneben_mi_maradt_a_tribal_stilusbol
Törzsi elemek az elektronikus zenében – Mi maradt a tribal stílusból?

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr7514793272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.