Lesz-e megint kemény zene a döntőben? Ilyen volt a Nagy-Szín-Pad! második estéje

A csütörtök esti második elődöntőn a Nomad képviselte a klasszikus oldszkúl rockzenét, a New Level Empire pedig a modern tánczenét hangszeres megszólalású hibridjével jött, és mindkét zeneker produkciója hatásosnak bizonyult.

A tavalyi év nagy zenei versenyeinek fő tanulsága, hogy a rock és a metal itthon bőven tud még labdába rúgni a nemzetközi mainstream stílusáramlatokkal szemben is (AWS: A Dal, Apey & the Pea: Nagy-Szín-Pad!). Az idei tehetségmutató egyik fő kérdése, hogy vajon most merőben más műfaj váltja majd a trónon a keményebb zenét, mint ahogy a 2017-es győztes, a Lóci játszik is a skála másik oldalán helyezkedik el Apey-ékhoz képest, vagy dupláz a rock.

Erre több résztvevőnek is lehet majd esélye, elsőként a Nomad mutatkozott be, akik négy lemezzel, Tankcsapda- és Kowalsky meg a Vega-turnékkal a hátuk mögött, összeszokottan prezentálták hard rock műsorukat, néha funk rock, néha metál (vagy reggae) felé kanyarodva. Nem csomagolták újra a dalaikat valami képzeletbeli modernebb-mainstreamebb formulába, azt játszották, amit szeretnek, úgy, ahogyan szeretik. A koncert közepén leült kicsit a zenekar – az elég magának való gitáros és basszusgitáros helyett egyébként is az énekes-frontemberre hárul a hangulat fenntartása –, de ezt leszámítva a zenei tudásra nem lehet panasz, és rokonszenvesen nem csináltak nagy ügyet a versenyből.

Más kérdés, hogy vajon a törzsközönségükön kívül mennyire tudnak megszólítani embereket, a zsűrin belül mindenesetre volt, aki saját bevallása szerint nem rockkoncertekre szokott járni, mégis úgy érezte, hogy ismerős csapat koncertjén van, és nem is okoztak csalódást. Többen kiemelték, hogy a Nomad önazonos, őszinte, ösztönös, természetes, és jó koncertzenekar.

Az ismertséget tekintve, ha akár önmagában csak a rádiós játszásokat nézzük, a másodikként színpadra lépő, meglehetősen más hangzásvilágban mozgó New Level Empire-nél az előny. („Új dalunk negyedik hete rádiós listavezető” – büszkélkedett el a frontember Zola.) Ízlés dolga, kinek mennyire fekszik ez a modern dance-re/EDM-re alapozó elektropop, de a hibrid hangszerelés működik, az elektronika nem dobja le magáról a hangszeres részt, és változatos is a kínálat, belefér akusztikus gitáros pop, drum’n’bass, bigbeat, synthwave, kommersz rap. Az eddig látott négy zenekarból náluk volt a legtöbb érintkezés a tagok között, látszott, hogy élvezik, ami hozzájárult a koncerthangulathoz.

A zsűritagok véleményében nagyobb volt a szórás, van, aki az eklektikusságot inkább hátránynak tartotta, mások az érett produkciót és erős színpadi atmoszférát dicsérték, megint mások hiányolták a lendületet és frissességet, vagy épp az éneket tartották bizonytalannak. Medvegy Anikó pedig egy filmben érezte magát: „A Penge vagy az Underworld kihagyhatatlan jelenetében vagyok, és ez egy vámpír szórakozóhelyen a koncert, mindjárt kiderül, ki a vámpír és ki a vacsora.” A pontszámokat idén nem hozzák nyilvánosságra a szervezők, a szöveges verdiktek alapján a második estét erősebbnek ítélték meg a crew-ban, és egyelőre nincs éllovas, a négy hátralévő zenekar még bőven megvariálhatja, idén melyik műfaj kerül ki győztesen.

fotó: Hegyi Júlia Lily

A Nagy-Szín-Pad! még hátralévő koncertjei:

Május 10. USEME / Stolen Beat

Május 11. USNK / The Bluebay Foxes

A DÖNTŐ: Május 16.