A Genesis dobosaként, majd énekeseként milliós lemezeladásokat produkáló Phil Collins volt mindig is az az ironikus rocksztár, aki úgy tudott stadionokat megtöltő hős lenni, hogy közben folyamatosan kikacsintott a hallgatókra. Köszönhető ez annak, hogy benne minden megvan, amiért a brit humort szeretjük, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az idézőjelek és a szarkazmus mögött milyen brutálisan erős és szerteágazó életmű húzódik meg. Hó Márton könyvajánlója a nyomtatott Recorder magazin 71. lapszámából.
Erről szólna ez a könyv is, de szerencsére Collins ezt sem veszi száz százalékosan komolyan, most is állandóan kikacsint az olvasóra, így aztán szerencsére nem egy száraz biográfia született. A nagyjából négy évtizedet átfogó kötet legizgalmasabb része persze az, amikor Collins visszatekint a legsikeresebb időszakára, a nyolcvanas évekre, és annak hozadékára: az alkoholizmusára és az intenzív osztályig tartó hullámvölgyekre. Attól lesz igazán szórakoztató és tanulságos az egész sztori, mert kegyetlenül őszinte – naná, hogy az, hiszen Collins egymaga írta a könyvet, ami azért ritka az ilyen biográfiáknál. Néha ugyan becsúszott egy-két klisés tételmondat, de a sajátos brit humor ezt is ellenpontozza. Talán csak azt sajnálhatjuk, hogy az eredeti mű címének (Not Dead Yet) magyar fordítása nem igazán adja vissza azt az angol humorral átitatott szemléletet, ami Phil Collins sajátja és védjegye.
Cím: Mindhalálig – Az önéletrajz
Szerző: Phil Collins
Stílus: szarkasztikus önéletrajz
Könyvmolyképző, 2018
Kulcsmondat: „Azzal, hogy a Genesis énekese lettem, olyan intenzív lett a szakmai életem, hogy azt korábban el sem tudtam képzelni. A jelek szerint viszont ugyanez a változás tönkreteszi a magánéletemet.”
Szerző: Hó Márton
Még több zenei könyv a Recorderen
