„Nem hallgatok jobb zenét, mert akkor elmegy a kedvem” – Sör És Fű (interjú)

2019.04.16. 20:30, Recorder.hu

rec071_sbt_7090_650.jpg
Feri nincs, új lemez van, szülinap lesz – de majd csak az új, és rövid album, az M45 csütörtöki lemezbemutatója után (Dürer Kert, 2019.04.18.). Noha kedvenc sportjaik egyike az újságírók túráztatása, legalább részben sikerült komoly válaszokat kicsikarni a Sör És Fű két tagjából. Lángoló hetesek, szekunder szégyen, félreértett szövegek. Csepelyi Adrienn interjúja és Soós Bertalan fotói a Recorder magazin friss, 71. lapszámából.

Az új lemez minden számához készítetek videoklipet. Ennyire fontos a látvány?

Imi: Szerintem igénylik, hogy több érzékszervre legyen kötve. Legyen valami, ami a szemedet is eteti.

Laca: Attól függ, mi a cél. A legjobban az pörög, ha van valami önálló vizuális tartalom. Ha csak egy szögből rappelsz a kamerába, már az is érdekesebb az emberek számára, mint egy szöveges videó.

Pedig a kommentekből és a zeneszöveg-gyűjtő oldalakból ítélve nálatok nagyon is lenne igény a lyric videókra... Az összes, rajongók által lejegyzett szövegeitek tele vannak kérdőjelekkel.

Laca: És ahol nincsenek kérdőjelek, ott is rosszul írták le őket.

Ez nem idegesítő?

Laca: Az elején engem zavart egy kicsit, de most már inkább nevetek rajta.

Imi: Olyanok is vannak, amikor pont az ellentétét mondjuk, mint amit értenek! A kedvencem, amikor egymást javítgatják, hogy nem érted, hogy ez nem így van? Aztán beírja ő is szarul.

Az új lemezetek címe a Messier 45 rövidítése, és a Bika csillagképben látható Fiastyúk nyílthalmazra utal. Szigorú koncepció ez vagy lazán utal Angyalföldre, ahol felnőttetek?

Imi: Eléggé komolyan vehető. A lemez anyagának ez ad keretet, így lesz egy történet az egész együtt. Ennek van egy mélyebb, személyesebb jelentősége is. A Plejádok a mi régi környékünk.

Az Annyi Szó klipje a legújabb M45 albumról:

Előbb van meg a koncepció és ahhoz írjátok a dalokat vagy kialakul egy mag, és arra húzzátok fel a koncepciót?

Imi: Ez a kettő párhuzamosan. A készülő anyagnak mindenképpen azt kell kifejeznie, amiben épp vagyunk, ez pedig visszahat a koncepcióra.

Volt olyan, hogy egy ötlettel beleálltatok a földbe, és elvetettétek?

Laca: Nem igazán. Mindennek örülünk, amit megcsinálunk. Legfeljebb nem publikáljuk, de attól még azt mi szeretjük és kedves nekünk.

Ez fura, mert ma az a tendencia, hogy mindent azonnal publikálunk, a hiphopra meg mindig is jellemző volt, hogy nagyon erős egók dolgoznak benne. A fióknak írás nem feltétlenül áll ezzel összhangban.

Laca: Hát, mi nem feltétlenül állunk összhangban a hiphop mentalitásával.

Imi: Mondod ezt RESPECT REAL HIPHOP pólóban.

Laca: Az igazi hiphoppal összhangban vagyunk, de az nem a többség.

Mit jelent nektek a hiphop?

Laca: Önkifejezést. Mindent.

Mióta?

Laca: Amióta az eszemet tudom. Olyan nyolcéves korom óta.

Imi: Engem kicsit később szippantott be, én a punkból meg rockzenéből érkeztem. Doboltam, de a környéken mindenki ezt nyomatta, úgyhogy kénytelen voltam asszimilálódni. És itt megtaláltam azt a fajta önkifejezést, amit a dobolással már nem annyira tudtam megvalósítani.

rec071_sbt_7109s_650.jpg
Sokat pepecselsz a szövegritmikával?

Imi: Nem is feltétlenül azzal, inkább, hogy összefogjam a gondolataimat egy egységbe. Ez a kihívás: ha van egy ötletem, hogy adjam azt úgy át, hogy ne mondjak túl sokat, de túl keveset se. Ezt instrumentálisan nem lehet, ha csak annyit foglalkozol a hangszerrel, amennyit én. Arra egy egész életet rá kell áldozni. Ez meg inkább olyan hobbiszerűség.

Közben pedig tíz éve nyomjátok… Lesz ünneplés?

Laca: Igen, de nem akartuk egybemosni a lemezbemutatóval. Lesz majd jubileumi koncert is. De a lemezbemutatón sem csak sima show-t nyomunk, hanem, hogy legyen valami kis plusz, mozgó díszletekben gondolkodunk és show-elemekben. Ott lesz kapható először a lemez cd-formátumban, és készülünk egy ruhakollekcióval a RESPECT REAL HIPHOP-pal. Lesz egy póló, amit csak a bulin lehet majd megvenni.

A Sör És Fű legújabb albuma, az M45:

Eléggé kinőtte magát a SÉF. Mondják még otthon, hogy kisfiam, nőj már fel és csinálj valami normálisat?

Laca: Már nem. De régen persze basztattak eleget, úgyhogy mentem, tanultam.

Azt lehet tudni, mit?

Laca: Lehetetlen. (nevet) Minden nap tanulok valamit, de nem járok iskolába. Engem az utca nevelt.

És te, Imi? Tanulsz még?

Laca: Ő már csak tanít.

Hát, sejtettem, hogy nem lesz ez könnyű. Azt hiszem, összesen egyetlen komoly interjút olvastam veletek. Előre megbeszélitek, mivel szívatjátok majd az újságírót?

Imi: Az a Feri volt.

Laca: Egyébként sem szoktunk szóban interjút adni.

Imi: Nem könnyen veszik át a hullámainkat. Van csomó interjú, ami elkészült, de nem jelent meg. Nem tudtak vele mit kezdeni.

Laca: Odajönnek koncert után, hogy vállalhatatlan állapotban válaszoljunk random kérdésekre. De ez koncert előtt is a szükséges rossz: tökre nem abban vagy, hogy összefoglald a gondolataidat kerek mondatokban.

rec071_sbt_7123_650.jpg
Megsúgom, az újságíróknak sem a színpad melletti villáminterjú a kedvenc műfajuk. Olyan, mint a sportban a pályaszéli interjú. Szívás mindenkinek.

Imi: Hát ja. Levegőt nem kap a pali, de kéne valami értelmeset mondania.

Hét trekk van a lemezen, ahogyan a Plejádok csillagképben is hét csillag. Van emellett valami személyes jelentősége is ennek a számnak?

Imi: Mostanában elég sokat látom. A múltkor azt álmodtam, hogy négy hetes lángolt a szemem előtt. De ezt ne írd le.

Laca: Hét óra hetvenhét perc volt, amikor kész lettünk a lemezzel. Meg igazából a félkarú rablón ez jön ki a három narancs után. A szerencsejáték-függőséget jelképezi.

Előbb a bítek születnek?

Imi: Előbb a bítek voltak meg, aztán a szövegek, és végül azokhoz igazítottuk a szövegeket.

Mennyire szóltok bele az alapokba?

Laca: Most már beleugatunk.

Imi: Kérik is. Érdekli őket, hogy nekünk hogy jó, fontos a másfajta szakmai szempont.

A mainstreamet régóta a hiphop uralja, de az utóbbi években erősen ráfordult a világ a trapes-mumble rapes vonalra. Szerintetek megnőtt emiatt az igény az oldschool elszállós hiphopra?

Laca: Szerintem mindig is volt igény az ilyenre. Legalábbis a reakciókból ítélve. És mi is tökre örülünk, ha meghallunk valakit, aki jól nyomja. Fontos.

Imi: A mainstream mostanában inkább arról szól, hogy elkapni egy pillanatot. Annak is megvan az értéke. Nem feltétlenül művészi érték, de érdekes. Mást akar közvetíteni, mint az ilyen jellegű zene, amit mi csinálunk.

Azért tűnnek lazának a szövegeitek, mert olyan kimunkáltak vagy egyszerűen így jönnek?

Laca:
Én egy-két óra alatt megírok egy versszakot általában. Utána bele szoktam nyúlni még persze, átírok ezt-azt, de általában reggel felkelek, írok egy szöveget, aztán délután felveszem.

Imi: Nekem inkább egy hangulat kell a szövegíráshoz, nyolc-tíz órán át ugyanazt az alapot hallgatom. Maga az egész folyamat nyilván pepecselősebb. Érdemes belemenni a dolgokba, hogy jól szóljon, hogy kreatívan nyúljunk hozzá az alaphoz.

Laca: Igen, fontos az az idő, amit a stúdióban fektetünk a számokba. Sokan megjegyzik, milyen jól szólnak a dalaink. Ebben kőkemény munka van, súlyos órákat ülünk itt.

Autodidakta módon tanultátok a producerkedést?

Laca: Imi járt hangmérnök-suliba, az biztos sok mindent hozzáadott, de a legtöbbet szerintem ő is autodidakta módon tanulta meg.

Imi: Ja. Engem alapból érdekelt a keverés. Az utóbbi tíz évben elég fókuszáltan ezzel foglalkoztunk akkor is, amikor még nem vettük igazán komolyan.

Ki mondja ki a végső szót azt illetően, mikor van kész egy dal?

Laca: Egyszerre számolunk, hogy egy, kettő, három.

Imi: És bontjuk is a pezsgőt.

Laca: Most már megvan a rutin, a kiforrott munkafolyamat.

Imi: Szerintem akkor lesz kész egy zene, amikor ki van adva. Mindig lehetne még továbbgondolni. Most egy darabig meg se hallgatom a lemezt szerintem.

Laca: Persze, tudnánk még vele szarakodni, bár szerintem már felesleges.

Imi: Ha már egységesnek érzed, akkor nem érdemes megbolygatni. Sokszor az is hiba, ha túlgondolnak valamit.

A közönség észreveszi egyáltalán ezeket a finomságokat?

Imi:
Ha nem is tudatosan, de érzi. Annak, hogy hogyan hallgatsz zenét, hogy miért élvezel egy számot, vannak objektív tényezői.

Laca: És nyilván mi sem mindig szakmai füllel hallgatunk zenét, egyszerűen csak érezzük. Nem arra figyelek, hogy ebben mennyi munka volt, hanem hogy fasza. De közben tudom, hogy azért fasza, mert ebben sok meló volt.

Imi: Ezt néha tudja pótolni az, ha valami nagyon spontán. Akkor tök mindegy, hogy szól, mert érzed benne az emberi tényezőt, együtt tudsz vele rezegni.

A múlt évben Feri kilépett a SÉF-ből. Mi változott, mióta ketten vagytok?

Laca: Két ember mindig hatékonyabban tud együtt dolgozni, mint három.

Imi: Könnyebb összehangolni a dolgokat. Mindig figyeltünk arra, hogy egyenlő arányban legyen beleszólásunk, mindenki ugyanúgy döntést hozhatott. Ez két emberrel nyilván egyszerűbb.

Laca: Pláne, ha van két ember, aki jobban akarja, és egy, aki kevésbé.

Itt ez volt a helyzet?

Laca: Igen. De nagyon jó barátok vagyunk Ferivel, napi szinten találkozunk.

Egyszer csak Feri azt mondta, hogy oké, léptem, vagy hagyott időt felkészülni erre?

Laca:
Szólt egy fél évvel előtte, hogy ő ezt már csak abban az évben nyomja, és rendre fel is hozta, hogy ezt komolyan is gondolja. Mi meg legyintettünk, hogy jól van, Ferikém. De hát tényleg komolyan gondolta. Eleinte szomorú voltam és nagyon bántott, de most már azt látom, hogy hozzáadott a működéshez.

rec071_sbt_7153s_650.jpg
Meg tudjátok fogalmazni, mi fog meg benneteket egy dalban?

Laca: Hogy rajos. Ezt a szót mindenképpen írd le, kérlek. Imi, kérlek, válaszolj erre a kérdésre. Én az egyszerűekre szoktam.

Imi: Én azt szeretem, ha az, aki az adott zenét csinálta, be tud vinni engem abba, amiben ő van. Ez a művészi érték, ami engem megfog.

Laca: Én nem úgy nézem, hogy mi a trap, a rap vagy a rock, hanem, hogy élvezem-e vagy nem. Az M45-ön boom bap van meg lo-fi régi bítek, de például van pár trapes hanguatú SÉF-trekk is. Még ebből az undorító nyálas autotune-os trapből is vannak igényesek, pedig az már tényleg hányás. De jól szólnak.

Van valami bizarr, amit rendszeresen hallgattok?

Laca: A Gorgoroth annak számít?

Imi: Én a trashben nagyon mélyre mentem. Tudok neked mutatni ezt-azt, ha érdekel.

Laca: Én is.

Abban mi vonz benneteket?

Laca: Amikor kiráz a hideg, én magamat érzem szarul, elönt a szekunder szégyenérzet, mert semmi közöm nincsen hozzá, de bazmeg, én is ember vagyok... Szar érzés, de valahogy jó. És megnézem többször is.

Imi: Az, aki ezt csinálta, nem szégyelli magát, úgyhogy most helyette neked kell. Szerintem akkor tökéletes ez, ha az illető nem tudja magáról, hogy ő szar.

De akkor valahol mégiscsak gonosz dolog, hogy erre flesselünk, nem?

Laca: Legalább nem terjesztem. Otthon leülök, és nézem.

Imi: Ez az egyik káros szokásunk.

Laca: Ezzel tartom fenn magam: egészséges gyerek vagyok, jó az, amit csinálok. Nem hallgatok jobb zenét, mert akkor elmegy a kedvem.

És a legfrissebb videó, a Csak Oda:

https://recorder.blog.hu/2019/04/16/nem_hallgatok_jobb_zenet_mert_akkor_elmegy_a_kedvem_sor_es_fu_interju
„Nem hallgatok jobb zenét, mert akkor elmegy a kedvem” – Sör És Fű (interjú)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3514767398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.