„Nem vonja el a figyelmemet a sok kis potméter” – Udvari Viktor-interjú

2019.04.14. 17:18, RRRecorder

viktor_udvari_2_crop.jpg

Udvari Viktort több néven is jegyzik a nemzetközi deep house-színtéren, a Bandcampen az egyik legsikeresebb magyar zenész. A hangmintázás művészetéről, a vinyl besározásáról, a kiszolgáló és kísérletező zenéről beszélgettünk vele. Az interjú a Recorder 70. számában jelent meg.

Több alteregód is van, de ezt leszámítva nem sok derül ki rólad a netről.

2012-ben kezdtem zenélni, de az még nem volt komoly, örültem, ha egy groove-ot össze tudtam rakni. Az első alteregóm a Moshko volt. Khristian K adta ki az első zenéimet a Moira Audio kiadójánál. Ezután jött a Realplastic (ez a név rám is van tetoválva), amivel egy másfajta hangzást alakítottam ki.  Rövid idő alatt összeraktam két albumra elég zenét, ezeket elküldtem vagy negyven vinyl-kiadónak. Ezek közül csak egy válaszolt, ők pedig azt akarták, hogy találjak ki egy új nevet, mert már voltak Realplastic néven digitális megjelenéseim, és ezek „besározzák” a vinylt. Felhúztam magamat, és lesz, ami lesz, felraktam az egészet a Bandcampre Viktor Udvari néven. Aztán elküldtem a zenéimet olyan YouTube-csatornáknak, amik undergroundabb zenékkel foglalkoznak, mint például a VerzilaUFO Beats és hasonlók. Igazából nem tudom, mi történt, valami „piaci rést” töltöttem be, vagy csak hatalmas szerencsém volt, mindenesetre sokan rákaptak ezeken a csatornákon a számaimra. Jöttek a több ezres lejátszások, szépen vásárolgatták az emberek a Bandcampen; ebből tudtam fejleszteni a stúdiómat is. Csináltam egy kis független kiadót Eye Deep Leez néven, rakosgattam fel folyamatosan az EP-ket.

Ezután jött a Capeesh Society. Azt találtam ki, hogy ezt a house-osabb – mondjuk deep vagy microhouse – zenét átviszem egy másik alteregóba, ami inkább a nyugatra fókuszál. Viktor Udvari néven pedig a kísérletezőbb zenéim jelennek meg. Itt nincs koncepció: ha nem négynegyed, akkor nem az; ha break, akkor break; vagy csak atmoszférahangok vannak benne... A Capeesh Society-t viszont nem is igazán nevezném undergroundnak, az inkább kiszolgálós zene. Egyébként DJ-ként is inkább ilyet játszom. Azt vallom, hogy az emberek nem eret vágni mennek a bulikba, és nem kell ilyen experimentál cuccokkal leszaggatni őket. Amikor elkezdtem bulikba járni, teljesen elvarázsolt ez a világ, az, ahogyan összehozza az embereket. Amikor zenét írok, nekem is ez a célom. Bár az régi dilemmám, hogy a kiszolgáló és a kísérletező zene közül melyik irányba menjek; mostanában inkább hajlok ez utóbbira.


A Tatar Jaras című számod kiugróan nagy sikert ért el.

Igen, az emberek azután kezdtek igazán komolyan venni. Máig nem tudom, hogy hogyan lett azon annyi megtekintés. Technikailag nem a legjobb zeném, a Popper Péter-szövegeket sem a jelentésük miatt rakosgattam bele, hanem csak úgy, hogy a fülnek hangzatos legyen. Eleinte nem is vettem komolyan, csak amikor láttam a megtekintéseket, meg hogy itt játsszák, ott játsszák... Azóta nem is nagyon ugrottam meg ezt. A Capeesh Society-vel a No Matter What Happens még egy nagyon sikeres zene. Nagyon durva, mennyi videót kaptam, hogy milyen helyeken játsszák.


Rengeteg zenéd jelenik meg. Mennyit foglalkozol ezzel?

Amikor kezdtem, volt egy munkahelyem, hazaértem délután 4-kor, és este 8-9-ig folyamatosan zenét írtam. Ez volt a napi rutinom. Igazából a stúdióm abból áll, hogy van két hangfal, egy laptop és egy egér. Ennek megvan az előnye és a hátránya is, ugyanis nagyon lassú így a zeneírás, de legalább kidolgozott lesz a groove. Nem vonja el a figyelmemet a sok kis potméter, nem kezdek el játszani velük, hanem belerakok egy hangmintát a samplerbe, és annak a karakterét változtatom addig, amíg nem lesz olyan, ami a fülemnek tetszik. Ez a vesszőparipám, hogy a jól összeválogatott hangokon múlik minden.

Csak hangmintákat használsz?

Igen, hozott anyagból dolgozom; egyedül a basszus az, amire néha VST-t használok, főleg a Capeesh Society-számokban, ahol legtöbbször acid basszus van az alapban. A többi hangminta. De nem kell arra gondolni, hogy valami nagyon ritka zenéket túrok ki: jöhet minden. Van, hogy napokat töltök YouTube-on keresgélve, és a Redditen is nagyon sok hangmintát lehet találni. A lényeg az, hogy ezeket aztán annyira elváltoztatom, hogy már nem lehet felismerni, hogy honnan jött. Van EP-m Master of Sampling 2 címmel, J Dilla után. Az az üzenet, hogy a hangmintázást is lehet úgy csinálni, hogy művészet legyen. Igaz, kezdetben volt elég sok összeloopolt dolog, de mentségemre szóljon, hogy akkor azt sem tudtam, mit akarok. Volt egy groove, „hú, ez jól szól”, menjen. Bár igazából most is ezt csinálom, csak sokkal tudatosabban: tudom, hogy melyik hangmintát kell használni, hogyan kell EQ-zni, hogyan kell használni az SP-1200 emulátort stb. Ezt igazából fanatikusok készítették, és ingyenesen leszedhető – persze nem szól úgy, mint az eredeti, de 900 ezer forintért nem fogok egy olyat venni... [Az E-Mu SP-1200 egy legendás, a hiphop aranykorához kötött sampler – a szerk.] De nekem jó ez az egyesével, szép lassan építkező zeneírás, mert így tanultam meg. Eleinte nagyon sok mindent nem tudtam, például hogy hogyan kell a szvinget belerakni a zenébe; csak annyit hallottam, hogy máshogy szól, nem olyan szögletes, hanem kerek. De ezeknek vagy utánanéztem, utánakérdeztem, például Krisztiántól [Khristian K – a szerk.] nagyon sokat tanultam – vagy addig nyomkodtam, amíg nem lett olyan, amilyet akarok.


Mondtad, hogy kezdetben volt munkahelyed. Most már a zenéből élsz?

Amikor létszámleépítés volt, akkor elküldtek, azóta ebből a két Bandcamp-oldalból (Capeesh Society, Eye Deep Leez) eléldegélek; vannak fellépéseim, külföldön is. A Viktor Udvari néven megjelenő zenéket leginkább Romániában vásárolják, a Capeesht pedig Angliából. Igazából örülök, mint majom a farkának, hogy idáig jutottam. Ebből az is következik, hogy most tényleg komolyan kell vennem a zeneírást. Befektetek például egy komoly lehallgatórendszerbe – hiszen mégiscsak klubzene ez. Többen mondták azt is, hogy érdemes lenne ráfeküdni a vinyl kiadványokra is, mert azokból több fellépés lehetne, és a gázsimat is föl tudnám vele tornázni. Kaptam is felkéréseket elég nagy kiadóktól, egyelőre nem mondhatom meg, hogy melyikektől. Pedig korábban azért ódzkodtam a vinyl-kiadóktól, mert az esetek nagy részében nem az lett a végeredmény, amit én szerettem volna. „Vegyél le a magasból, ezt cseréld ki” – nem volt meg az a szabadság, mint amikor magam adom ki a zenémet.


Hogy tudtál beindítani újabb alteregókat – nem veszélyes ez, ha egyszer van már egy név, amit ismernek?

A Capeesh Society-ről eleinte tényleg nem tudták az emberek, hogy az én vagyok. Az első megjelenések után beléptem a Soundcloudra,  és rengeteg üzenetet írtam olyanoknak, akikről azt gondoltam, hogy ismerik a nevemet és meghallgatják az új zenémet is. Az A kategóriától (Archie Hamiltontól, Michael Jamestől) egészen a D kategóriáig addig kerestem meg az embereket, amíg végül a Soundcloud nem engedte, hogy több üzenetet írjak. De azért arra nem számítottam, ami ebből lett: több ezer lejátszás, sokan bekövettek, személyes üzenetet küldtek, van olyan, akivel akkor lettem jóban, például Archie-val.

Tavaly novemberben megjelent egy izgalmas, furcsa, a többitől eltérő albumod When Anger Turns Into Love címmel. Ennek mi a története?

Leszedtem egy csomó jogdíjmentes atmoszférahangot, meg mindenfélét, és ezekből építkeztem. Nem igazán volt ihletem, mégpedig azért, mert akkor szakítottam a barátnőmmel. Azt tudni kell, hogy a zenéim a szerelemről, párkapcsolatról szólnak, a címek is és minden más is. Most van az, hogy ezt próbálom elengedni. Az az experimentális album lezárt egy korszakot, egy fejezetet. Mélyebb aspektusaiban értettem meg sok mindent az életből, és sok minden érlelődött bennem.

Interjú: Rónai András. Fotó: Udvari Nelli

Udvari Viktor itt található a FacebookonEye Deep Leez kiadója itt van a BandcampenCapeesh Society alteregója pedig itt. Legközelebb április 17-én lehet őt hallani az Ambientben, részletek itt.

https://recorder.blog.hu/2019/04/14/_nem_vonja_el_a_figyelmemet_a_sok_kis_potmeter_udvari_viktor-interju
„Nem vonja el a figyelmemet a sok kis potméter” – Udvari Viktor-interjú

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr814763842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.