Gaika: „Nem tartom magam britnek, inkább hontalan vagyok" (interjú)

2019.03.27. 13:44, Recorder.hu

gaika_650_1.jpg

A Trafó Electrify-koncertsorozatának keretében debütál itthon most szombaton, március 30-án a kurrens brit zenei színtér egyik legizgalmasabb alakja, Gaika. A rapper stílusát a The Guardian úgy jellemezte, hogy „a Congos és Horace Andy vibrátókezelésben részesített dub croonjának, Young Thug improvizált dallamainak, az újiskolás drillelőadók fókuszált dühének, Tricky belassult morgásainak, valamint Future ezer irányba elinduló hangmanipulációinak a kombinációja", amihez jönnek még a dancehallból táplálkozó alapok és az erősen politikai hangvételű szövegek. Ez utóbbi mellett tavalyi lemezéről (Basic Volume, Warp Records), vallási hovatartozásáról, a spektákulum társadalmáról és még sok másról kérdeztük első magyarországi koncertje előtt.

Trafó: Mit tartasz jelenleg izgalmasnak, zeneileg?

Gaika: Tommy Wright III (legendás memphisi rapper, a Street Smart Records alapítója – a szerk.) visszatérését, Lucinda Chua és Tayhana zenéjét (és az egész mexikói NAAFI kiadót).

Trafó: Saját bevallásod szerint mielőtt Londonból Manchesterbe költöztél volna, hogy vizuális kultúra/művészet szakon tanulj az ottani egyetemen, nem igazán gondoltál zenei karrierre. Mit gondolsz, miért pont a város zenei színtere változtatott ezen?

Gaika: Ha őszinte akarok lenni, először csak az fogott meg, hogy promóterként könnyű volt gyorsan sok pénzt keresni. Persze mindig is rajongtam a zenéért, de sosem akartam előadó lenni. Valójában véletlenek sorozata miatt kezdtem el zenét írni, és csak akkor jöttem rá, hogy ez az én utam. Szóval azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam.

Trafó: Részben azért is kérdeztem az előbbit, mert míg a korai megjelenéseiden erősen érződött a brit (főleg a londoni) elektronikus és klubzenék hatása, addig a Basic Volume-ot már nem tudnám egy helyhez kötni.

Gaika: Mert nem csak egy helyen készült. Szerettem volna, hogy az a fajta diszlokáció, amit én állandóan érzek, megjelenjen a dalokban is. Amúgy sem tartom magam britnek, inkább hontalan vagyok.

Trafó: A szüleid kutatók, és saját bevallásod szerint a különböző tudományágakkal való ismerkedés erősen meghatározta a gyerekkorodat. Hogy érzel azzal kapcsolatban, hogy sokan téged is az afrofuturista mozgalomhoz sorolnak?

Gaika: Ez egy visszatérő kérdés az interjúkban, és őszintén szólva elég egyszerű a válaszom. Fekete vagyok, és igen, sokat gondolkodom a jövőn. Egyszer vettem egy Sun Ráról szóló könyvet a Tate Gallery-ben, de sosem olvastam el.

Trafó: Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy Guy Debord könyve, A Spektákulum Társadalma nagy hatással volt rád.

Gaika: Igen, úgy gondolom, hogy nagyon igaz dolgokat írt le a könyvében. A posztmodernizmus egy kalap szart sem ér, szerintem csak arra jó, hogy pár ember meggazdagodjon, és/vagy meg tudjon maradni annak. Azt hiszem, szerettem volna a hiúságnál/önteltségnél mélyebb alapra építeni a munkásságomat.

Trafó: A másik pedig a maroonok (a karibi és amerikai területeken így hívták a szökött néger rabszolgákat, illetve azok leszármazottait – a szerk.) által használt technológia.

Gaika: Megtetszett a gondolat, hogy a maroonok a hegyekbe menekültek, és ott minden elérhető dolgot felhasználtak arra, hogy megvédjék magukat és a szeretteiket. Bizonyos értelemben a művészetemnek és a gondolkodásomnak is ez az alapja.

Trafó: A debütalbumoddal kapcsolatban egy ízben kifejtetted, hogy szeretted volna, hogy kicsit filmzenés hangulata legyen, hogy olyan érzésed legyen tőle, mint amikor még gyerek voltál, és állandóan filmeket néztél. Akkoriban mely filmek voltak a legnagyobb hatással rád?

Gaika: Top Gun, Szárnyas fejvadász, A Sebhelyesarcú, Tökéletes katona, Fekete vidék, Nepperek – lényegében bármilyen film, amiben volt egy kiképzéses vagy merényletes vagy autósüldözéses jelenet. Igazából a mai napig ilyenekhez próbálok aláfestő zenét írni. (nevet)

Trafó: A Crown & Key, valamint az Immigrant Sons (Pesos And Gas) című számaidhoz készült videókban rengeteg a keresztény szimbólum, és te magad is állítottad, hogy a Basic Volume-mal egy „vallásos lemezt akartál készíteni".

Gaika: Számomra a vallás és a politika egy és ugyanaz. Próbálok olyat alkotni, ami tükrözi a világban és a világról szerzett tapasztalataimat, és ha csak mikroszinten is, de megváltoztatja azokat. A Crown & Key a hatalomról szól, az erőről, valamint arról, hogy ha az uralma alatt állsz, addig zsugorodsz, amíg meg nem törsz vagy fel nem robbansz. Úgy gondoltam, hogy a keresztény egyházat jellemző hatalmi struktúra tökéletesen alkalmas ennek a szemléltetésére.

Trafó: Amikor készültem az interjúra, sokat gondolkodtam azon, hogy bár a zenédnek sok metakontextuális eleme van, az élvezetéhez nem kell ezeket ismerni; nincs olyan érzésem, hogy a dalok csak hordozói az átadni kívánt üzenetnek.

Gaika: Örülök, ha így érzel. Szeretem, ha a zeném szól is valamiről, de ez elsősorban nekem fontos, nem kell hogy ez az aspektus másokat is érdekeljen. Nem akarom megmondani az embereknek, hogy miért kéne szeretniük a zenémet – ha tetszik nekik, az jó, de ha nem, azzal sincs semmi baj.

GAIKÁT MÁR LÁTTUK ÉLŐBEN, ÉS ELÉG MEGGYŐZŐNEK TALÁLTUK. 

Interjú: Kollár Bálint

Egy friss videoklip Gaikától:

A teljes 2018-as Gaika-album:

A Gaika előtt fellépő amerikai Huerco S lemeze ott van a Pitchfork 50 legjobb ambientalbumának listáján: 

Ez pedig az estet nyitó Alpár egy 2017-es live setje:

 

https://recorder.blog.hu/2019/03/27/gaika_nem_tartom_magam_britnek_inkabb_hontalan_vagyok_interju
Gaika: „Nem tartom magam britnek, inkább hontalan vagyok" (interjú)

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr3814718093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.