Filmrecorder. Miért imádják annyian a rémes Queen-filmet?

2019.02.23. 18:39, vferi

010_a7a18290_105.jpg

A Bohém rapszódia elferdíti a tényeket, kihipózza Freddie Mercury szexualitását és lelketlenül felmondja az életrajzi filmek összes közhelyét, ráadásul egy kiskorúak ellen elkövetett nemi erőszakkal vádolt rendező forgatta. Mindez viszont egy cseppet sem zavarja nézők millióit, akiknek köszönhetően minden idők legjövedelmezőbb zenész-biográfiája és öt Oscar-díj várományosa lett a Queen-film. Ez a cikk a 69. Recorder magazin Filmrecorder rovatában jelent meg.

A Bohém rapszódia sikere bizonyos szempontból igazi hollywoodi tündérmese: évekig hánykolódott a produkciós pokolban, elveszített két főszereplőt, majd a forgatás befejezése előtt egy rendezőt is, más filmet akartak a készítők, mint a Queen megmaradt tagjai, a végső változaton pedig a kirúgott rendező neve szerepel, nem azé, aki befejezte a forgatást. A stúdió óvatosan kikerült minden őszi filmfesztivált, a kritikusok pedig mindent megtettek, hogy kinyírják a filmet.

A bukás helyett azonban a közönség váratlanul keblére ölelte a Bohém rapszódiát; a meglepően erős nyitás után egyre többen tódultak a mozikba és még hónapokkal a bemutató után is telt házakkal vetítik. Több mint 850 millió dollárt hozott eddig világszerte és a díjkiosztók sem tudtak neki ellenállni; a Golden Globe-átadón a legjobb drámai filmnek kürtölték ki, amit végül öt Oscar-jelölés követett, a legjobb film és a legjobb férfi főszereplő kategóriában is.

A siker azonban nem oldotta fel az ellentmondást, hogy a filmkritikusok továbbra is minden idők egyik legrosszabb Oscar-jelölt filmjeként gyepálják a Freddie Mercury élettörténetét meglehetősen lazán kezelő filmbiográfiát, a nézők többsége viszont könnyes eufóriában lebegve hagyja el a mozitermet.

Természetesen mindig is voltak kritika-biztos sikerfilmek, amelyek minőségüktől függetlenül is megtalálták a célközönségüket, mint a Mamma Mia!, az Alkonyat, az Öngyilkos osztag vagy A szürke ötven árnyalata, de ezeket soha senki nem vette olyan szinten komolyan, hogy díjakra esélyesnek tartsa (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Öngyilkos osztag nyert egy legjobb smink-Oscart). A Bohém rapszódia viszont a Trump, a Brexit vagy éppen az Orbán által kettéosztott társadalmak tökéletes megtestesítője; akinek tetszik, el sem tudja képzelni, hogy mi lehet vele a probléma, aki viszont gyűlöli, az zsigerből gyűlöli.

cim_fole.jpg

Gyűlöli, hogy meghamisítja a Queen történetét; hogy lépten-nyomon a film készítésében producerként közreműködő, még életben lévő tagok zsenialitását sulykolja; hogy tobzódik az életrajzi filmek kliséiben; hogy elmismásolja és negatív színben tünteti fel Freddie Mercury biszexualitását; hogy lényegében csak a klasszikus Queen-dalok erejére támaszkodik; hogy egy erőltetett imitációt próbál színészi bravúrként tálalni és nem utolsósorban, hogy egy fiatalkorúak ellen elkövetett nemi erőszakkal vádolt férfi rendezte.

Bryan Singerről, a Közönséges bűnözők, a Valkűr, a Superman visszatér és négy X-Men-film rendezőjéről hosszú évek óta pletykálják, hogy a tizenéves fiúk a gyengéi és 2017 őszén, a Harvey Weinsteint és Kevin Spaceyt is maga alá temető #metoo mozgalom csúcsán el is készült egy átfogó leleplező Esquire-cikk az áldozatok visszaemlékezéseivel, ami akkor végül nem jelent meg. Ezidőtájt Singer el-elmaradozott a Bohém rapszódia forgatásáról és végül három héttel a produkció befejezése előtt kirúgták a rendezői székből. A hivatalos indoklás máig az, hogy édesanyja betegsége miatt nem tudott megjelenni a forgatáson, de a végül most, január végén a The Atlanticben megjelent cikk szerint a valódi ok az lehetett, hogy akkor már kettőre (azóta ötre) nőtt a rendezőt hivatalosan is nemi erőszakkal vádló férfiak száma.

04.jpg
Bryan Singer

 

A Fox viszonylag gyorsan reagált és lecserélte Singert Dexter Fletcherre (ő azóta Rocketman címmel már leforgatott egy Elton John-filmbiográfiát is, ami júniusban kerül a mozikba), aki azonban a rendezői kamara szabályzata miatt csak executive producerként lehet feltüntetve a stáblistán. A Bohém rapszódia Oscar-kampánya során úgy kerülik Singer említését, mint a pestist, egyetlen köszönőbeszédben sem hangzik el a neve és nyilván szóba sem jöhetett, hogy a legjobb film, legjobb férfi főszereplő vagy legjobb vágás jelölései mellett esetleg a legjobb rendezői kategóriákban is elismerésre kerüljön.

A filmre zúdult kritikákat nagyjából érintetlenül megúszta Freddie Mercury megformálója, az eddig főként a Mr. Robot című tévésorozat főszereplőjeként ismert, egyiptomi származású Rami Malek. Őt akkor szerződtették le, amikor már hat éve folytak az előkészületek és Sacha Baron Cohen (aki konkrétan akkor intett búcsút a produkciónak, amikor a Queen tagjai azt akarták, hogy a cselekmény félidejénél haljon meg Freddie Mercury és a film további része a banda utóéletéről szóljon) és Ben Whishaw is visszamondták a szerepet.

Az ormótlan műfogsorral való küzdelmét leszámítva alakítása korrekt, bár különösebb mélységeket senki ne várjon tőle, amikor a forgatókönyv egy életrajzi film paródiájára hajaz. Szerencséjére azonban a hollywoodi díjkiosztókon a híres emberek utánzása a színészet netovábbját jelenti, így Winston Churchill, Stephen Hawking, Truman Capote és Ray Charles életre keltése után logikus lenne, hogy Freddie Mercury megformálója is Oscar-díjjal távozzon a február végi gáláról. Ezt esetleg Christian Bale (szintén egy híres ember, Dick Cheney bőrébe bújva) és még inkább az egyre dagadó Bryan Singer-botrány akadályozhatja meg.

Malek ahhoz a verzióhoz tartja magát, hogy ő semmit nem tudott Singer viselt dolgairól, amikor leszerződött a szerepre (ezt azért nehéz elhinni, mert az 1998-as Az eminens forgatása óta folyamatosan hallani a vádakról), másrészt pedig rengeteg konfliktusa volt a rendezővel, ami végül hozzájárulhatott az eltávolításához. Azaz, ha valakinek tetszett a Bohém rapszódia, de nem akarja egy szexragadozó munkáját támogatni, akkor még mindig Rami Malek díjazásával fejezheti ki legjobban a szimpátiáját.

Költségvetés: 52 millió dollár

Magyarországi mozinézők száma: 622 059

Mozibevétel világszerte: 854 millió dollár

 

Egy átlagos mozinézőtől persze nem várható el, hogy tudjon a színfalak mögötti mocskos ügyekről, de érdekes kettős mércéről árulkodik, hogy Kevin Spaceyt konkrétan kivágták egy kész filmjéből, Woody Allen és Louis C.K. elkészült alkotásait pedig inkább be sem mutatták, hogy elkerüljék a botrányt. Singer viszont már a Bohém rapszódia ütős nyitóhétvégéje után kapott új megbízást (a Red Sonja rendezését lapzártáig még nem vették el tőle, de már bizonytalan időre eltolták a forgatás kezdetét) és a film sikere precedens lehet arra, hogy jó marketinggel szépen el lehet tussolni egy gusztustalan zaklatási botrányt.

TARANTINÓT IS MAGÁVAL RÁNTHATJA A NŐK HARAGJA - ÁTRENDEZTE HOLLYWOODOT A #METOO

Felmerülhet persze, hogy egy zaklatott életű, démonokkal küzdő, homoszexuális rendező esetleg pont ideális volt Freddie Mercury életének megfilmesítésére és talán ezért is ragaszkodtak hozzá a Queen tagjai. Akkor viszont érthetetlen, hogy a film miért sugallja, hogy az életet habzsoló, queer-ikon mivoltát büszkén vállaló, karizmatikus énekes valójában a másságát szégyellő, öngyűlölő csodabogár lett volna, aki csak saját promiszkuitását okolhatja a betegségéért. A meghökkentően retrográd szemlélet így azt sejteti, hogy Singernek vagy teljesen mindegy volt, hogy milyen káros megközelítést alkalmaz a film, vagy még kevesebb befolyása lehetett a végeredményre, mint azt a kirúgása alapján gondolhattuk volna. A forgatókönyvet egyébként nem ő írta, hanem az újabban kizárólag díjvadász biográfiákra (A legsötétebb óra, A mindenség elmélete) szakosodott Anthony McCarten, nem meglepő módon Brian May és Roger Taylor visszaemlékezései alapján.

df-28518.jpg
Rami Malek a Bohém rapszódia című filmben | Forrás: Fórum Hungary

 

Az, hogy ezek a visszaemlékezések nem követik szigorúan a valóságot, fikciós film lévén, megbocsátható. Az igazi Queen-rajongók számára nyilván bosszantó pongyolaságnak tűnik, hogy Freddie HIV-diagnózisának időpontját motivációs dramaturgiai elemként évekkel előrehozták és a Live Aid-fellépés egy soha meg nem történt feloszlás utáni újra egymásra találásként van feltüntetve. Az viszont inkább nevetséges, hogy legalább öt alkalommal próbálja a forgatókönyv belekalapálni a fejünkbe, hogy ezt vagy azt a zseniális zenei pillanatot semmiképp sem Mercurynek, hanem Maynek vagy Taylornak köszönhetjük. A gyengébbek kedvéért, a tanulság: a Queen nem egy fantasztikus frontemberből és három háttérarcból, hanem négy zseniből állt.

cikk_vegere.jpg

Más kérdés, hogy Mercury halála óta May és Taylor (John Deacon 1997 óta visszavonult) tevékenysége szinte kizárólag abból áll, hogy bóvli minőségben újra áruba bocsássa a Queen örökségét. Jöttek az újabb és újabb Greatest Hits-összeállítások, majd a csonka-Queen turnéi Paul Rodgersszel és Adam Lamberttel, valamint a fájdalmasan gagyi We Will Rock You musical.

Ebbe a sorba tökéletesen beleillik a Bohém rapszódia is; egy igazi nosztalgiára alapozó, populista bóvli, melynek az utolsó negyed órájában ravaszul, snittről-snittre megidézik a legendás Live Aid-fellépést, és ami után ezért lehetetlenség úgy felállni a moziszékből, mintha kellemetlen élményben lett volna részünk. De ne keverjük össze a jó zenét egy jó filmmel és leginkább ne hagyjuk, hogy Freddie Mercuryre úgy emlékezzen az utókor, ahogy azt a pénzéhes zenésztársai akarták!

szerző: Onozó Róbert

https://recorder.blog.hu/2019/02/23/filmrecorder_miert_imadjak_annyian_a_remes_queen-filmet
Filmrecorder. Miért imádják annyian a rémes Queen-filmet?

A bejegyzés trackback címe:

https://recorder.blog.hu/api/trackback/id/tr1214644167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.