Az, hogy pontosan mi vezetett a The Beatles feloszlásához, egy nagyon bonyolult témakör. Kreatív különbségek, új pénzügyi vezető, az Apple kiadó döcögése, Yoko Ono túlzott jelenléte, John Lennon folyamatos kikacsingatása a zenekarból? Leginkább mindez egyszerre. The Beatles-történelem 1968 végétől a legendás tetőkoncertig annak apropóján, hogy ma este a debreceni Nagyerdei Víztoronyban filmnézéssel és közös zenéléssel egybekötött jótékonysági Beatles-estet tartanak.
Egy biztos: hosszú, elnyújtott folyamat vezetett odáig, hogy nem akarták együtt folytatni. Ismert tény, hogy az igazi kilépő John Lennon volt 1969 őszén. Talán még az is ismert, hogy Ringo Starr egy évvel korábban felállt és az Abbey Road stúdióban a Fehér Albumon dolgozó zenekart faképnél hagyta egy időre. Azt viszont már kevesen tudják, hogy George Harrison is kilépett ideiglenesen. Rendben, tudjuk jól, ezek inkább csak hisztik voltak Ringo és George részéről, mint amikor a gyerek csakis úgy tudja elérni, hogy komolyan vegyék, hogy valami nagyon figyelemfelkeltő dolgot tesz. A sors iróniája, hogy Starr, Harrison, majd Lennon ”távozása” után végül Paul McCartney lépett ki hivatalosan és oszlatta fel a zenekart. Ez viszont már egy másik történet. Előtte még sok izgalom, igazi ötödik tag és visszatérő koncert is volt.
McCartney – aki mindig is a hagyományos popsztár szerepét töltötte be – enyhén konzervatív felfogása nem nagyon tudta megemészteni, hogy két tag is szólólemezt jelentet meg, ráadásul a Fehér Album előtti hetekben. Időrendi áttekintés a növekvő belső feszültségről, amely valahol a tetőkoncertet eredményezte.
1968. november 1.
Megjelenik az első szólólemez a zenekari berkekből: George Harrison Wonderwall Music című albuma a Wonderwall című filmhez készült és igen, az Oasis innen vette a dalcímet. Az experimentális, világzenei elemeket is magába gyúró, sok helyen elektronikus és nehezen befogadható albumnak Paul McCartney nem igazán örült.
1968. november 11.
A boltok polcaira kerül Lennon és Ono első közös munkája, az Unfinished Music No. 1: Two Virgins. Mind a tartalom, mind a borítón található közös meztelen fotó kiverte a biztosítékot sokaknál, de Paul McCartney volt a legdühösebb. Ő már a Fehér Albumra sem akarta rátenni Lennon ehhez a zeneanyaghoz hasonlóan nyomasztó Revolution 9 című alkotását. Nagyon bántotta, hogy egyik folyamatot sem tudta megakadályozni. A botrány óriási lett a tényleg nehezen hallgatható album körül: az EMI megtagadta a disztribúciót a meztelen fotó miatt, végül a Track Records terjesztette a kiadványt barna papírtasakba csomagolva.
KOPONYALÉKELÉSSEL, KÖZÖS MASZTURBÁLÁSSAL EGÉSZÜLT KI A BEATLES-KRÓNIKA
1968. november 22.
Megjelenik a The Beatles cím nélküli dupla albuma, amely White Album néven válik ismertté. Ez volt a leghosszabb ideig készülő, minden szempontból a legbonyolultabb és legtöbb belső feszültséget okozó lemezük. A feloszlás szélére sodródtak. Az egymástól való távolodást jól mutatja, hogy első alkalommal nem szerepelnek a borítón, ráadásul a belső fotók is külön-külön készített portrék, nincs csoportkép.
1968. december 11.
Lennon a The Rolling Stones TV-felvételére látogatott el, ahol új szupergroup vezetőjeként mutatkozott be Keith Richards, Eric Clapton és Mitch Mitchell (The Jimi Hendrix Experience) mellett és persze pont azt a dalt választotta a Fehér Albumról (Yer Blues), amelyen sokat vitáztak McCartney-val a címe miatt (McCartney nem akart direkt vidékiesen, helytelenül leírt szót használni, ő a Your Blues címet szerette volna, de hiába).
Szóval adott volt egy széthullóban lévő zenekar, két folyamatosan egymásnak feszülő vezető és egy óriási adag kiábrándultság. McCartney azonban úgy döntött, hogy kirángatja a zenekart erről a mélypontról és újra koncentrált munka lesz. Az ötlete nagyon egyszerű volt: visszatérés a gyökerekhez, elhagyni a vonósokat, a különböző extrém stúdiótechnikákat és egy letisztult lemezt készíteni, ami egyben egy TV-közvetítés is. A ”Get Back” kifejezés jól tükrözte ezt a koncepciót, így a címadó dal egyből fémjelezte a session nevét, amelyet az új év második napján el is kezdtek. A kamerák kereszttüzében való zenélés azért is volt meredek, mert épp McCartney akadt ki az előző évben, hogy Yoko Ono végig jelen volt a White Album felvételei alatt, pedig az volt az alapszabály, hogy a stúdióban senki nem tartózkodhat és nem nyilvános az ott folyó munka, most pedig olyan filmet álmodtak meg, amely már a próbák során is rögzít mindent. Harrison nagyon nehezen viselte a sok kamerát. Egy nap Lennon és McCartney hangos vitájánál betelt a pohár és kilépett a zenekarból. Pihenésképp ellátogatott egy Ray Charles-koncertre, ahol ismét meglátta Billy Preston fantasztikus játékát. Őt már sokkal korábbról ismerték, ugyanis a The Beatles 1962-ben Little Richard előzenekara volt, Preston pedig abban az időben Richards mellett zenélt. Öt nap múlva Harrison visszatért a próbaterembe, közölte, hogy csakis akkor marad a zenekarban, ha törlik a televíziós ötletet, valamint azt találta ki, hogy vegyék be a billentyűs Prestont és öttagú zenekarként rögzítsék élőben az új lemezt. A bővülés ötlete meglepő módon meghallgatásra talált. Lennon olyan lelkes volt, hogy hivatalos ötödik tagnak akarta felvenni a fekete csodazenészt, de McCartney ezt már nem hagyta, mondván, hogy így is túl sok volt a különvélemény és a nézeteltérés négy fő között is. Szóval Preston bekerült a zenekarba, de a kamerák maradtak. A billentyűs bevonása azonban nem csak zenei értelemben volt érdekes. Harrison jól tudta: ha nyugodt légkört akar, ha azt szeretné, hogy Lennon és McCartney fegyelmezze magát, akkor vendéget kell hívni a családba. A terv bevált, ugyanis a billentyűs érkezésével csökkent a feszültség és jobb lett a hangulat. Ezt a módszert egyébként később más zenekarok is alkalmazták, az egyik legismertebb példa Pat Smear (The Germs) bekerülése a szétesőben lévő Nirvana zenekarba 1993-ban. A dolog ott is jól indult, de ott sem tudta megmenteni a zenekart a létszámbővítés.
A BEATLES IGAZI ARCA MUTATKOZIK MEG EGY MAGYAR KÖNYVBEN
1969. január 2-30.
A Get Back session két helyszínen zajlott: a Twickenham filmstúdióban kezdődtek a próbák, majd később saját kiadójuk, az Apple stúdiójában is zenéltek. A kamerák mindkét helyszínre kísérték az öt zenészt, ebből állt össze végül a Let It Be című mozifilm. Bár egy teljes koncert élő vagy felvett anyagának tévéközvetítését elvetették, Ringo Starr azt találta ki, hogy közönség nélkül mégis zenélhetnének élőben egy stúdión kívüli helyszínen, amelyből bekerülhetnek részletek a filmbe. Rengeteg ötlet felmerült: Hollywoodban, Egyiptomban, a piramisok előtt vagy az óceánon. Végül a londoni Roundhouse lett a kiszemelt forgatási helyszín, ki is bérelték január 18-ára. Aztán ahogy ez lenni szokott, elült a dolog, nem volt meg a kellő lelkesedés.
1969. január 22.
Apple Corps Ltd, 3 Savile Row, London. A zenekar átköltözik a hangárszerű Twickenham filmstúdióból a kiadójuk székházába, ahol szintén volt stúdiójuk.
1969. január 26.
Úgy döntöttek, hogy felmennek az Apple-székház tetejére, hogy ott rögzítsen pár dalt az öttagú zenekar. A fellépés napjáig hátralévő egy hónapban elképesztő mennyiségű dalt vettek fel komoly vagy komolytalan szándékkal. Ezek hivatalosan soha nem jelentek meg, de bootlegeken könnyen fellelhetőek. Saját régi és új szerzemények mellett olyan elődök vagy kortárs zenekarok dalait vették elő, mint Bob Dylan, Ray Charles, Screamin' Jay Hawkins, Johnny Cash, Chuck Berry, Jerry Lee Lewis, a Rolling Stones, a Who, a Beach Boys, az Animals, Buddy Holly vagy James Brown. Ráadásul olyan kincsek is felbukkantak, amelyek később a tagok egyes szólólemezein váltak ismertté. Ilyen például Harrison All Things Must Pass című dala vagy Lennon Jealous Guy című szerzeménye (akkor még Child of Nature címen). A Beatles Bibla pontos és precíz listája alapján január hónapban 401 dalt adtak elő közösen. Persze ezek nagy része csak arra volt jó, hogy újra ráhangolódjanak a hónap végi kültéri akcióra.
VAJON MELYIK A LEGJOBB BEATLES-DAL ZENÉSZEK SZERINT?
1969. január 30.
Apple Corps Ltd, 3 Savile Row, London. Ebédidő. A zenekar, az Apple dolgozói és a közeli hozzátartozók, valamint a technikusok és filmesek a tetőn vannak. Megkezdődik a The Beatles visszatérő élő fellépése, ami végül az utolsó is lett. Összesen 42 percig zenéltek, ebből egy 22 perces koncertfilmet vágtak össze. Mivel elképesztően hideg volt, Lennon és Starr is elkérték feleségeik télikabátját, mert ők lent hagyták azokat. A zajjal hamar felforgatták a környéket, a bejelentések hatására a rendőrök rövid időn belül meg is érkeztek. A recepción megpróbálták őket feltartóztatni, de végül feljutottak a tetőre és lekapcsoltatták az áramot, mivel a koncert nem volt bejelentve. Persze nem voltak ilyen szigorúak, simán megvárták, hogy az éppen játszott dalt (Get Back, sokadik próbálkozás) befejezze a zenekar. Lennon a következőkkel zárta a fellépést a tőle megszokott humorral fűszerezve: „Szeretnék köszönetet mondani a magam és a többiek nevében, remélem, sikeres volt a meghallgatás”.
A koncertfilm hivatalosan soha nem jelent meg, de nyilván könnyen hozzáférhetünk online. A Let It Be filmet végül (benne nagyok sok felvétellel a tetőkoncertről is) 1970. május 13-án mutatták be az amerikai mozik, az Egyesült Királyságban pedig egy héttel később, május 20-án. A BBC1 első alkalommal 1975 karácsonyán adta le. A ’80-as évek elején ugyan megjelent VHS-en és LaserDisc-en, de DVD-n, esetleg Blu-ray lemezen azóta sem. A tetőkoncert anyagából a Don’t Let Me Down viszont megjelent hivatalos videóként, amely elérhető a zenekar YouTube-csatornáján:
Aki ennél is jobb minőségben szeretné látni ezt a videót, a 2015-ben megjelent 1+ című, az összes klipet tartalmazó Blu-ray kiadványt keresse.
szerző: Reszegi László
